Új kiadvány: A „hiteles helyektől” az elektronikus közigazgatásig

A 10 éves Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület új kötete a hazai közigazgatás fejlődésének történetét a kormányzati számítástechnika kialakulásán keresztül mutatja be. A „hiteles helyektől” az elektronikus közigazgatásig c. könyv e folyamat kezdeti lépéseit mutatja be a rendszerváltás körüli időszakáig. Úgy gondoljuk, a kiadvány hézagpótló, hiszen a közigazgatás-tudománynak része lehet a közigazgatás informatizálásának elemzése is, így reméljük, a mű további kutatások sorát indítja el a magyar közigazgatás információ-kezelésének történetén belül.

A közigazgatás elektronizálása több évtizedes múltra tekint vissza. Annak érdekében, hogy megértsük napjaink e-közigazgatási fejlődésének irányait, változásait, kényszereit, ahhoz meg kell ismernünk a múltbéli történéseket és azokat a szereplőket, amelyek és akik lerakták e folyamat alapjait.

A kötet súlypontja a hazai közigazgatás számítógépesítésének jellegadó évtizedeire, a „puha szocializmus” hatvanas és hetvenes éveire esik, de helyet kapott benne a rendszerváltást követő államigazgatási környezet és napjaink fejlődését meghatározó Európai Unió kontextusa is.

A kötet igyekszik a lehető legnagyobb történeti ívet megrajzolni, így nem tekinthető monográfiának, nem lép fel a teljesség igényével. Szerkesztői egy-egy fontos fejlődési mozzanat krónikájának összeállítását, egy-egy nevezetes intézmény bemutatását tűzték ki célul, néhol egyenesen az úttörő rendszerezés, illetve forrás-feltárás igényével.

A rendszerváltást követően nem történt meg az egykori ágazati számítóközpontok irat- és adatállományának levéltári megőrzése, így az 1960-1990 évek történései jórészt csak a szereplők, szakemberek emlékezetében, jó esetben otthoni iratgyűjteményeiben maradtak fent. Az egykori szereplők életkorát figyelembe véve, e kutatómunkát, értékmentést minél előbb el kellett végezni.
A könyv három, jellegében, feladataiban egymástól eltérő közigazgatási adatkezelési, és így informatizálási fázist, korszakot tekint át:

  • Az elektronizálás előtti (és az elektronikus számítógépek megjelenése előtti) közigazgatás, illetve közigazgatási nyilvántartások története: a magyar államiság kezdeteitől körülbelül az 1960-as évek elejéig
  • A magyar államigazgatás elektronikus informatikai intézményrendszerének kialakulása, különös tekintettel a digitalizált államigazgatási adatok feldolgozására: az államigazgatási ügyvitel a 1960-as évektől 1990-ig
  • Az elektronikus kormányzat, illetve annak tervezési fejlődésének áttekintése az 1990 utáni néhány évig, azaz az e-közigazgatás alapjainak lerakásáig

Köztudott, hogy Sztálin a számítástechnikát röviden és tömören „kapitalista áltudománynak” minősítette, azaz tilos volt az ezzel való foglalkozás. Ennek az lett a következménye, hogy a szovjet hadiipar tetemes hátrányba került az amerikaival szemben a miniatürizálás és az intelligens irányítástechnológia terén is. További következmény, hogy az ’50-es évtized elején hazánkban is tervszerűen „begyűjtötték” a számítógépek iránt érdeklődő, politikailag azonban megbízhatatlan szakembereket, de – a helyzet visszásságára jellemző módon – a börtönben külön „munkaterápiás” csoportot alakítottak ki belőlük. Nem véletlen, hogy 1953-ban éppen innen indult Edelényi László, Hatvany József és Tarján Rezső kezdeményezése: levélben fordultak az MTA illetékes osztályához, javasolva egy számítógép-fejlesztési program megindítását, és megadva a legígéretesebbnek látszó alkalmazási területek listáját.

Az elektronikai technológia jelentősen lemaradt a fejlett nyugati világtól mind hazákban, mind a többi szocialista országban, és a hazai szakemberek szaktudása hiába érte el a nemzetközi szintet, hazai érvényesülésüket behatárolta a korszerű eszközök hiánya. Az elzártság belső kreativitást, olyan intézmények, csoportok, megoldások létrejöttét kényszerítette ki, amelyek alapján azt kell mondjuk, hogy a hazai számítástechnika, az azt befogadó intézményrendszer fejlődése – az erősen korlátos források, eszközök mellett is – inkább reflektív, normateremtő volt, mintsem követő.

Ma már jól tudjuk, hogy a szocialista és a kapitalista világrendszerek versenye főleg a technológiák, műszaki újítások, innovációk versenye volt. Érzékelte ezt néhány gondolkodó a szocialista táboron belül is. Így például Magyarországon 1960-ban tört meg a jég, amikor Norbert Wiener nemzetközi hírű kibernetikus Budapestre látogathatott, és az Akadémián előadást tartott. Az évtized folyamán több első generációs számítógép érkezett, érkezhetett az országba, és a lehetőségek fokozatosan felébresztették az alkalmazói igényeket is. A helyzet az évtized végén változott meg lényegesen, amikor egy híressé vált levél hatására – amely Alekszej Koszigintól, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökétől érkezett a magyar kormányhoz – a számítástechnika zöld utat és jelentős állami támogatásokat kapott. A levél megállapította, hogy a szocialista országok számítástechnikai eredményei – alapvetően az embargó-korlátozások következtében – jelentősen elmaradnak a kapitalista országokéitól, és ez a körülmény hátrányosan befolyásolja mind gazdasági, mind katonai potenciáljukat. Mivel a lemaradást az egyes országok a saját erejükből nem tudják behozni, Koszigin levele KGST-szintű összefogást sürgetett, célként jelölve meg egységes számítógépcsalád (oroszul: rjad) létrehozását. Ezt követően rohamosan beindultak a fejlesztési programok, és látványos eredmények is születtek. Azt mondhatjuk, hogy a ’80-as évtized végére a „puha” termékek – elsősorban alkalmazási programok – tekintetében lényegében felzárkóztunk a nyugati világhoz, sőt, a magyar programozókat a nemzetközi élvonalban jegyezték. Ugyanakkor behozhatatlanul lemaradtunk a „kemény” eszközök fejlesztésében és még inkább ezeknek a gyártásában.

A kiadvány egyik „érdeme”, hogy a Koszigin levél ebben a kiadványban kap először nyilvánosságot.

A két világrendszer közötti verseny eldőlt, de a közigazgatás elektronizációjának fejlődése, története nem ért véget, így a Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület a munkát folytatva a rendszerváltás utáni évek, korszakok hasonló feldolgozását végzi.

A kötet könyvészeti adatai:
Cím: A „hiteles helyektől” az elektronikus közigazgatásig : Mérföldkövek a hazai közigazgatás automatizálásának és a kormányzati számítástechnika kialakulásának történetében
Szerzők: Álló Géza, Csákó Mihály, Futó Iván, Gáspár Mátyás, Gerencsér Balázs, Juhász Albin, Kleinheincz Gábor, Molnár Szilárd, Nyíry Géza, Papp Zoltán, Sántha György, Sikolya Zsolt, Simon Pál, Süveges Dezsőné, Varga Lajos, Wetzel Tamás
Sorozat: (Tanulmányok a magyar e-közigazgatásról 1.)
ISBN: 978-963-306-309-5
ISSN: 2415-9255
Letöltés: pdf, 4 MB
A kötet nyomtatott változata megrendelhető (korlátozott példányban) az Egyesületnél.

A kiadvány a Creative Commons Nevezze meg! – Ne adja el! – Ne változtassa! 2.5 Hungary licenc szerint az alábbiak betartásával felhasználható, terjeszthető magán-, non-profit, oktatási és ismeretterjesztési célra:

  • Meg kell jelölni a kutatás és a kiadvány készítőjét: „Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület” és a kiadvány címét: „A „hiteles helyektől” az elektronikus közigazgatásig (2014)”
  • Tilos a változtatás: idézett szöveget, vagy szövegrészletet csak eredeti formájában lehet közzétenni.
  • A közzétevő ugyanakkor a szövegrészletekhez hozzáteheti saját írását.
  • Tilos az értékesítés.

További információ elérhető az egyesületről és a kiadványról:
Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület: A civil szervezet 2005 óta működik, tagjai informatikusok, közgazdászok, szociológusok és jogászok, az üzleti szféra és a közigazgatás sikeres menedzserei, illetőleg elismert szakértői, többségük oktatási, kutatási gyakorlattal.

Webcímünk:
www.magyary.hu

Érdeklődés:
Molnár Szilárd, 06-20-917-4362

Forrás:
Új kiadványunk: A „hiteles helyektől” az elektronikus közigazgatásig; Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület; 2015. január 18.

A bejegyzés kategóriája: közigazgatás:magyar, közigazgatási informatika, szakirodalom
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , .
Közvetlen link.