Vége a válságperiódusnak, rövidesen egy „új aranykor” küszöbéhez érkezünk?

„A PwC hálózatához tartozó business+strategy szakportál egy 2002-ben megjelent könyv kapcsán szervezett és rögzített egy felettébb érdekes asztali beszélgetést, a résztvevők között a könyv szerzőjével, Carlota Perez gazdaságtörténésszel. A „Technológiai forradalmak és pénzügyi tőke: a buborékok és aranykorok dinamikája” c. könyv 15 éve jelent meg, de annál érdekesebb megvizsgálni, mennyire érvényesíthetők megállapításai napjaink tudományos-technológiai forradalmára és annak gazdasági hátterére.

Perez tétele szerint az emberiség története nagy ciklusokon alapul. A nagy ipari forradalom óta négy nagy ciklust élhettünk meg, amelyeken belül mindegyikben megfigyelhető volt a kezdeti felívelést követő felfordulás és gazdasági küszködés, amit minden esetben egy új felívelő szakasz követett. A klasszikus ipari forradalmat a gőzgép és a vasút korszaka, majd az acél, elektromosságtan és a nehézipar, a XX. század elején az olaj, az automobil és a tömegtermelés forradalma (kb. 1907-1971), majd a hetvenes évektől az ötödik technológiai forradalom követte, az információs és telekommunikációs technológiákkal a középpontban.

Ha csak a legutóbbi, már lezárt korszakot nézzük: a század elejének dinamikus növekedését a nagy gazdasági válság és a második világháború szinte összenövő korszaka követte, vagyis egy 1929-től 1945-ig tartó mély válság. 1945 és 1971 között azonban egy erőteljes helyreállítási korszak, megújult növekedési pálya vette kezdetét. A modell szerint az ezredforduló óta a jelenlegi hosszú ciklus közepén, a válságperiódusban járunk, amit – ha a teória igazolódik – rövidesen egy „új aranykornak” kell követnie. Persze nem automatikusan, csak akkor, ha – a II. világháború végén – a döntéshozók és a gazdaság szereplői meg tudják hozni az ehhez szükséges jó döntéseket, okulva a válsághoz vezető út tanulságaiból.

Perez a kb. 60 éves ciklusok első – jellemzően 20-30 éves – szakaszát a telepítés (installation) időszakának nevezi, amikor az ígéretes új technológiák mágnesként vonzzák a spekulatív tőkét, hatalmas buborékot képezve a pénzügyi piacokon. Ezt követi a szükségszerű összeomlás, ami hozzávetőleg 2-től 17 évig tarthat. Ez idő alatt komoly erőfeszítéseket kell tenni a pénzügyi túlkapások szabályozása, vagy éppen a termelékenység és a foglalkoztatás ösztönzésére. Sikeres konszolidáció után kezdődhez a ciklus harmadik, úgy 30 éves szakasza, amit a szerző a kiépítés (deployment) szakaszának nevez, amelyben immár nem a spekulatív, hanem a termelő tőke jellemez, valódi megtérülést hozva, valóságos „aranykorhoz” vezetve.

Ezek a nagy időtávú megfigyelések természetesen semmilyen garanciát nem jelentenek arra, hogy a trendforduló ezúttal is bekövetkezik – ehhez a politikai döntéshozatal és az üzleti élet nagy szereplői – mindenek előtt a technológiai óriások – közötti konszenzusra lesz szükség.

A beszélgetésben a szerző rámutat, hogy a negyedik nagy ciklus elején hasonlóan megugrottak az egyenlőtlenségek, mint az elmúlt évtizedekben. Az 1920-as években a társadalom 1%-a birtokolta az összes jövedelem 25%-át – az 50-es években ez 10%-ra csökkent. (A szövegből ugyan nem derül ki egyértelműen, de alighanem az Egyesült Államokra vonatkoznak a számok – szerk.) A II. világháború utáni újjáépítéshez nem csak a Marshall-tervre volt szükség, hanem az üzleti élet és a társadalom érdekeinek konvergenciájára is. A munkáltatók által biztosított magasabb jövedelmek magasabb kereslethez vezettek, ami robosztus pozitív összegű játszmához vezettek, kölcsönösen előnyös helyzetet teremtve a társadalom szereplőinek nagy része között – egészen addig, amíg a hetvenes évekre a tömegtermelésre alapozott technológiai forradalom elérte a zenitjét. Kérdés az, hogy a mai kor szereplői készek-e egy hasonló önkorlátozásra, a kölcsönösen előnyös szituáció érdekében, vagy a politika meg meri-e lépni az ehhez szükséges lépéseket.

A legújabb technológiák gazdaságszerkezetre gyakorolt hatása ellentmondásos. Az Internetet kezdetben a tulajdonosi szerkezet és a vezetési struktúrák decentralizálásához vezető eszköznek tekintették. Ehelyett azt látjuk, hogy az olyan platform-óriások, mint a Facebook vagy a Google soha nem látott – és a szerző szerint elfogadhatatlan – mértékű monopolhelyzetbe került. Miközben ugyanezek a technológiák eredményesen decentralizáltak olyan piacokat, mint a pénzügyi szolgáltatások vagy az energiaellátás. Egyelőre még nem látszik, melyik irány marad a meghatározó a jövőben. Ahogy az is kérdés, hogy az új konszenzus megteremtéséhez elkerülhetetlen-e egy hasonló mértékű összeomlás, mint a II. világháború volt (még ha más jellegű is), vagy az idők jeleiből okulva ennek elkerülése is elegendő motiváció lehet.”

Forrás:
Are We on the Verge of a New Golden Age?; Carlota Perez, Leo Johnson, Art Kleiner; strategy+business; 2017. augusztus 28.
Carlota Perez; Wikipédia
Interviews in English; YouTube (lejátszási lista)
Lásd még: Beyond the Technological Revolution. The role of the state in unleashing innovation after a crash

A bejegyzés kategóriája: gazdaság, Internet, szakirodalom, társadalom, technika
Kiemelt szavak: , , , , , .
Közvetlen link.