A héten olvastuk: digitális diplomácia – 2017. szeptember 4.

Trendek és ellentétes fejlődési irányok a digitális diplomácia területén
A technológiai fejlődés kettős potenciálja – teremtő, illetve pusztító ereje – érvényesül az államközi kapcsolatok hagyományos terepe, a diplomácia világában is. Két, egymással ellentétes „mega trend” bontakozik. Egyfelől a szédítő technológiai akcelerációnak hála, növekszik a külügyi apparátusokra nehezedő nyomás, hogy megismerjék a digitális technológiákban rejlő új potenciálokat; hogy átlássák: a technológiai környezet melyik ösvényeit célszerű követni, és végül hogy stratégiákat dolgozzanak ki arra, hogy hogyan állíthatók ezek az új eszközök a külpolitikai célok szolgálatába. A fejlesztés kulcsterületei: az átfogó digitális ökoszisztémák irányába történő elmozdulás; a proaktív fejlesztések; a központosított rendszerektől a laza hálózatok felé történő nyitás. Erősödni látszik ugyanakkor egy a fentivel éppen ellentétes átfogó trend is: külügyi döntésközpontok egy részében erősödik a kétely, hogy vajon a digitalizációért fizetendő ár arányos „nyereségnövekedést” hozna. Aggályokat vet fel a digitalizált diplomácia emocionális jellegének erősödése, és nem különben a technicizált kapcsolattartás „elgépiesedésének” veszélye.
Trends and Counter-trends in Digital Diplomacy

Túlélheti-e az Internet fenyegető veszélyeit a digitalizációval szárnyakat kapó diplomácia koncepciója?
Az Internet mindenkit bevonó, mindent összekapcsoló, minden problémát megoldó erejébe vetett naív hit már a múlté. Sokasodnak a fellegek, ahogy a digitális világ veszélyei felszínre kerülnek. Mindenekelőtt mára nyilvánvaló lett: az információ expanziója nem csupán áldás; a mindent elborító adatáradat a legsúlyosabb fenyegetést jelentheti a feldolgozásra (tárolásra, megosztásra) ilyen ütemben képtelen emberiségnek. Az információ-özönvíznél is súlyosabb problémát jelent a manipulatív fellépések robbanásszerű erősödése: a világhálón, és különösen a közösségi médiumokban a félretájékoztatás, tudatos félrevezetés, dezinformálás, hamisítás szövevényes ökoszisztémái kezdenek kiépülni. Az online manipuláció jellegzetes „haditechnikai eszközei”: a trollok, a botok és a hackerek. Szélsebes terjedésük alapjaiban fenyegetheti a digitális technológiai eszköztárra építő diplomáciai törekvéseket is. A digitalizáció előnyei azonban túl értékesek ahhoz, hogy, védekezésül, „kiöntsük a fürdővízzel együtt a gyereket is”.
Can Public Diplomacy Survive the Internet?

A digitális diplomácia technológiai sírásói: robotok, üvegházak és dezinformáció
A digitális technológiákat mind erőteljesebben alkalmazó közdiplomáciára leselkedő újszerű veszélyeket az USA Külügyminisztériumának illetékes tanácsadó testülete járta körül egy friss tanulmányában. A dokumentum külön érdekessége, hogy (egyik) szerzője Markos Kounalakis, a korábbi budapesti USA-nagykövet, Eleni Tsakopoulos Kounalakis férje.
A külügyi szakembereknek és szervezeteknek az alábbi négy területre fókuszálva kell felvenniük a harcot e fenyegetésekkel: fel kell tárni azt, hogy hogyan manipulálhatók a közösségi média platformok (és persze, hogyan védhetők meg); jobban meg kell ismerni a webes analitikák természetét (ezek egy része ugyanis különösen könnyen manipulálható); a kapcsolatrendszereknél törekedni kell a többcsatornás (hagyományos és digitális, régi és újonnan kialakított, baráti és ellenséges partnerekkel fenntartott stb.) megoldásokra; az információs térben való működésre vonatkozó viselkedési normákat kell kialakítani (és elfogadtatni partnerekkel és ellenfelekkel egyaránt).
Can Public Diplomacy Survive the Internet? Bots, Echo Chambers and Disinformation (pdf)

Nagykövetségek a Világhálón. Számít a külcsín
A diplomácia hagyományosan a „látvány nyelvén beszél”: klasszikus formájában épületekkel, ruhákkal, ceremóniákkal közvetítette a küldő állam kultúráját, befolyását, nagyságát, hatalmát. A digitalizált diplomáciában ezt a szerepkört részben a nagykövetségek webhelyei vették át. Gyakran ez az a pont, ahol egy külföldi először találkozik a küldő országgal. A követségi siteok vizsgálata ugyanakkor mindeddig nem kapott kellő figyelmet. Pedig ezek (a közösségi médiumok korában is) fontos eszközök: még kényelmesen elérhető, de már megfelelően magas szintű („hivatalos”) kommunikációs csatornaként az állampolgári kommunikációban erős preferenciát élveznek. A jól felépített nagykövetségi webhelyek közös jellemzője: tekintetbe veszik a célközönség sajátos Internetes szokásait; szöveges és képi történetmeséléssel hatékonyan közvetítik a küldő ország kultúráját, értékeit; kiegyensúlyozott (mértéktartó) retorikát alkalmaznak.
Embassy Websites. First Impressions Count

Néhány meggondolatlan gombnyomás a mobilon, és kitörhet a háború. Íme, a digitális diplomácia szép új világa!
Tom Fletcher őszinte csodálója a londoni orosz nagykövetség közösségi médiásainak. Az orosz követség twitter üzenetei legendásak: lényegre törőek, gyorsak, kemények. A figyelem felkeltésében, és persze az orosz külpolitika céljait szolgáló üzenetek terjesztésében kiemelkedő szerepet kaptak az utóbbi időben. Márpedig Fletcher nem akárki a szakmában: Tony Blair, David Cameron egykori főtanácsadója, hajdanán maga is nagykövet, a twitter diplomácia (42 éves) nagy öregje. Úttörő szerepet játszott abban, hogy a közösségi média bevonuljon a merev és távolságtartó diplomácia világába. A sikeres twitter-jelenléthez Fletcher szerint három dolog szükséges: hitelesség, az olvasók bevonásának képessége és céltudatosság. Hangsúlyozza: egy nagykövet a digitális világban is meg kell, hogy őrizze a méltóságát. Senki sem vár el cirkuszi szereplést egy diplomatától. Azt viszont igen, hogy – a publikum változatos rétegeihez fordulva a közösségi médiumokban – személyes mondandója, egyfajta „elmesélendő története” legyen. A közösségi média gyökeresen megváltoztatja az életünket, és adott esetben a halálunkat is: Fletcher könnyen elképzelhetőnek tart egy olyan forgatókönyvet, ahol néhány meggondolatlan diplomáciai twitter üzenet nyomán eldördülnek majd akár a fegyverek is.
Getting it Wrong Could Start a War: Welcome to the Age of Digital Diplomacy

André Goodfriend visszatért – eredeti szakterületére.
A hazai sajtó élénk érdeklődéssel kommentálta, hogy az USA budapesti nagykövetségének egykori ügyvivője, André Goodfriend e hónaptól az USA Külügyminisztériumának digitális diplomáciával foglalkozó részlegét irányítja Washingtonban. A külügyi szakember – akinek magyarországi működése erősen megosztotta a közvéleményt és a politikát egyaránt – korábbi szakterületéhez tér ezzel a kinevezéssel vissza: a múltban vezető tanácsadóként dolgozott már az Office of eDiplomacy irodán.
Az amerikai Külügy Igazgatási Államtitkárságán (Under Secretary for Management) belül működő Informatikai Iroda (Bureau of Information Resource Management) digitális diplomáciai részlegét (eDiplomacy) 2003-ban hozták létre. Feladata, hogy olyan digitális platformokat hozzon létre (és működtessen), amelyek innovatív, korszerű eszközöket biztosítanak az amerikai külügyi apparátusnak a hatékony belső együttműködés előmozdítására, a belső újító tevékenységre, a szakmai képzésekre.
André Goodfriend igazgató lett a Trump-féle külügyben
US Department of State, IRM’s Office of eDiplomacy

A bejegyzés kategóriája: információ röviden, Internet, közigazgatás:külföldön, közigazgatási informatika, politikai informatika, szakirodalom
Kiemelt szavak: , , , , , , , , .
Közvetlen link.