A héten olvastuk: digitális diplomácia – 2017. november 13.

KATALÁN VÁLSÁG – NAPRÓL NAPRA
A spanyol kormány megerősítette: orosz hackerek avatkoztak be a katalán válságba
A hideg polgárháborúra emlékeztető állapot uralja a Katalóniát. Miközben a függetlenség hívei szerdán az infrastruktúra megbénítása érdekében tömegesen torlaszolták el a közutakat és a helyi érdekű vasútvonalakat, a spanyol központi kormányzat továbbra is az elszakadók tájékoztatási képességeinek blokkolására fókuszált. Ebben immár hathatós segítséget kaptak a kényes helyzetet kezdetben tanácstalanul szemlélő európai uniós apparátusoktól is.

Ínigo Méndez de Vigo spanyol kormányszóvivő pénteken megerősítette: orosz és venezuelai hackerek avatkoztak be a katalóniai válságba; az ügyet az EU Külügyi Tanácsának hétfői ülésén fogják tárgyalni. Mint ismeretes, a katalán függetlenségi erők alapvetően a digitalizáción, a közösségi médiumok széleskörű alkalmazásán nyugvó diplomáciai kampánnyal igyekeztek nemzetközi támogatást szerezni ügyüknek. A spanyol kormány most azt állítja: a „szeparatista” közösségi média kampány „sok üzenete” valójában az EU destabilizálásában érdekelt külső erők számlájára írható. Ahogy a spanyol védelmi miniszter, María Dolores de Cospedal fogalmazott: ezek az üzenetek „orosz területről” és máshonnét külföldről érkeztek. „Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az orosz kormányhoz lennének köthetők” – tette hozzá a politikus. A spanyol külügyminiszter ehhez hozzátette: az orosz hackercsoportok aknamunkája jól dokumentált, és nem is csupán Spanyolország ellen irányul a működésük, hanem általában az Európai Unió egysége ellen. Részletekbe azonban ő sem bocsátkozott.

Az „orosz hackerek beavatkozásáról” szóló állítások forrása az EU egyik fontos háttérintézménye: a közvetlenül az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini alá tartozó East StratCom Task Force nevű szervezetet az orosz információs hadviseléssel szembeni küzdelemre állították fel. Feladatuk a „Kremlből származó álhírek” azonosítása és leleplezése. A csoport elemzői azt állítják: a katalán válság elmélyülésével párhuzamosan megsokasodtak a hírek a „Kremlhez köthető” médiumoknál. Három olyan esetet is említenek, amikor orosz tájékoztatási eszközök, illetve orosz szimpatizánsnak tekintett közösségi média használók álhíreket (fake news) osztottak meg a katalóniai helyzettel kapcsolatban.
Government confirms intervention of Russian hacker sin Catalan crisis, Anabel Díez, Juan José Mateo; El País; 2017. november 10.
European Union fights the Kremlin’s propaganda machine; David Alandete; El País; 2017. november 9.

MINEK NEVEZZELEK? – FOGALOMTÁR
A digitális diplomácia fogalmának szélesebb értelmezése
A fiatal kutató, Beatriz Serrano, érdekes feladatra vállalkozott: valóban átfogó módon vette szemügyre a „digitális diplomácia” meglehetősen képlékeny fogalomkörét. Elsőként nyelvészeti szempontból igyekezett egyfajta hátteret felrajzolni: Jovan Kurbalija kutatásaira támaszkodva szisztematikus rendszerben mutatta be a korszerű digitalizáció kurrens kifejezéseit. Táblázatos formában vetette össze a kiber-, a digitális, az e-, a net-, a virtuális- előtagokkal ellátott fogalmak azonosságait és finom eltéréseit.

A téma jelentősebb kutatóinak – egymástól jócskán eltérő – álláspontjait bemutatva a szerző elsőként Illan Manor immár klasszikus definícióját mutatja be, kiemelve, hogy az izraeli szakember fontos különbségtételt tesz a „digitális diplomácia” és a „diplomácia 2.0” fogalmai között. Juan Luis Manfredi professzor meghatározásából azt emeli ki: a digitális diplomácia jellemzője, hogy a korszerű IT-eszközökre támaszkodva jelentősen kitágul a szereplők és nem különben az ügyek köre. Andreas Sandre egyenesen egy „új külpolitikai térről” beszél, amelyben az információs eszközök térhódítása nyomán a hálózatosság az egyik meghatározó jellemző.

A szerző részletesen bemutatja a téma török szakértője, Gökhan Yücel eredeti, klasszifikációját: ő ugyanis a definíciók helyett (vagy inkább mellett) a diplomáciai világ közismert szereplőihez kötve érzékelteti a diplomáciai gyakorlat evolúcióját. A „diplomácia 1.0” lényegében a Kissinger-i politika; a „diplomácia 2.0” a soft power apostolának tekinthető Joseph Nye koncepciójának megvalósulása. A „diplomácia 3.0” esetében a digitális eszközrendszerek térhódítása immár meghatározó és leginkább a brit Alec Ross nevével fémjelezhető. Végül a „diplomácia 4.0” a Matthias Lüfkenshez köthető „Twitter diplomáciával” azonosítható.

Serrano, egyfajta szintézisként, elemzése végén a téma talán legelismertebb szakértője, a román Corneliu Bjola szélesebb értelmezésénél köt ki: e szerint a digitális diplomácia nem más, mint „a közösségi médiumok alkalmazása diplomáciai célokra”. A szerző kiemeli: Bjolánál hangsúlyos elem az új eszközök „transzformatív”, a diplomáciai gyakorlat részfolyamatainak egészét átszabó jellege.
Digital diplomacy: a Broad Perspective; Beatriz Serrano; diplomacy data; 2017. november 11.

A soft power napjainkban. A hatások mérése
Definíciós finomságoktól függetlenül, a kapcsolat a digitális diplomácia és az ún. „soft power”, ha úgy tetszik: „kultúra export” között egyfajta közmegegyezés tárgya. Mert, természetesen, soft poweren is mást és mást ért számos szakértő. A kételyek ellenére széles körben használt megközelítés John Nye-hez köthető: „a nyers erő helyett inkább a vonzerő” kap szerepet. Valahogy így lehetne összegezni azt, amikor az államok, céljaik elérése érdekében a tágan vett kultúra (sport, oktatás stb.) eszközeire építve, azokat a külvilágba „kisugározva” igyekeznek előmozdítani külpolitikai céljaikat.

Vita van ma még persze azon is: van-e mindennek egyáltalán tényleges haszna? A soft power eszközök használatához kapcsolódó kételyek jó része abból fakad, hogy ezeknek a – jellegüknél fogva törvényszerűen áttételes – eszközöknek a hatékonyságát, eredményességét korántsem könnyű mérni. Éppen ezért mérföldkőnek számíthat a soft power tevékenységek további megalapozása szempontjából az a felmérés, amelyet az Edinburghi Egyetem kutatócsoportja most készített, a brit kulturális diplomácia patinás zászlóshajója a The British Council megbízásából.

A 2000-es évek első évtizedének statisztikai adatait feldolgozó vizsgálat egyértelműen kimutatható, ráadásul számszerűsíthető összefüggéseket talált egy ország soft power tevékenységei, és annak gazdasági, illetve stratégiai előnyszerzése között. A kutatók állítják: statisztikailag szignifikáns korreláció mutatható ki pl., Nagy Britannia soft power tevékenységei, valamint a közvetlen külföldi beruházások (FDI) között. Hasonlóan számszerűsíthető, mérhető növekedést hoznak a saját kultúrát promotáló (soft power) tevékenységek az országba vonzott külföldi diákok számában, és természetesen a beérkező turisták mennyiségében is. Külön érdekességként a vizsgálat mérhető hatásokat mutatott ki a jelentős kultúraterjesztő tevékenységet folytató államok ilyen erőfeszítései, és a nemzetközi fórumokon realizált előnyszerzései között is. A soft power jelentős erőforrás lehet a nemzetközi politika porondján.

A jelentés összegzésében egyértelműen megfogalmazódik: a soft power számít – a számok nyelvére fordítva is. Az Egyesült Királyság kultúraterjesztő intézményei tevékenységükkel mérhető gazdasági és stratégiai hasznokat generálnak. A soft power, a kultúra terjesztés éppen ezért a közpolitika központi elemei közé emelendő.
Soft power today. Measuring the influences and effects; Stuart MacDonald; DigitalDiplomacy; 2017. október 24.
Soft power today. Measuring the influences and effects. Report; J.P. Singh; Institute for International Cultural Relations, University of Edinburgh; 2017. október (pdf)

Kína vezető futárszolgáltatásai
Az elmúlt hetekben visszatérően jeleztük: ha a nyugati külügyminisztériumok szakemberei első kézből származó információhoz akarnak jutni az egyre megkerülhetetlenebb Kínáról, másrészt ha tájékoztatni, befolyásolni szeretnék a kínai közvéleményt, akkor az ottani közösségi média ismerete nélkülözhetetlen. A közélet, a közösségi élet ugyanis a korszerű infotechnikai terekben zajlik Kínában is, a nagyvárosi közegekben talán még le is pipálva a nyugati szinteket.
Az elmúlt héten a digitális diplomata legfontosabb eszközére, a helyi kommunikációban központi szerepet játszó WeChat alkalmazásra koncentráltunk. Ez alkalommal a kínai közösségi média ökoszisztéma elemeiről elérhető „helyi”futárszolgáltatásokról szeretnénk panorámát adni. Kezdve a piacvezetőnek számító Shunfeng-gel, a szakma veteránjának tekinthető Yuantong-gal, az új versenyzőnek számító Zhongtong-gal, a Shentong-gal, valamint a Yundá-val, és természetesen nem kihagyva a Kínai Posta által üzemeltetett EMS-t sem.
China’s Top Courier Services; Ethan Yun; The World of Chinese; 2017. november 1.

A lengyel digitális diplomácia
Lengyelország ma az egyik legfontosabb stratégiai partnerünk, ha nem „a” legfontosabb. A V4-es tömörülés sok szempontból meghatározó államaként külpolitikai gyakorlatának állapota számunkra különösen érdekes lehet.
Első pillantásra a lengyel Külügyminisztérium digitális jelenléte a szolíd jelzővel jellemezhető. Különösebben látványosnak nem mondható, és informativitásban is hagy némi kívánni valót maga után. Összességében azonban egy átgondolt, a célközönségek elérése szempontjából megfelelően fókuszált közösségi média ökoszisztémát működtet a lengyel diplomácia. A központi elem, az összegző információkat adó, valamint az egyes közösségi média eszközöket csokorba fogó központi platform a lengyel Külügyminisztérium hivatalos site-jának egy aloldala. Jól áttekinthető, egyszerűen „kezelhető” (bár túlságosan sok funkcióval nem kényezteti el a látogatót). A központi webhelyen kívül a minisztérium még mintegy 340 (helyi) weboldalt működtet, 45 különbözőnyelven.

A központi platform jó néhány közösségi média eszközt állít szolgálatba az egyes helyi célközönségekkel folytatott kétoldalú kommunikáció elősegítésére. Egyértelműen kitűnik, hogy a fő közösségi média eszköz a Twitter. Lényegében valamennyi lengyel külképviselet rendelkezik hivatalos Twitter fiókkal ,e mellett a site elérhetővé teszi jó néhány lengyel diplomata, misszióvezető személyes Twitter elérhetőségét is. Természetesen magának a Külügyminisztériumnak önálló fiókja van. A Twitter használatban különösen jeleskednek a külföldön települt lengyel kulturális intézetek (összesen a világ 24 országában szolgálja ilyen misszió a lengyel soft power ügyét): némelyiknek egynél több Twitter fiókja is az érdeklődőkkel folytatott párbeszéd fontos eszköze. Fontos közösségi médium továbbá a Facebook is: a lengyel nagykövetségeknél is népszerű eszköz, a követségek nagyjából fele rendelkezik saját Facebook oldallal. A lengyel kulturális intézményeknél azonban más a helyzet: itt a Facebook a Twitterrel azonos fontosságú tájékoztató- és visszacsatoló elem. Jól látszik az is: a lengyel digitális diplomácia kevésbé tartja fontosnak a kifejezetten a vizuális információk megosztására szolgáló közösségi eszközöket. Dedikált YouTube csatornája a követségek töredékének van csupán, és e tekintetben a kulturális intézetek sem állnak sokkal jobban. Képmegosztó alkalmazások gyakorlatilag nem állnak a lengyel e-diplomácia szolgálatában (nem számítva itt a Külügyminisztérium központi Flickr oldalát).
Polish digital diplomacy; Ministry of Foreign Affairs, Republic of Poland; 2017. november 12.

SZAKMAI MŰHELYEK – A digitális diplomácia mint „új diplomácia” – Web-vita
A digitális diplomáciai képzés egyik nemzetközi műhelyének számító DiploFoundation októberi web-vitája a digitális diplomácia néhány aktuális kérdését igyekezett körüljárni, szembesítve egymással a tématerület két nemzetközi szaktekintélyét, a jelenleg Oxfordban kutató izraeli Ilan Manort, és Katharina Höhnét, az alapítvány német származású professzorát.

A beszélgetési keretek kijelölésénél, a moderátor, Ginger Paque arra helyezte a hangsúlyt, hogy a digitális diplomácia valójában jóval szélesebb fogalom, mint sem a külügyi munka szolgálatába állított közösségi média használat. Ugyanakkor a közösségi média eszközök alkalmazásával kapcsolatban felvetette a kérdést: ténylegesen a diplomáciai működés elkülönült területének tekinthető-e a „Twitter-diplomácia”, vagy csupán a hagyományos külkapcsolati kommunikáció némileg megújult eszközéről van-e itt szó?

Manor a vitában elsősorban a digitális diplomácia előnyeit és hátrányait igyekezett számba venni, különösen olyan esetekre koncentrálva, ahol a digitális eszköztárat, egyfajta „új diplomáciaként” a hagyományos diplomáciai eszköztár korlátainak meghaladására szerették volna felhasználni. Példaként az USA külügy „Iráni Virtuális Nagykövetség” projektjét ismertette, illetve az izraeli külügyi szervezet által kiépített és üzemeltetett „Héber nyelvű Palesztína” elnevezésű (szintén virtuális követség jellegű) programot. A jövőre nézve Manor vezető trendnek azt látja: a digitális diplomácia egyre inkább stratégiai narratívák teremtésére és közvetítésére szolgál majd.

Höhne ezzel szemben inkább a digitális diplomáciai eszköztár „bevonó” jellegét emelte ki. Véleménye szerint az új, közösségi média eszközök alkalmazása révén a diplomáciai közegébe új, nem professzionális, sőt nem-állami szereplők sokasága lépett be, ami egyfajta paradgima váltással ér fel. A szakértő az ún. Twitter-forradalmak példáját hozta fel (Moldova 2009-ben, Irán 2010-ben, Tunézia 2011-ben). Érdekességként kiemelte: e példákon jól látható a közösségi eszközök kínálta hatalmas lehetőség, de ugyanakkor az elnyomás és a manipuláció eszköztárául is szolgálhatnak ezek. Höhne egy további példán, a Youth Climate Justice mozgalom Twitter-kampányain keresztül igyekezett bemutatni, hogyan tudják nem-állami szereplők hatékonyan befolyásolni a nemzetközi politika hagyományos(kormányközi) intézményrendszerének működését is.
Exploring Digital Diplomacy as „New Diplomacy”; Diplo blog; 2017. október 13.

Összeállította: Nyáry Gábor

A bejegyzés kategóriája: Internet, közigazgatás:külföldön, közigazgatási informatika
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.