informatikaközigazgatás: magyar

Az informatika komplexitása – Magyarország kitörési pontjai

Szerző: 2010. szeptember 8.No Comments

“A hazai információs társadalom fejlődése kétségtelen, de érezhetően rossz ütemű, rossz ritmusú. A gondok egy része abban áll, hogy az információs társadalom fejlődésének bizonyos szakaszaiban vannak kötelezően elvégzendő strukturális feladatok (hálózatot kell fejleszteni, árakat csökkenteni), máskor a humánfejlesztés a fontos (oktatás, motiváció). Ha ezeket a feladatokat nem a kihívásokra adott válaszul végzik el, akkor a meg nem oldott problémák feltorlódnak, mint ahogy napjainkban: egyszerre kell kezelni a digitális írástudás fejlesztését, társadalmi csoportok IKT hozzáférésének javítását, infrastruktúra modernizációját, stb. Az újabb technológiák megjelenése – mint például napjainkban az új generációs szélessávú hálózatok, a vezeték nélküli technológiák – természetesen hozzáférési, a hardver-jellegű beruházásokat igényelnek. De látható, hogy e fejlesztések pillanatok alatt integrációs, társadalmi különbségeket generáló problémává válnak. Azaz a nagy összegű fizikai fejlesztésekkel párhuzamosan el kell indulniuk a közepes motivációs és a kisebb, lokális, oktatási programoknak is. A pályázatok nyelvén kifejezve a nagy nemzeti informatikai programok mellett sok közepes és kicsi (KKV és civil program) is indítandó.

Napjainkra nagy társadalmi távolságokat mutató, többszörösen töredezett információs társadalom-kép rajzolódik ki előttünk Magyarországon. A célunk csak az lehet, hogy ezt a töredezettséget – a modern információs és kommunikációs technológiai eszközök társadalmi hatásainak igazságosabbá tételével – tompítsuk. Ennek egyetlen útját ismerjük: növelni kell az információs társadalom integrációs erejét, ami nem informatikai probléma, hanem társadalompolitikai. A korábbi évek kormányzati lassúsága miatt megélénkült az alulról építkező, kezdeményező, civil információs társadalom. Az informatikai kormányzati irányításnak lehetősége van arra, hogy új lapot nyisson és kiépítse a legszélesebb körű partnerséget, ami csak elképzelhető, hogy a lemaradást csökkentse és a társadalmi feszültségeket kezelje. Már nem csak arról van szó, hogy melyik cég kapjon megbízást, és alvállalkozóival oldjon meg egy vagy két problémát, hanem arról, hogy a magyar informatika egészének, minden tudományos műhely, szakmai és civil szervezet összefogása, a feladatok megoldásában való részvétele szükséges ahhoz, hogy az Új Széchenyi Terv (és a magyar IKT-világ) céljai, vagy inkább a magyar társadalom vágya az élhetőbb Magyarország iránt teljesülhessen. Nem a spanyolviasz újrafelfedezésére van szükség, nem új alapú stratégiára, hanem a hazai igények, szükségletek, az uniós elvárások és az Európában (és itthon) eddig bevált ötletek, kezdeményezések közös útjának, vagy inkább ösvényének meglelésére a fenntarthatóság ege alatt. “

Forrás:
Az informatika komplexitása – Magyarország kitörési pontjai, Dombi Gábor és Molnár Szilárd, eInclusion.hu, 2010. szeptember 7 (eredetileg Computerworld, 2010. szeptember 7.)