„Sokkal biztonságosabb ellátást és a valóban sürgős eseteknél gyorsabb bejutást is jelent a most kötelezővé tett triázs-rendszer – mondta el lapunknak Bognár Zsolt, a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet Sürgősségi Betegellátó Osztályának főorvosa. Az intézményben már több mint tíz éve működik sikeresen a betegek állapotának megfelelő besorolást jelentő rendszer, amely az idei évtől minden sürgősségin kötelező. Bár a kormány már több intézkedést hozott, például új ösztöndíjakat hirdetett meg az egészségügyben tanulóknak, hogy humánerőforrást toborozzon, az ágazat és kiemelten a sürgősségi osztályokon dolgozó orvosok és nővérek még mindig jelentősen túlterheltek.
– Szinte pontosan egy évvel ezelőtt beszélgettünk Önnel a sürgősségi ellátás helyzetéről. Akkor azt mondta, nagyjából minden harmadik-negyedik beteg nem sürgősségi eset, mégis itt vár ellátást, hiszen akkor nem kell beutaló és „nem kell munkaidőben mennie az orvoshoz”. Azóta mi a helyzet?
–Azóta gyakorlatilag nem változott a helyzet. A sürgősségi ellátásról szóló törvényben többek között az szerepel, hogy úgynevezett akut alapellátási egységeket kell kialakítani ezeken a II. és III. progresszivitású osztályokon. Ez azt jelenti, hogy a triázs-rendszer segítségével először is elkülönítik azokat a pácienseket, akik nem igényelnek sürgősségi egészségügyi ellátást, majd őket irányítják ezekbe az egységekbe, amelyek tulajdonképpen alapellátási funkciót látnak el.
– Ezek az alapellátási egységek mikor indulnak el a gyakorlatban? Hivatalosan nem január elsején kellett volna?
– A törvénytervezet eredetileg ősszel jelent volna meg, ehhez képest a január elsejei indulás reális. Azonban mivel a törvénytervezet megjelenése végül decemberre csúszott, azt gondolom, nem meglepő, hogy egyes intézményekben a gyakorlati megvalósítás is késik valamennyit. Azokra az egészségügyi intézményekre igaz ez elsősorban, ahol eredetileg nem volt alapellátási ügyelet, hiszen akkor az új egység kialakítása nemcsak idő-, hanem pénzigényes is: új humánerőforrást igényel. Azt egyetlen egészségügyi szolgáltatótól sem lehet elvárni, hogy tíz munkanap alatt egy plusz szolgáltatást elindítson a nulláról.
– Ha már említette a humán erőforrást, ezen a téren hogy állnak az egy évvel ezelőtti állapothoz képest?
– Ebből a szempontból sajnos még rosszabb a helyzet, rendkívül túlterheltek az orvosok és a nővérek a sürgősségi osztályon. A szakdolgozók létszámát tekintve ugyan valamivel jobban állunk, de összességében még mindig kritikus a helyzet. Bár a kormány által bevezetett, egészségügyi területen tanulóknak szánt ösztöndíjak sokat segítettek, volt erőforrás-megkötő hatásuk, de továbbra is igen jelentős munkaerőhiánnyal küzdünk. Ez abból is fakad, hogy a gyermek-, illetve felnőtt alapellátásban dolgozó orvosok átlagéletkora egyre magasabb, így egyre több praxis marad üresen. Az ezekhez tartozó betegeknek pedig háziorvosi ellátás híján a sürgősségire kell menniük. Amíg az alapellátást nem erősítik meg, addig a helyzet nem fog változni.
– Más országokban is ekkora problémát jelent ez az egészségügyben vagy esetleg van jobb stratégiájuk a munkaerőhiány megoldására?
– Mivel az Európai Sürgősségi Orvostani Társaságban, valamint az Európai Orvostani Társaságok Szövetségének Sürgősségi szekciójában én képviselem hazánkat, van rálátásom az ágazatra és annak problémáira Európa-szinten is. Minden olyan országban, ahol van külön sürgősségi szakterület, ugyanezekkel a problémákkal küzdenek: amíg az alapellátást nem tudják megerősíteni, addig a sürgősségi osztályok folyamatosan túlterheltek lesznek.
– Ha ennyire hasonlóak a problémák, felmerül, hogy az európai országok közösen alkossanak egy megoldási javaslatot.
– Globális megoldási javaslatra és egységes válasz kidolgozására nem fog sor kerülni, mert az országok egészségügyi ellátási struktúrájában, illetve finanszírozási formáiban alapvető eltérések vannak. Nagy-Britanniában például a háziorvosok szerepköre sokkal kiterjedtebb, ők végzik többek között a terhesgondozást is. Angol kollégákkal beszélgetve az is kiderült, hogy ott ha például valaki belázasodik, előbb odatelefonál a háziorvoshoz, és csak akkor hívják be a rendelőbe, ha a telefonon kapott tanácsok ellenére sem javult az állapota, vagyis csak akkor, ha ez valóban indokolt.
– Ahogy korábban említette, Önöknél a Heim Pál Kórházban már több mint tíz éve, 2007 óta működik triázs-rendszer, amelyet idén január elsejétől minden sürgősségi osztályon kötelező bevezetni. Mik az eddigi tapasztalatai? Valóban gyorsabbá, hatékonyabbá teszi az ellátást?
– A triázs-rendszer nem mindenki számára teszi gyorsabbá az ellátást, de biztonságosabbá igen. Azok kerülnek be ezáltal hamarabb az orvoshoz, akik tényleg sürgősségi ellátást igényelnek. A betegek egyelőre nem látják, hogy a besorolásuk alapján nagyjából mikor kerülhetnek sorra, de már dolgozunk azon, hogy ez megváltozzon. Addig is be szoktuk mondani – ha sokan vannak – hogy hány beteg vár ellátásra.
– Előfordult olyan itt, a gyermeksürgősségi osztályon, hogy a szülő panaszt tett, felháborodott, hogy a gyermekét a kevésbé sürgős ellátási kategóriába sorolták? Mit tudnak tenni ilyen helyzetekben?
– Persze, elő szokott fordulni. A sürgősségire érkező gyerekeket és szüleiket a besorolást végző triázs-nővérek fogadják, rajtuk nagyobb is a teher emiatt, nekik kell rendezni a konfliktusokat. Összetett munkáról van szó, ami nagy megterhelést jelent a kollégák számára.
– Reális a gyakorlatban , hogy az informatikai rendszerbe történő bejelentkezéstől legfeljebb tíz perc várakozás után besorolják a betegeket valamelyik kategóriába?
– Mi ezt a Heim Pál Kórházban tudjuk tartani, igen. Ritkán, de előfordulhat, hogy hirtelen annyi magas prioritású beteg van, hogy túllépjük a tíz percet, de a legfrissebb intézményi adataink alapján az átlag triázsolási idő 3-6 perc.
– A Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság rendszeresen képez triázs-nővéreket. Az új jogszabály hatálybalépése miatt milyen mértékben várja a jelentkezők számának emelkedését?
– Biztos vagyok benne, hogy növekedni fog a jelentkezők száma. A törvény kidolgozásakor szakmai egyeztetést folytattak, amelyben a társaság képviselői is részt vett, ezért már korábban felkészültünk a megnövekedett jelentkezésekre. Októberben e-mailt is küldtünk a sürgősségi osztályok vezetőinek, hogy felhívjuk a figyelmüket arra, várható egy törvény megjelenése, tervezzenek előre és jelentkezzenek be a kurzusokra, hogy zavartalanul át tudjanak állni az új rendszerre. Ez egy kórháznak nagyjából húsz nővér egynapos kiképzését jelenti összesen bruttó 200 ezer forint összegben, ám volt olyan intézmény, amely ennyit sem volt hajlandó költeni erre, inkább megvárták, hogy megjelenjen a Magyar Közlönyben.
– Ha jól sejtem, előbb-utóbb ők is az Önök társaságánál fognak kopogtatni.
– Ez így van, hiszen akkreditált triázs-képzést csak a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság tud biztosítani. A képzés elmélettel indul, de sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak a szimulációs gyakorlatok, ezeken keresztül lehet igazán elsajátítani a tudást. A Heim Pál Kórházban márciusban lesz a következő képzésünk, amelyre nemcsak nővérek, hanem orvosok is eljönnek majd.”
