A héten olvastuk: digitális diplomácia – 2017. október 16.

MINEK NEVEZZELEK? – FOGALOMTÁR
Digitális diplomácia: a versengő valóságértelmezések eszköze
A digitális diplomácia, tehát az IT-eszközök mind szélesebb körű alkalmazása a külszolgálati munkában, kezdetben a közönségkapcsolatok témakörébe tartozott. A külügyminisztériumok olyan eszköznek látták a Facebookot, vagy a Twittert, amellyel egyre szélesebb külföldi lakossági csoportokat érhetnek el, ráadásul közvetlen módon.
Később (részben a nemzetközi helyzet kívánalmai, másrészt a fejlődő technika adottságai folytán) a digitalizáció alkalmasnak tűnt akár a hagyományos diplomáciai eszköztár korlátozottságainak meghaladására. Az USA web alapú Iráni Virtuális Nagykövetségének elindítása, vagy az ennek mintájára létrehozott hasonló, virtuális külképviseletek (pl. az izraeliek Twitteren működtetett Öböl menti Nagykövetsége, vagy a Palesztin Hatóság weboldala) a fizikai jelenlét kiváltásának lehetőségével kecsegtettek, közvetlen hidakat ígérve az egyébként nehezen elérhető népekhez.
Az utóbbi két évben azonban a digitális diplomácia egyre inkább stratégiai kommunikációs szerepkört kapott. Az egyes külügyminisztériumok most már arra igyekeznek felhasználni a közösségi média eszközöket, hogy egy átfogó „narratívát” formáljanak és közvetítsenek: olyat, amely koherens értelmezésbe foglalja mind a maguk nemzete, mind más hatalmak céljait és cselekedeteit.
2015-től kezdődően a digitális diplomácia csatornái egyre inkább az „ellenség valóságának” tagadása, illetve a „saját valóság” közvetítésének eszközeivé válnak. Az orosz digitális diplomácia például a Krím-félszigetet az Oroszországi Föderáció részeként mutatja be. Az amerikai külügy közösségi média jelenlétében ilyen hely egyszerűen nem is létezik. Vagy például a szíriai Aleppo az orosz és szír kormánycsapatok által földig rombolt helyként jelenik meg a Brit Külügyminisztérium Twitter- és Facebook posztjaiban. Az orosz digitális diplomácia viszont a város felszabadításáról tudósít részleteket. Ezek a „versengő valóságértelmezések” ugyanakkor maguk is nagymértékben hozzájárulnak a bizonytalanság fokozódásához a világban.
Digital Diplomacy as a Tool for Contesting Reality; Ilan Manor; Global Policy Journal; 2017.október 4.

DIPLOCAT: a katalán közdiplomácia szerepe a tartomány nemzetközi megítélésében
A katalóniai válság még „nyitott”, nem dőlt el, hogy a lehetséges forgatókönyvek közül melyik mentén gördülnek tovább az események. Érdemes addig is egy lépést hátra lépni, és megvizsgálni a téma egy szűkebb, de érdekes aspektusát. Napjaink eseménye ugyanis a függetlenségi népszavazás (vagy más megfogalmazásban: „népszavazás”), de valójában a katalóniai különválás előkészítése évekkel ezelőtt megkezdődött. Különösen érdekes lehet, hogy ebben milyen szerepet játszott a Katalónia Közdiplomáciai Tanácsa (DIPLOCAT) nevű szervezet, amely saját megfogalmazása szerint azon munkálkodott, hogy „minél szélesebb körben tájékoztassa a döntéshozókat, Európában és a nemzetközi porondon egyaránt, a Katalóniában megindult demokratikus folyamatokról”. Két helyi kutató, Joan Torras-Vila és José Fernandez-Cavia egy friss tanulmányában ezt a témát boncolgatja, és néhány kevésbé ismert, de kulcsfontosságú dimenziót exponál. Ilyen például a közösségi médiumok használata a DIPLOCAT szervezet digitális diplomáciai kampányában. Döntően a Twittert fogták be a katalán függetlenedési törekvések közvetlen promotálására, de nem elhanyagolható a szervezet internetes jelenléte központi elemének számító Catalonia Votes (www.cataloniavotes.eu) webhely, amely közös platformon biztosítja valamennyi közösségi média eszközük elérését, egyben négy nyelven is közzéteszi a függetlenséget elérni kívánó politikai erők álláspontját.
DIPLOCAT’s public diplomacy role and the perceptions towards Catalonia among international correspondents; Joan Torras-Vila, José Fernandez-Cavia; Place Branding and Public Diplomacy; https://doi.org/10.1057/s41254-017-0073-7; 2017. szeptember 6.

KÖNYVSZEMLE – ÚJ MEGJELENÉS
Modern információ technológiák a nemzetközi kapcsolatokban
A napokban hozta ki a „NyIIGLOB” (National Institute for Research of Global Security), az orosz geostratégiai- és biztonságpolitikai kutatás egyik jeles műhelye „Modern információ technológiák a nemzetközi kapcsolatokban” című kötetét. Az A. I. Szmirnov által jegyzett monográfia szisztematikusan tekinti át a külkapcsolatok „digitalizálásának” elméleti és gyakorlati aspektusait. A téma szakirodalmában jellemzőnek tekinthető közkapcsolati-kommunikációs témák mellett a szerző a diplomáciai működés újszerű összefüggéseiben vizsgálja az ICT-eszközök térhódítását. Információ elemző módszerek, geo-informatikai rendszerek a kríziskezelés és az elektronikus diplomáciai gyakorlatban – hogy néhány érdekesebb fejezetet kiragadjunk. A legizgalmasabb újdonságot azonban a diplomáciai képviseletek információs biztonságának témaköre jelenti, a kritikus infrastruktúrák védelme, a vírusok és spywarek elleni küzdelem, illetve az információs (hibrid-) hadviselés nagyon is aktuális kérdései. A kötet orosz nyelven olvasható.
Szovremennije informacionnije tyehnológiji v mezsdunarodnüh otnosényijah; National Institute for Research of Global Security; 2017. október 10.

„Akkor talán az iPhone-otokkal lőjétek fel magatokat az űrbe!” – a londoni Orosz Nagykövetség twitterezői ismét visszavágtak
Giles Whittel újságíró, az első brit űrhajós portréját megrajzolva lekicsinylően nyilatkozott az orosz űrtechnológiáról a The Times minapi számában. Menthetetlenül elavultnak jellemezte az orosz eszközöket, példaként megjegyezve, hogy „A legjobb űrhajójuk, a Szojuz ósdi számítógépe még egy iPhone okostelefonnal sem szállhatna versenybe”. A diplomáciai szféra különösen aktív, és meglehetősen rámenős twitterezőinek számító orosz diplomaták ezúttal sem hagyták szó nélkül az esetet. „Akkor talán legközelebb az iPhon-jaitokon lőjétek fel magatokat az űrbe az ócska Szojúzaink helyett!” – vágtak vissza epésen a nagykövetség twitter fiókján közzétett üzenetben. Arra célozva ezzel, hogy a Nyugat – saját használható űrhordozóeszközök híján – évek óta bérelt orosz Szojuz rakétákkal kénytelen a világűrbe juttatni saját asztonautáit.
Russian Embassy on UK Journalist’s Remark: „Fly into Space Using iPhone”; Grigorij Sziszojev; Sputnik; 2017. október 8.

Műholdas távérzékelés és diplomáciai krízis menedzselés
A szakadatlanul növekvő piaci kereslet, a mesterséges holdak építésének, pályára juttatásának és üzemeltetésének folyamatosan csökkenő költségeivel kombinálódva erős perspektívát teremt az elkövetkező években a műholdas távérzékelő (SRS) ipar fejlődésének. Az elsődleges felhasználók között a mező- és erdőgazdálkodást, a bányaipart, a vízgazdálkodást, a környezetvédelmet, a szállítást és közlekedést, a várostervezést találjuk. A műholdas távérzékelés lehetőségeivel azonban más szakterület, például a diplomácia is élni tudna. Ahol a mesterséges égitestek által (szükség szerint akár valós időben) biztosított felvételek különösen a nemzetközi krízishelyzetek kezelésében kaphatnak a jövőben mind nagyobb szerepet. A krízismenedzsment folyamata – természetes módon – ténymegállapító, tényértelmező lépések sorával kezdődik, és ebben a műholdak által szolgáltatott felvételek olyan hiteles, tényszerű kiinduló anyagot jelenthetnek, amelyek rendkívüli módon megkönnyítik az ezt követő döntési folyamatokat, illetve a krízisek kezelésének egyéb további lépéseit. Ilyen műholdas távérzékelési információk játszottak komoly szerepet az iráni atomipari fejlesztésekkel kapcsolatos diplomáciai tárgyalások menetében, vagy a közelmúltban az ukrajnai eseményekkel kapcsolatos nemzetközi rendezési törekvésekben.
Satellite Remote Sensing and Diplomatic Crisi Management; Corneliu Bjola; CPD blog; 2017. október 11.

A The New York Times közösségi média irányelvet adott ki munkatársainak
Egy külképviselet munkatársainak élete egy szempontból nagyon hasonló a világ nagy médiavállalatainál dolgozó újságírókéra: a közösségi médiatechnológiák rohamos terjedésének hála, az egykor éles határvonal a hivatalos megnyilvánulások és a magánélet cselekedetei között egyre jobban elenyészik. Az újságírók, akárcsak a diplomaták, hajlamosak azt hinni, hogy saját Facebook oldaluk, vagy Twitter fiókjuk, Instagramjuk az ő privát szférájuk része, aminek nincsen köze foglalkozásukhoz. Ez azonban nincsen így – vallják a vezető médiavállalatoknál. Minden, amit egy munkatárs leír, vagy csak „lájkol” akár a magán közösségi média felületein, az bizonyos mértékig „közügy”, olvasói összefüggésbe hozzák a munkahelyéül szolgáló médiaorgánummal is.
A The New York Times-nál a téma átfogó szabályozása mellett döntöttek. Néhány napja a vállalat közzétette új belső irányelveit, amelyek a cégnél dolgozók magán célú közösségi médiafelületein elvárt viselkedést szabályozzák. A szerkesztőség egy kollektívája által kidolgozott elvek lényege az, hogy a munkatársak a magáncélú közösségi média megnyilvánulásaikban sem képviselhetnek politikailag elfogult, netán egyenesen pártos álláspontot. Az új elvárásrendszert a szerkesztőség tagjai vegyes érzelmekkel fogadták.
A probléma a mind jobban digitalizálódó diplomáciai gyakorlatban is jelentkezik immár: néhány hete mi is hírt adtunk arról a polémiáról, hogy mi történjen az egyes diplomaták Twitter fiókjával, ha visszatérnek a külszolgálatból? Kinek a véleményét teszik közzé azok, akik követőik körét „elhozzák” állomáshelyükről, és immár magánemberként folytatják a posztolást? „Magán”-véleményük miként hat ki a munkáltató szervezet imázsára? Nem haszontalan éppen ezért figyelemmel kísérni, hogy milyen kezelési módokat, belső politikákat alakítanak ki a probléma kezelésére a világ – hasonló gondokkal küzdő – médiavállalatai.
The Times Issues Social Media Guidelines for the Newsroom; The New York Times; 2017. október 13.
The New York Times released new staff social media guidelines, so phew, thankfully that’s settled; Joshua Benton; Nieman Lab; 2017. október 13.

SZAKMAI MŰHELYEK – Bosch Alumnus Hálózat: Digitális diplomáciai szimulációs workshop
Twitter, Instagram, vagy éppen Facebook élő adás – egyre több diplomata használja ma már ezeket a közösségi média eszközöket a napi szakmai munkában. De, mitől lesz ténylegesen sikeres egy nagykövetség kommunikációja? Melyik közösségi média eszközök alkalmasak az egyes célcsoportok hatékony elérésére?
Érdekesnek tűnő szakmai műhelymunkán keresik a válaszokat a Robert Bosch Alapítvány képzésein résztvevőket tömörítő Bosch Alumni Hálózat rendezvényén. Az október 18-án délutánra meghirdetett munkadélutánon ugyanis – ellentétben az általános gyakorlattal – nem elméletben szeretnék körüljárni a problémát. Gyakorló szakemberek, diplomata kollégák tapasztalatait felhasználva, élethű szimulációk keretében szeretnének közelebb jutni a kívánatos jó gyakorlatok megtalálásához.
A workshop helyszíne Berlin; további információk az info@boschalumni.net e-mail címen kérhetők.
Bosch Alumni Network: Digital Diplomacy Simulation Workshop, Berlin; Bosch Alumni Network; 2017. október 18.

A bejegyzés kategóriája: közigazgatás:külföldön, közigazgatási informatika, média, politika
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , .
Közvetlen link.