Tanácsadó webhely nyílt az elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos kötelezettségekről

„Az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: Eüsztv.) 2017. január 1-én hatályba lépett rendelkezése kimondja, hogy az elektronikus ügyintézést biztosító szervek kötelesek a feladat- és hatáskörükbe tartozó ügy, valamint a jogszabály alapján biztosítandó szolgáltatásaik igénybevételéhez, lemondásához vagy módosításához szükséges ügyeknek az ügyfelekkel történő elektronikus intézését a törvényben meghatározottak szerint biztosítani.
Az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatás általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: Eüsztv.) 2018. január 1-jétől valamennyi szerv tekintetében számos új vagy a korábbihoz képest más módon teljesítendő kötelezettséget határoz meg.

Hogyan tegyen eleget az elektronikus ügyintézést biztosító szerv törvényi kötelezettségeinek? Melyek a legfontosabb, az elektronikus ügyintézés biztosításához kapcsolódó határidők?

2017. június 30. – Fejlesztési, megvalósítási ütemterv meghatározása, bejelentése az EÜF felé
Ütemtervet kell készítenie az elektronikus ügyintézés biztosítása megvalósításához kapcsolódó feladatokról, és továbbítania kell azt az Elektronikus Ügyintézési Felügyeletnek (EÜF) 2017. június 30-ig.
Az ütemterv elkészítésében magasan képzett, az elektronikus közigazgatás sajátosságait kiválóan ismerő szakembereink nyújtanak segítséget. Rendelje meg az ütemterv elkészítését most mindösszesen 68.000 Ft+áfa összegért!
eGov Tanácsadó Kft., 1054 Budapest, Zoltán u. 8. félemelet 1., Telefon: +36-20-624-0164, E-mail: info@eusztv.hu

Dokumentációk elkészítése (Az ütemterv beadását követően, vagy azzal párhuzamosan)
A fejlesztési ütemterv tartalmához igazodva az alábbi dokumentumok előállítására lesz szükség:

  • fejlesztési specifikáció
  • folyamatfejlesztési terv
  • szolgáltatások igénybevételének feltételeit leíró dokumentumok
  • ügyféltájékoztatók
  • üzletszabályzat módosítások
  • belső szabályzatok módosítása

2017. július. 1. – Információátadási szabályzat elkészítése
Más elektronikus ügyintézést biztosító szervekkel való együttműködési képesség megalapozásának érdekében információátadási szabályzatot kell készíteni és az EÜF részére véleményezés céljából eljuttatni 2017. július 1-jéig.

2017. augusztus, – Szabályzatok felülvizsgálata és kialakítása

  • szükség esetén belső szabályzatok (pl. adatkezelés, adatvédelem), munkafolyamatok felülvizsgálata
  • informatikai biztonsági szabályzat kialakítása vagy esedékes felülvizsgálata, biztonsági osztályba sorolás (amennyiben az osztály nem egyezik az elvárt védelmi szinttel, cselekvési terv kidolgozása)

2017. augusztus 30. – Cégkapu
A gazdálkodó szervezetek kötelesek bejelenteni a rendelkezési nyilvántartásba a biztonságos kézbesítési szolgáltatási címet. Ez a céges ügyfélkapu, vagy röviden cégkapu. Az önkormányzatoknak pedig fel kell készülniük arra, hogy fogadják a cégkapun keresztül érkező leveleket.

Elektronikus ügyintézés biztosítása és informatikai együttműködés
Az elektronikus ügyintézést biztosító szervek 2018. január 1. napjától kötelesek az ügyek elektronikus intézését az Eüsztv.-ben meghatározottak szerint biztosítani, és az informatikai együttműködést vállalni…”

Forrás:
eüsztv tanácsadás – Tájékoztató az elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos kötelezettségekről; eGov Tanácsadó Kft; 2017. június
Szerkesztői megjegyzés:
A tanácsadási szolgáltatást nyújtó és a http://www.eusztv.hu/ webhelyet üzemeltető eGov Kft. egyben az eGov Hírlevél kiadója is.
A webhelyen további tájékoztatók, információk várják az érdeklődőket

Kategória: közigazgatási informatika | Címke: , , , , , , , , , | Hozzászólás most!

Az Európai Unió harmonizálta a legnagyobb kapacitású 5G-s sávot

„Újabb, több ezer MHz-nyi spektrum használatára kiterjedően harmonizálta az alapvető műszaki feltételeket az Európai Bizottság, így a tagállamok jövőre a 26 GHz-es úttörő 5G-s sáv szabadon lévő vagy felszabaduló blokkjait is értékesíthetik majd a vezeték nélküli hálózatot építő távközlési szolgáltatók és más iparági szereplők számára.
Újabb lendületet adhat az 5G-s megoldások európai terjedésének az Európai Bizottság kedden kihirdetett végrehajtási határozata, mely a 24,25–27,5 GHz frekvenciasávnak (vagy 26 GHz-es sávnak) az Unión belüli, a vezeték nélküli széles sávú elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtására alkalmas földfelszíni rendszerek általi elérhetőségére és hatékony használatára vonatkozó alapvető műszaki feltételeket harmonizálja. A 26 GHz-es sáv egyike az úgynevezett úttörő 5G-s sávoknak (a 700 MHz, a 3,6 GHz mellett), azaz kifejezetten alkalmas új generációs hálózatok kiépítésére – jóllehet az EU ez esetben sem írja elő kötelezően, hogy a spektrumot milyen technológiákhoz lehet használatba venni. A sáv emellett az úttörő 5G-s sávok közül messze a legnagyobb spektrumkapacitást kínálja.

Jövő márciusig kell lépni
A műszaki feltételek európai szintű harmonizálására elsősorban azért volt, illetve van szükség a legtöbb, telekommunikációs hálózatok által használt frekvenciákat illetően, mivel az előírások nélkül egyrészt nem feltétlenül lenne biztosított a polgári és nem polgári felhasználás zavartalan együttműködése, másrészt elősegíti, hogy az EU összes tagállamában megadott határidőig egységes műszaki feltételek mentén használatba vehessék az érdekeltek a sávot.

A végrehajtási határozat értelmében a tagállamoknak 2020. március 30-ig kell a határozatban szereplő műszaki feltételek mentén kijelölniük és rendelkezésre bocsátaniuk – nem kizárólagos jelleggel – a 26 GHz-es sávot. Az e sávban alkalmazott engedélyezési rendszertől függően a tagállamok felmérik, hogy szükség van-e további műszaki feltételek előírására a vezeték nélküli széles sávú elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtására alkalmas földfelszíni rendszerek és a sávban működő más szolgálatok megfelelő együttes működésének biztosítása érdekében.

A határozat emellett előírja a tagállamok számára, hogy az Európai Elektronikus Hírközlési Kódexszel (EEHK) összhangban 2020. december 31-ig lehetővé kell tenniük a 26 GHz-es frekvenciasáv legalább 1 GHz-es tartományának használatát az 5G-s hálózatok kiépítésének megkönnyítése érdekében, amennyiben egyértelműen igazolható, hogy van piaci kereslet, valamint nincs jelentős akadálya a meglévő felhasználók migrációjának és a sáv felszabadításának. Az EEHK azt is előírja, hogy a tagállamok által e követelmény alapján meghozott intézkedéseknek összhangban kell lenniük a rádióspektrum-határozat értelmében hozott műszaki végrehajtási intézkedésekben szereplő harmonizált feltételekkel.

Igény esetén
Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a frekvencialicencek kiosztásáért felelős magyarországi hatóság, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) megkezdheti az értékesítési folyamat előkészítését a vonatkozó sávban, amennyiben a felmérés alapján arra kereslet mutatkozik. A 26 GHz-es sáv elsősorban rendkívül rövid hatótávú, ugyanakkor nagy sávszélességű vezeték nélküli adatkapcsolat létesítésére alkalmas, ehhez az összeköttetéshez azonban közvetlen rálátás és megfelelő vételi viszonyok is szükségesek. Éppen ezért ezt a sávot szinte kizárólag fix-mobil helyettesítő rendszereknél használják, jellemzően az utolsó néhány méternyi kábelezést áthidalandó.

Az NMHH-nál jelenleg is zajlik a másik két úttörő 5G-s sáv pályáztatásának előkészítése: A hatóság korábban közölt tervei alapján a 700 MHz-es és 3,6 GHz-es sáv szabad blokkjait, illetve a 2,1 GHz-es és 2,6 GHz-es sáv szabad és rövidesen felszabaduló blokkjait egy eljárásban értékesíti majd, várhatóan az év közepén. A 700 MHz-es úttörő 5G-s sávban a szolgáltatás legkorábban jövő szeptemberben kezdődhet meg, az erre a sávra vonatkozó, szintén uniós szinten meghatározott egységes spektrumharmonizációs előírások értelmében ekkor vonul ki ugyanis az UHF sáv felső részéből a digitális földfelszíni műsorszórás.”

Forrás:
Harmonizálta az EU a legnagyobb kapacitású 5G-s sávot; Koi Tamás; HWSW.hu; 2019. május 17.
A Bizottság (EU) 2019/784 végrehajtási határozata (2019. május 14.) a 24,25–27,5 GHz frekvenciasávnak az Unión belül vezeték nélküli széles sávú elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtására alkalmas földfelszíni rendszerek számára történő harmonizálásáról (az értesítés a C(2019) 3450. számú dokumentummal történt) (EGT-vonatkozású szöveg.); EUR-lex; 2019. május 14.
A Bizottság (EU) 2019/785 végrehajtási határozata (2019. május 14.) az ultraszéles sávú technológiát használó berendezések számára szolgáló rádióspektrum Unión belüli harmonizációjáról és a 2007/131/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (az értesítés a C(2019) 3461. számú dokumentummal történt) (EGT-vonatkozású szöveg.); EUR-lex; 2019. május 14.

Kategória: hírközlés, közigazgatás:külföldön, közigazgatás:magyar, távközlés, technika | Címke: , , , , , | Hozzászólás most!

A héten olvastuk: digitális diplomácia – 2019. május 20.

Fegyverszünet a digitális diplomáciai háborúban? Moszkva megállapodást javasol
Évek óta, egészen pontosan a 2016-os amerikai elnökválasztási kampány komolyra fordulása óta, a nemzetközi közbeszéd állandó eleme lett az orosz manipulációkra, online dezinformációra, a kiberterekben történő orosz „belepiszkálásra” történő hivatkozás. Röviden tehát az, hogy Oroszország (méghozzá állami szervezetein keresztül) aktívan beavatkozik az Egyesült Államok (és az azóta eltelt időszakban gyakorlatilag minden más, valamilyen választást tartó nyugati állam) belügyeibe.

Noha tényszerű bizonyítékokat ezzel kapcsolatban nem tártak a nemzetközi közvélemény elé, a vád mégis jelentősen mérgezte, nehezítette az egyébként is feszültté váló viszonyt a geopolitika nagy riválisai között. Sokan úgy fogalmaztak, hogy az új hidegháború már javában folyik – méghozzá az információs hadszíntéren. Ebben a helyzetben új, és minden szempontból érdekes elemet jelent, egy a napokban tett bejelentés, ha úgy tetszik: ajánlat.

Oroszország megállapodást javasolt Washingtonnak az egymás belügyeibe való kölcsönös be nem avatkozásról – közölte Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes csütörtökön a TASZSZ hírügynökségnek nyilatkozva. „Készek vagyunk megkötni egy írásos megállapodást az egymás belügyeibe való kölcsönös be nem avatkozásról, amiről Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szólt Mike Pomeo amerikai külügyminiszternek” – hangoztatta Rjabkov. Korai volna még „mézeshetekről” ábrándozni, ugyanakkor ez egy fontos lépés lehetne a mélyponton levő viszony normalizálása felé.

Beszámolója szerint Pompeo Szocsiban tett keddi látogatásakor az orosz fél ismételten felajánlotta, lehetőséget nyújt amerikai szakembereknek arra, hogy megállapítsák: milyen alapja lehet az Egyesült Államoknak az állítólagosan, az internet segítségével elkövetett, „rosszindulatú befolyással” kapcsolatos kifogásainak. A helyettes tárcavezető szerint Oroszországot az Egyesült Államok belügyeibe való beavatkozással megvádolni „az elmúlt évek legrosszabb módszere volt” az amerikai diplomácia részéről. Ennek ellenére az orosz diplomácia kész az elmozdulásra; ahogy Rjabkov fogalmazott: kitettük az asztalra valamennyi konkrét javaslatunkat ebben az ügyben. Érdekes mozzanat egyébként az is, hogy az orosz külügyminiszter-helyettes megerősítette: szakemberek, köztük a titkosszolgálatok technikai szakértőinek vizsgálódását is készek lehetővé tenni a beavatkozással kapcsolatos vádak kivizsgálására. Ilyen értelemben a felvetést aligha lehet egyszerű „kommunikációs légballonnak” tekinteni.

Érdemes egyébként azt is felidézni: Oroszország már tett egy lényegében hasonló javaslatot, az információs háborúskodás teljes elszabadulásának megakadályozására. 2017 nyarán, az USA időközi választási időszakának közeledtével, de még jókora rátartással, magas rangú orosz külügyi delegáció érkezett Washingtonba azzal a tervezettel, hogy a két nagyhatalom kössön egyfajta „fegyverszünetet” a belügyekbe való beavatkozás új csúcsterepének számító kibertérben. Akkoriban amerikai kiberbiztonsági szakértők, az elnökválasztási kampány tapasztalatainak elemzése nyomán úgy vélték: az USA aligha tehet valamit az orosz online „interferenciák” kivédésére. Amerika tehát nagyon is jól járt volna egy ilyen fegyverszünettel. Érdekes mozzanat ugyanakkor, hogy szakértők úgy vélték: akkoriban az orosz állami vezetők is bizonytalannak érezték pozíciójukat a digitális térben; az amerikai „színes forradalmi” „regime change” törekvéseket az ország belpolitikai rendszerének megváltoztatására komoly fenyegetésként értékelték, és maguk is tartottak az USA „kiber csapásaitól”. A megállapodás tehát potenciálisan mindkét fél számára előnyöket kínált volna. Az USA Külügyminisztériumának vezetői azonban elutasították a megegyezési javaslatot. Ahogy egyikük a hírek szerint fogalmazott: „azt mondtuk az oroszoknak, hogy köszönjük, de most nem aktuális”.
A nagy kérdés, hogy úgy vélekednek-e most az USA diplomáciájának irányítói, hogy azóta megérett már egy ilyen kölcsönös fegyvernyugvásra a helyzet.
Рябков: Россия предлагает США заключить документ о невмешательстве в дела друг друга; ТАСС; 2019. május 16.
Moszkva megállapodást javasolt Washingtonnak; Mandiner/MTI; 2019. május 16.
No Deal. How Secret Talks with Russia to Prevent Election Meddling Collapsed; John Hudson; Buzzfeed News; 2017. december 8

A portugál kereskedelmi diplomácia digitális zászlóshajója közel nézetből
A múlt hónap végén számoltunk be a portugál kereskedelemdiplomácia új „csúcstechnikájáról”. A „Portugal Exporta”, azaz a „Portugália Exportál” elnevezésű online portál a 21. századi diplomácia egyik különálló, de egyre fontosabbnak számító szegmensét, a gazdaságdiplomáciát emeli a tervek szerint új szintre. A külügyi szolgálatok kereskedelemfejlesztő és –támogató szerepéről viszonylag ritkán hallani a digitális diplomácia összefüggésében. Az új fejlesztés tehát már ezért is joggal tarthat számot a figyelmünkre. A fejlesztés részleteiről, a térség kereskedelemfejlesztő szervezetei számára is hasznosítható tanulságairól a portugál kereskedelemfejlesztő szervezet budapesti irodájának vezetője adott az eGov Hírlevél olvasóinak további bepillantást.
Joaquim Pimpao, az egyébként magyarul kiválóan beszélő portugál diplomata, mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet: a gazdaságdiplomácia, a kereskedelem expanziójának támogatása nem csak a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium filozófiájában szerepel kiemelt helyen. A gazdaságdiplomácia a portugál külügyi szervezetben is kezdettől megkülönböztetett figyelmet élvez. A Minisztérium alárendeltségébe tartozó Beruházási- és Kereskedelemfejlesztési Ügynökség (az AICEP) széles, és dinamikusan fejlődő nemzetközi hálózattal igyekszik szolgálni Portugália gazdasági kapcsolatépítését. Ugyanakkor a most elindított online fejlesztések nem a véletlen szülöttei: az AICEP hálózat életében, a fiatal és dinamikus technológiai szakember, Luis Castro Henriques elnöki kinevezésével a digitalizáció elkötelezett híve került a szervezet élére. A most induló online fejlesztések valójában egy átgondolt, hosszú távú Digitális Stratégiába illeszkednek. A technológiai fejlesztésekkel elérendő cél világos és közérthető: néhány éven belül legalább duplájára növelni az exporttevékenységekbe rendszeresen bekapcsolódó portugál vállalati kört. Jelenleg, a gazdaságstatisztikai adatok szerint, nagyjából 44 ezer portugál vállalat állít elő külforgalmazásra alkalmas terméket vagy szolgáltatást. Ugyanakkor az AICEP hálózata ma legfeljebb 15 ezer rendszeresen exportáló ügyfelet mondhat magáénak. A növekedésre tehát bőven van még tartalék. A Digitális Stratégiában felvázolt intézkedés csomagtól azt várják a portugál diplomáciai irányítói, hogy ezt a jelentékeny exportnövekedést a 21. századi technológia segít majd megvalósítani – ráadásul a működési költségek számottevő növelése nélkül.

A Digitális Stratégiában előirányzott exportfejlesztési és támogató ökoszisztéma első eleme mutatkozott be immár élesben a múlt hónap végén. A Portugal Exporta webhelyen mi is körülnéztünk, de az igazi érdekességekhez jól jött a budapesti AICEP-vezető segítsége. Természetesen a nyilvános felület is érdekes és fontos információkat szolgáltat a portugál export törekvésekről, de az igazi újdonságot a másik, zárt és jelszóval védett felület jelenti. Ide az exportban érdekelt vállalatok regisztrálhatnak. A rendszerbe történő felvételkor megadott adatok alapján a rendszer – Mesterséges Intelligencia megoldásaira támaszkodva – a konkrét vállalathoz igazított kapacitás- és exportlehetőség elemzés nyomán, egyéni külpiaci forgalmazási stratégiát, illetve konkrét export tervet dolgoz ki. A rendszer egyszerű, könnyen kezelhető felülete révén egyfajta „önkiszolgáló” tanácsadóként működik. Ugyanakkor az adott vállalat lehetőségeinek és exporttervének elemzésében, egy adott ponton, az AICEP-szervezet szakképzett tanácsadói is belefolynak. A platform tehát, miközben a big datán, és a gépi tanuláson alapuló MI megoldásaival nagymértékben automatizálja az exporttanácsadási-export támogatási folyamatot, ugyanakkor természetesen nem váltja ki teljesen az emberi szakértelmet sem.

Az új digitális exporttámogató platform ma még kevés ügyfelet szolgál ki, ami nem véletlen. Az MI algoritmusok egyelőre csupán a cipőiparra vonatkozó adattömeg feldolgozása nyomán tudnak a konkrét ipari jelentkezőknek exportfejlesztési támogatást biztosítani. Pimpao tanácsos úr kiemeli: fontosnak tartották a lépcsőzetes építkezést. Induljon el a rendszer egy adott iparágra fókuszálva, és menet közben kapcsolnak majd hozzá (az adott iparágra vonatkozó big data gépi tanultatása nyomán) újabb szektorokat. A terv egyébként ambiciózus (talán egy kicsit túlzottan is az): az év végéig fel akarják vinni a lakástextilipar, a bútoripar, a borászat és a teljes ruházati ipar adattömegét, lefedve így a portugál exportképes termelés jókora hányadát.

A rendszer fejlesztése ugyanakkor, ezzel párhuzamosan, „horizontális értelemben” is folyik. Magyarán, az export támogatási digitális ökoszisztéma újabb elemeit indítják majd útnak az elkövetkező hónapokban. A tempó pedig elég feszes. Júliusban tervezik átadni a rendszer egy másik pillérét, az exporttevékenységekre fókuszáló elektronikus piacteret. Ősszel újabb elem kezdi meg működését: a szervezet belső zsargonjában csak „AICEP Tinder”-nek nevezett újabb felület a potenciális exportpartnerek (szállítók, forgalmazók) „párkeresésében” kíván majd hatékony online segítséget nyújtani, november hónaptól. Jövő januárban pedig, és ez nagy falat lesz, indul az AICEP digitális ökoszisztémájának nagyágyúja: a „Befektetés Optimizáló Portál”. Ez a nagy beruházási projektekre összpontosít, és elsősorban a (fizikai, infrastrukturális, demográfiai, pénzügyi) szempontból megfelelő beruházási helyszínek azonosításában, kiválasztásában nyújt majd támogatást a külföldi partnereknek.
Portugal Exporta exporttámogató portál

A kínai digitális diplomácia meglepetésszerű ellentámadása – egyelőre csak a tévében
A CCTV6-os csatorna, Kína vezető tévétársaságának mozi csatornája az ország közösségi média közösségeinek élénk figyelmébe került. A csatorna ugyanis, eredeti műsortervét megváltoztatva, Amerika-ellenes játékfilmeket kezdett sugározni – és három napig abba sem hagyták a sort. Szakértők egyöntetűen úgy vélekednek, hogy itt nincs szó véletlenről: valójában az USA és Kína közötti kereskedelmi háború elmérgesedését kísérő digitális közdiplomáciai offenzívának lehetünk tanúi. Az egyébként külön érdekesség, hogy valamennyi filmalkotás a hidegháború idején készült: a Hős fiak és lányok 1964-ben, a Shangganling-hegyi csata 1954-ben és a sort záró Meglepetésszerű támadás is 1960-ban került ki a filmgyárból. Ami persze arra is utal: ebben a témában (és főleg ebben a harcias szellemben) már jó néhány évtizede nem gondolkodtak a kínai tömegkultúra tervezői.
Most viszont gondolkodnak, ráadásul nem csak a filmkészítésért felelős állami hivatalnokok. A legnépszerűbb kínai közösségi platform, a Weibo szakavatott figyelői egyértelműen hangsúlyozzák: az elmúlt héten jól érzékelhetően erősödött az Amerika-ellenes hangnem a kínai állami tájékoztatási eszközök szinte teljes spektrumában. És ennek nyomán a kínai közösségi média hálózataiban is futótűzként terjedt az Amerikával szembeni kemény kiállás mottója: „Tárgyalni akartok? Tárgyaljunk! Harcolni akartok? Akkor legyen az! Keménykedni akartok? Azt verjétek ki a fejetekből!”

A most hírtelen újra felkapott tévéfilmek egyébként az USA-val szembeszálló, és Észak-Koreát támogató kínai háborús szerepvállalás heroikus témáit állítják a középpontba. Az alkotások, a kor szokásának és közízlésének megfelelően, meglehetősen sematikusak, egysíkúak – és erősen propagandisztikusak. Mostani bemutatásuk minden esetre élénk vitákat generált az online közösségi terekben. Akadnak, akik úgy vélik, az ilyen direkt propaganda (ahogy fogalmaznak, az „agymosás”) inkább ellenkező hatást vált ki. Ugyanakkor a kommentelők többsége kifejezetten támogatja ezeknek a filmeknek a bemutatását. A hazafias attitűd az egyik érv, ugyanakkor nagyon sokan kortörténeti emléknek tekintik ezeket a filmalkotásokat. Úgy tűnik tehát: a közönség – ahogy a világban másutt is – szereti látni a múltját, szereti látni a hajdani filmjeit. Kínában is.
Surprise Attack. CCTV6 Unexpectedly Airs Anti-American Movies as China-US Trade War Intensifies; Whats on Weibo; 2019. május 18.

Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor

Kategória: gazdaság, információ röviden, közigazgatás:külföldön, közigazgatási informatika, média, politika, politikai informatika | Címke: , , , , , , , , , , , , , | Hozzászólás most!

Vörös kód – A kínai Internet története

„A Logic magazin 7. száma terjedelmes tanulmánykötetet szentelt Kína digitális átalakulásának és a kínai internet világának. A szerkesztők a kötet közösen jegyzett első esszéjében (Code Red) sorra veszik a közhelyeket, amelyek Kína viszonyát jellemzik az internethez, hozzátéve, hogy ezek sokszor kivetítéseken és nem a kínai internetes gazdaság, infrastruktúra és a kapcsolódó kultúra fejlődéstörténetének ismeretén alapszik. Természetesen a sokszor ijesztő, disztópikus képeknek és történeteknek van valóságalapjuk. Az internet új, fenyegető lehetőségeket teremt az állampolgárait megfigyelés alatt tartó államnak, néhány kínai info-technológiai cég hatalmas sikereket könyvelhet el, a kormányzat pedig súlyos összegeket fektet be a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatásokba. Az amerikaiaknak érdemes mindezen elgondolkodniuk és a megfelelő válaszokat kidolgozniuk rá.

A „mi vagy ők” és a „győztes mindent visz” retorikája azonban több kérdést vet fel, mint ahány választ ad. A hidegháborús logika zéró-összegű játszma-logikája könnyen félrevihet azzal, hogy szükségszerűen amerikai perspektívából mutatja csak a dolgokat, ami bár gyakran valósan tükrözi a kínai realitásokat, de sok esetben inkább félelmeket vagy vágyakat fejez ki. Mint minden kivetítés, ezek a történetek és leírások sem annyira azok tárgyáról árulnak el sokat, hanem arról, aki megfogalmazza ezeket.

A szerkesztők alapvető kérdésnek tekintik annak vizsgálatát, hogy hogyan fejlődtek a digitális technológiák Kínában a nyolcvanas évek óta. Kik a győztesei és a vesztesei ennek a folyamatnak? Mi a legvalószínűbb jövő? Ennek az ellentmondásos valóságnak az ismerete kulcsfontosságú annak a folyamatnak a megértéséhez, ami a XXI. század legnagyobb geopolitikai elmozdulásához vezetett.

A Mao idejét jellemző elszigeteltség után a Teng Hsziao-ping nevével fémjelzett nyitási és reformpolitika 1978-tól kezdve a modernizációs víziók középpontjába helyezte a technológiai fejlődést. Amikor a 80-as években a fejlődés jól láthatóan az új információs technológiák felemelkedésével fonódott össze világszerte, a kínai politika azonnal benevezett a versenybe, kiemelt szerepet biztosítva ebben a tudósoknak és üzletembereknek. 1984-ben, amikor az Apple Macintosh megjelent a piacon, a kínai tudományos akadémia egy mérnök-tudósa megalapította a Lenovót, amely a világ egyik vezető személyi számítógép-gyártójává vált, felvásárolva 2005-ben az IBM hasonló üzletágát is. A pártvezetés már a 80-as években sürgette az internet felemelkedéséhez szükséges alapok lerakását, ami a 90-es években kezdte meghozni az eredményét: az 1994-ben 40 ezer fős internethasználói kör 2000-re 22,5 millióra bővült. 1999-ben pedig elindult a jól ismert Alibaba diadalútja.

Az amerikai elitek ezt a folyamatot a hidegháború utáni, elkerülhetetlennek tűnő utat jelentő liberalizáció fontos állomásainak tekintették, abban bízva, hogy a technológiai fejlődés a demokrácia és a szabadság bővülését is maga után vonzza. Az amerikai vállalatok pedig hatalmas lehetőséget láttak a bővülő kínai piacban, abban bízva, hogy domináns szereplőkké válhatnak benne. Ezek a várakozások azonban nem váltak be. A kínai kormányzat egyre szofisztikáltabb eszközöket fejlesztett ki a digitális világ ellenőrzésére és cenzúrázására, az amerikai cégek pedig – bár rengeteg pénzt termeltek ki a kínai piacból – domináns szerepre nem tudtak szert tenni. Kiderült, hogy a kínai internetet nem lehet egyszerűen az amerikai internet tükörképének tekinteni, egy attól teljesen eltérő világ jött létre. Jó példa erre a WeChat, ami egyszerre valósít meg üzenetküldő szolgáltatást, közösségi médiát, valamint elektronikus kereskedelmi és fizetési lehetőségeket. Sok felhasználónak a WeChat magát a kínai internetet jelenti, közel egymilliárd előfizetővel.
Ma egy Kínába érkező utazónak azonnal feltűnik, hogy a fejlődés motorját jelentő tengerparti nagyvárosokban, mint Sanghaj vagy Sencsen, mennyire a mindennapok részét jelentik a digitális technológiák. Ami kevésbé ismert, hogy a kevésbé fejlett régiókban is hatalmas ugrást tett lehetővé a digitalizáció, az offline világból egy lépéssel – fejlődési szakaszokat átugorva – a mobil-internet világába érkezve. A szerzők példaként említik egy távoli vidék kezdő vállalkozását, amely 2010-ben házi készítésű ruhákkal kezdett kereskedni, a családi ház konyhájából működtetve a számítógépüket, és amely ma már tömegével exportál Tajvanra és Thaiföldre, elérve 2017-re a 1,5 millió dolláros bevételt – és ezzel csak egyike a falu „toptizes” vállalkozásainak.

A vidéki e-kereskedelem demokratizálta a kulturális és gazdasági életbe való bekapcsolódást. A digitális technológiák egy része pedig, mint a TikTok video-platform, magát a digitális szakadékot is segítettek csökkenteni az írástudás korlátainak áthidalásával.

A legnagyobb győztesek mindezzel együtt természetesen azok lettek, akik a digitális fellendülés élén álltak. Az iparági szakpolitikát kidolgozó döntéshozók és a kockázati tőketulajdonosok számolatlanul öntötték a pénzt kockázatos induló vállalkozásokba, amelyek egy része számos technológiai óriást termelt ki magából. Ami azonban érdekes: mindez nem kérdőjelezte meg a kínai „szocialista piacgazdaság” alapelveit, a fejlődés győztesei pedig maguk is a rendszer lelkes támogatói maradtak. (Emlékezetes pillanat volt, amikor Jack Ma, az Alibaba alapítója 2018-ban ünnepélyesen belépett a Kínai Kommunista Pártba.) Vagyis mindezek a kapitalista sikertörténetek láthatóan jól együtt tudnak élni a pártállammal.

2019-ben a legtöbbször letöltött alkalmazás a Hszi Csin-ping nézeteit népszerűsítő program volt – ami azt mutatja, hogy a pártállam is megtalálta a társadalmi részvétel erősítésének eszközét is a digitális technológiákban. Ezzel együtt arra is lehetőséget kapott, hogy a nemkívánatos kezdeményezésekben való részvételt leleplezze és korlátozza azokat. Ennek legrémisztőbb esete az ország nyugati végpontján, Hszincsiang-Ujgur tartományban valósul meg, ahol digitálisan megerősített megfigyelőrendszerrel és gulág-típusú átnevelőtáborokkal tartják sakkban a lakosságot, mintegy egymillió ember fogva tartásával. És vannak rá jelek, hogy ezt a technológiát Kína exportálni is hajlandó, amivel a kínai információs technológia helyiből globálissá válhat, és ezzel nem csak a Kína-szakértők figyelmét keltheti fel. Ezzel egyidőben olyan szolgáltatások, mint a WeChat Pay vagy az Alipay is globálisan elérhetővé vált, így a „kínai internet” is világméretű lett, és nem lehet ma már megmondani, hol kezdődik és hol végződik. A szerzők mindezzel együtt azt javasolják: ne a hidegháború jól ismert paradigmáit élesszük újjá, hanem kellő kreativitással alkossunk újat a mai viszonyoknak megfelelően.

A kötet második írásában a szerző, Graham Webster áttekinti a kínai internet és digitális világ rövid történetét (A Brief History of the Chinese Internet), öt fő szakaszba sorolva a részletesen felsorolt eseményeket.

Az indítást (Booting Up) a 90-es évek második felére teszi, amit a kínai gazdaság gyors növekedése jellemzett. Az internet-felhasználók száma 1995-ben egyetlen év alatt 3 ezerről 40 ezerre bővült, az egyetemek és kutatóintézetek környékéről kiindulva.

A korai 2000-es években néhány kínai technológiai cég (mindenek előtt az Alibaba) lerakta az alapjait annak, hogy átütő erejű e-kereskedelmi céggé váljon. Egyvalami hiányzott még ekkor: a mérethatékonysághoz szükséges méret, amiről a szerző az időszakot is elnevezte (Awaiting Scale). 2000-ben 22,5 millió felhasználó volt Kínában. Az állami ellenőrzés ekkor viszonylag laza volt, lemaradva az innovációban. Az online nyomonkövetés és cenzúra azonban már ekkor elkezdődött.

A 2000-es évtized második felét a szerző macska-egér harcként jellemzi (Cat and Mouse Era). 2005-ben 111 millió fős volt a felhasználók köre, aminek a mérete és dinamizmusa megnehezítette az állami kontrollt az internethasználat felett, bár ekkor erre már erőteljes törekvések voltak, egyre kifinomultabb cenzúrával.

A 2010-es évek első fele jelentette az átmenetet az internet szabad használatától a szoros állami felügyeletig. A kínai hatalomgyakorlók számára intő jel volt a 2011-es „arab tavasz” és a Snowden-ügy is. Az időszak (’Nailing Jell-O to the Wall’) elején, 2010-ben már 547 millió internet-felhasználó volt az országban.

Az ötödik szakaszt a 2010-es évek második fele jelenti, amikor Kína saját innovációja került előtérbe (China’s own Innovations). 2015-ben már 688 millió volt a felhasználók száma. Az állami kontroll nem mérséklődött, sőt: széles körben terjedtek el a mobiltechnológián és gépi tanulásos algoritmusokon alapuló megfigyelési eszközök. Ezek a rendszerek immár külföldön is megjelentek a kínálat szintjén.

A 2020-as évek nagy kérdésének a szerző azt tekinti, hogy Kína mennyire lesz képes exportálni azokat a technológiáit, amelyek egyben a rendszernek globális terjesztését is jelentené. A kérdés vizsgálatakor ezzel együtt óvatosságra int a magabiztos előrejelzésekkel kapcsolatban.”

Forrás:
Code Red; The Editors; Logic Magazine; Issue 7: China; 2019
A Brief History of the Chinese Internet; Graham Webster; Logic Magazine; Issue 7: China; 2019

Kategória: gazdaság, hírközlés, informatika, Internet, közigazgatás:külföldön, közigazgatási informatika, média, politika, politikai informatika, szakirodalom, távközlés | Címke: , , , , , , , , , , | Hozzászólás most!

Bevált a közszolgálati életpálya modell – mondta a Belügyminisztérium Közszolgálat-fejlesztési és Stratégiai Főosztályának főosztályvezetője

„A közszolgálati életpályák összehangolt rendszerének bevezetéséről, az életpályamodellek és az új javadalmazási rendszer kialakításáról tartott előadást a Belügyminisztérium Közszolgálat-fejlesztési és Stratégiai Főosztályának főosztályvezetője az OrientPress Hírügynökség által szervezett Think tank konferencián. Kovácsné Szekér Enikő szerint az életpályák tekintetében a legfontosabb, hogy az előmeneteli- és illetményrendszert sávosan vezették be.

Az, hogy a kormányzat gondolkodik a közszolgálati életpályák szabályozásáról, nem új keletű szándék, hiszen 2010-ben kezdődtek el a folyamatok, amelyek megfogalmazták e feladatokat. Az első konkrét elképzeléseket stratégiai dokumentumban rögzítette a Magyary Zoltán-féle közigazgatási fejlesztési program. Ez a program volt az, amely nemcsak a közigazgatást tekintette közszolgálatnak, hanem több hivatás együttesét értette alatta: magát a közigazgatást, a rendvédelmi és a honvédelmi alkalmazottak életpályáit. Mindezek összehangolt rendszerében látta az akkori kormányzat az előrelépés lehetőségét, ezért két kormány határozatban (1207/2011. és az 1336/2011.) meg is teremtette a feltételeket, a személyügyi stratégiát összefoglalta a három hivatásrend vonatkozásában – ismertette az előzményeket Kovácsné Szekér Enikő. A főosztályvezető aláhúzta, hogy ezekre az elképzelésekre most is építenek az új szabályozások. A teljesítmény alapú előmenetel feltételei ekkor kerültek kialakításra.

A legismertebb eredmény a Nemzeti Közszolgálati Egyetem létrehozása, amely mindhárom hivatásrend közös kibocsátási pontja lett, ugyanitt bevezetésre került egy alapozó modul, amely szintén mindhárom hivatásrendre vonatkozik. A továbbképzési rendszer kialakítása hasonlóan fontos szabályozás volt, bevezették a kreditalapú, kötelező továbbképzésen nyugvó rendszert -ismertette a szakember.

Meghatározták a munkaköri elemzések metódusait a teljes közszolgálat tekintetében, a hivatásrendi karok is kialakításra kerültek, létrejött a kormánytisztviselői kar, és a rendvédelmi kar. Ezek a karok érdekvédelmi tevékenységet is ellátnak, de nem szakszervezeti értelemben, hanem szakmai érdekképviseletet jelentenek – tisztázta a fogalmakat Kovácsné Szekér Enikő.

A közszolgálati dolgozók közötti kérdőíves felmérésből kiderült, hogy mit várnak az életpálya modelltől a hivatásos állomány tagjai:
a foglalkoztatási jogviszonyok stabilitását, egzisztenciális biztonságot, új illetményrendszert, vertikális és horizontális karrierívet, a lakhatási problémák megoldását, megfelelő állami gondoskodási rendszert, az életút lezárását segítő elemeket – összegezte a közszolgálati szféra igényeit a főosztályvezető.

Az életpálya kidolgozásért a Belügyminiszter felelt (Statutum rendelet), a koncepcionálás, 2014. szeptember és 2014. december közötti időszakban történt meg. A klasszikus életpálya modellt a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény vázolta fel. Nyitott és zárt személyzetpolitikai irány ismert a világban, zárt a kontinentális, nyitott az amerikai, amely közelít a civil munkajogi szabályokhoz.

Kovácsné Szekér Enikő bemutatta a törvény három pillérét:
első az új előmeneteli- és illetményrendszer, amely egzisztenciális biztonságot ad, a szolgálati tapasztalatot, a teljesítményt illetményben ismeri el, vertikális és horizontális karrierív lehetőségét adja. Az életút méltó lezárásához hozzásegíti a kormánytisztviselőt. A második pillér a lakhatási támogatási rendszer, amely egzisztenciális biztonsághoz segíti a lakhatási problémák megoldásával a tisztviselőt. A harmadik pillér a biztosítási konstrukció, amely szintén egzisztenciális biztonságot nyújt az állami gondoskodási rendszer keretein belül.

A jogszabály nagyon pontosan meghatározta a beosztáshoz kapcsolódó zárt illetményrendszert. Az egységesség után a további fejlődést a „külön utak” hozták – mutatott rá a következő lépésekre a főosztályvezető.

Maradt a Közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény a minisztériumok, központi hivatalok, kormányhivatalok esetében, a Honvédség tekintetében a HJT az irányadó, a NAV-nál önálló szabályozás van. Korábban a kormánytisztviselők esetében döntő volt a szenioritás, a hivatásos állomány esetében a beosztási kategóriák hierarchikus rendszere működött.

Az állami szolgálati jogviszonyt az állami tisztségviselőkről szóló 2016. évi LII. törvény szabályozza, 2016.07.01-től járási szinten, 2017.07.01-től megyei szinten. Jogviszony különös szabályai: speciális előmenetel, teljesítményértékelési rendszer, továbbképzési rendszer, hivatásetikai normák, rugalmas jogviszony. A főosztályvezető elmondta, az életpályák tekintetében a legfontosabb az, hogy az előmeneteli- és illetményrendszert sávosan vezették be. Besorolás és illetmény-megállapítás a munkáltatónak kötelező. Az előmeneteli fokozatokat feltétlenül tisztázni kell. Ez a nyitott közigazgatási személyzetpolitikai rendszer. A kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvényt egy aktív jogalkotói munkafolyamat előzte meg. Hatályba lépése két ütemben zajlott, a jogviszony végrehajtása március 1-től indult. Ez az első törvény, amely szervezeti szabályokat is tartalmaz, továbbá szabályozza a jogállásokat – értékelt a szakértő. A kettős jogállási szabályozás, egyrészről a központi és területi igazgatási szerveket, másrészről a tisztségviselők jogviszonyát (politikai szolgálati, biztosi, kormányzati szolgálati) szabályozza.

A legnagyobb újítást az álláshely szerepének hangsúlyozása jelenti:
a betöltés feltételeinek meghatározása a munkáltató által (iskolai végzettséget, egyéb szakképzettséget, szakvizsgákat, tudományos fokozatot, nyelvismeretet, szakmai tapasztalatot szögezi le). A munkáltatónak széles pályán kell mozognia, pl. az illetmény megállapítása, a létszámgazdálkodás terén – mutatta be KIT lényegét a főosztályvezető.

Kovácsné Szekér Enikő előadását egy jelenleg is futó operatív projekt bemutatásával zárta, amely „a versenyképes közszolgálat személyzeti utánpótlásának stratégiai támogatása” (KÖFOP-2.1.5-VEKOP-16) címet viseli. A Belügyminisztérium és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közösen indította el azt az európai uniós támogatású projektet, amelynek célja a közszolgálat emberi-erőforrás gazdálkodás menedzsment eszközeinek fejlesztése, az életpályák működtetési feltételeit biztosító kormányzati, szervezeti és személyes közszolgálati kompetenciák fejlesztése.”

Forrás:
Szakember: bevált a közszolgálati életpálya modell; OrientPress; 2019. május 13.

Kategória: közigazgatás:magyar | Címke: , , , , , , , , , , , | Hozzászólás most!

Kész a ZalaZone (zalaegerszegi járműipari tesztpálya) első üteme

„A kormányfő avatja fel az autonóm járművek tesztelésére alkalmas pályát.

Több eleme is megépült már a zalaegerszegi járműipari tesztpályának. A két éve folyó fejlesztésben többek közt autonóm járművek tesztelésére alkalmas városrészt is építettek. Júliusra elkészül a tesztpálya szomszédságában a hétszázmillió forint költséggel épülő kutatóközpont is.

Orbán Viktor kormányfő hétfőn adja át a ZalaZone zalaegerszegi járműipari tesztpálya első ütemét. A 250 hektáron épülő beruházás két éve kezdődött. Már elkészült a központi épület, a fékrendszereket próbára tevő zóna és az okosautók mesterséges városnegyede is. Az összesen több mint negyvenmilliárd forintos fejlesztésben az önvezető autók egyre jelentősebb és a jövőben várhatóan még nagyobb szerepet kapó kutatási területének hazai infrastruktúráját alakítják ki. Az állami beruházást felügyelő kormánytisztviselők korábban hangsúlyozták: a világ legnagyobb húsz járműipari beszállítójából tizenöt jelen van Magyarországon, az épülő létesítmény iránt pedig jelentős az érdeklődés.

Hazánk Ausztriával és Szlovéniával partnerségben, a Zalaegerszeg–Graz–Maribor térségében kialakítandó nemzetközi közúti tesztfolyosó révén valós környezetben is segítheti a hálózatba kapcsolt és elektromos hajtású járművek fejlesztését – hangzott el korábban egy nemzetközi tudományos konferencián. A valós közúti körülmények közötti tesztelést infrastrukturális fejlesztések is segítik. A Zalaegerszeg gyorsforgalmi bekötését megteremtő M76-os út intelligens úthálózati elemekkel, szenzorokkal egészül ki. Tervben van az M7-es autópálya és a négysávosra bővülő M70-es autóút felszerelése is magas szintű kommunikációs eszközökkel.

Eközben bejelentették, hogy várhatóan júliusra elkészül a tesztpálya szomszédságában az a magánberuházásban, hétszázmillió forint költséggel épülő Smartfield kutatóközpont, ahol 135 embernek adnak majd munkát. Ez az első olyan magánerős beruházás, amely a tesztpályának köszönhetően indult, ráadásul magasan kvalifikált dolgozókra tart igényt. A 265 hektáros pálya mellett közvetlenül tízhektáros területen épül a jelenleg két épületrészből álló központ. A telek szomszédságában még 65 hektárnyi fejlesztési terület van, de már most jelentős a bel- és a külföldi érdeklődés. A Smartfield kutatóközpontot az autonóm közlekedéssel kapcsolatos zalaegerszegi kutatások fő helyszíneként képzelik el. A kétezer négyzetméteres, háromszintes épületben irodákat, laboratóriumokat, illetve műhelyeket alakítanak ki, majd adnak bérbe.”

Forrás:
Kész a ZalaZone első üteme; Magyar Nemzet; 2019. május 19.

Kategória: gazdaság, informatika, közigazgatás:magyar, technika, tudomány | Címke: , , , , , , , , , | Hozzászólás most!

A pénzügyi közigazgatási bíróság tevékenysége (1884-1896)

„Magyarországon az 1883. július 13-án szentesített, 1883. július 21-én kihirdetett és 1884. január 1-jén hatályba lépett 1883. évi XLIII. törvénycikk alapozta meg a közigazgatási jogvédelmet. Ez a törvény hozta létre a közigazgatási szervek döntéseit felülvizsgáló első független bírói fórumot, ez a norma intézményesítette először a hazai polgárok állammal szembeni kereseti jogát. A korabeli jogalkotó ettől kezdve tette lehetővé a végrehajtó hatalom bírói felülvizsgálatát, a pénzügyi terheket megállapító közigazgatási döntések elleni független revíziót. A törvény a történelmi alkotmányunk szerves részévé vált, hiszen módosította az 1869. évi IV. törvénycikk által rögzített alapelvet, miszerint a bírói és a végrehajtói hatalom egymástól független, alkotmányjogi helyzetüket tekintve egyenrangú államhatalmi tényező. A törvény a modern jogfelfogásnak megfelelően elismerte a polgárok közigazgatási döntésekkel szembeni egyéni perindítási jogát, és a pénzügyek egy része, a legtöbb vitára okot szolgáltató adó- és illetékügy területén érdemi jogvédelmet biztosított.

Az 1883-as magyar szabályozás szervezeti értelemben unikálisnak tekinthető, hiszen egyszintű, de az ügyeket végső fokon érdemben eldöntő közigazgatási szakbíróságot hozott létre. A tényleges működés szempontjából e ténynek különös jelentősége volt, hiszen a reformatórius jogkör az ítélkező bírák érdemi közreműködését igényelte, egyben az adó- és illetékmegállapítás tényleges terhét rótta az ítélkező fórumra. A magyar pénzügyi közigazgatási bíróság ugyanis nem csupán a törvényességet (jogszerűséget) felügyelő szerv, hanem az adót, illetéket kiszámító és összegszerűen megállapító legfelső szintű fórum volt. Igaz, a testület hatásköre résszerű volt, működésének tizenhárom éve alatt csak a legtöbb konfliktust okozó egyenes adó- és illetékügyekben járt el. Mégis fontos gyakorlati jelentőségre tett szert, mert csökkentette az állami szervekkel szembeni tartós bizalmatlanságot, és döntéseivel megteremtette a korszerű pénzügyi anyagi jog alapjait. A testületnek fontos szerepe volt abban is, hogy a korabeli közvélemény elfogadta a közigazgatási judikatúra létjogosultságát, továbbá alapos elméleti és gyakorlati érvekkel szolgált a közigazgatási bírósági hatáskör kiterjesztése és szervezeti továbbfejlesztése mellett. A pénzügyi közigazgatási bíróság tekintélyes állami intézménnyé vált, így szervezeti előzménye lehetett az 1896-ban létesített általános hatáskörű közigazgatási bíróságnak….”

Forrás:
A pénzügyi közigazgatási bíróság tevékenysége (1884-1896); Stipta István; Dialóg Campus Kiadó; ISBN 978-615-5945-76-2 (nyomtatott) | ISBN 978-615-5945-81-6 (elektronikus); 2019
Letöltés: pdf vagy epub

Kategória: jog, közigazgatás:magyar, szakirodalom, történelem | Címke: , , , | Hozzászólás most!

A könyvtárügyet érintő új szabványok és egyéb szabályozó dokumentumok

„Az Országos Könyvtári Szabványosítási Bizottság (OKSZB) 2015-ben munkatervet fogadott el a 2015–2020-as időszakra. A munkatervben foglaltak – az OSZK OKR projektjének köszönhetően – mára jelentős részben megvalósultak.

Így például lezajlott a honosításra kijelölt nemzetközi (ISO) szabványok magyarítása és bevezetése a nemzeti szabványállományba. A következő szabványokról van szó:

  • MSZ ISO 690:2018 Információ és dokumentáció. Irányelvek az információforrások bibliográfiai hivatkozásaihoz és idézéseihez
  • MSZ ISO 2108:2019 Információ és dokumentáció. Nemzetközi szabványos könyvazonosító szám (ISBN)
  • MSZ ISO 2789:2019 Információ és dokumentáció. Nemzetközi könyvtári statisztika
  • MSZ ISO 3297:2018 Információ és dokumentáció. Időszaki kiadványok nemzetközi azonosító száma (ISSN)
  • MSZ ISO 11620:2019 Információ és dokumentáció. Könyvtári teljesítménymutatók
  • MSZ ISO 16439:2019 Információ és dokumentáció. Módszerek és eljárások a könyvtárak hatásának felmérésére
  • MSZ ISO 27729:2018 Információ és Dokumentáció. Nemzetközi szabványos névazonosító (ISNI)

Az alábbi hivatkozási számú és című szabványok – a munkatervnek megfelelően – címoldalas jóváhagyó közleményes kiadásban, angol nyelven jelentek meg, illetve kerültek bevezetésre:

  • MSZ ISO 2709:2018 Információ és dokumentáció. Információs csereformátum
  • MSZ ISO 10957:2018 Információ és dokumentáció. Kották nemzetközi szabványos azonosító száma (ISMN)
  • MSZ ISO 15511:2018 Információ és dokumentáció. Könyvtárak és más hasonló szervezetek nemzetközi szabványos azonosítója (ISIL)
  • MSZ ISO 15836-1:2018 Információ és dokumentáció. A Dublin Core metaadat elemkészlete. 1. rész: Core-elemek

Az OSZK mindemellett belépett az Egyetemes Tizedes Osztályozás fejlesztéséért és terjesztéséért felelős, hágai székhelyű ETO Konzorciumba, valamint megvásárolta az ETO új kiadásának mesterfájlját, amelynek implementálása az OKR névtérfejlesztési projektje keretében zajlik.

Megvásároltuk az RDA nemzetközi katalogizálási szabályzat fordítói jogait, s elkezdtük a magyarítást.

A munkaterv része volt ugyancsak a nemzetközi katalogizálási alapelvekről (ICP) szóló IFLA-közlemény és az IFLA-féle könyvtári referenciamodell (IFLA LRM) fordítása. Ezek elkészültek, az ICP megjelentetése folyamatban van, az IFLA LRM immár letölthető az IFLA vonatkozó oldaláról.”

Forrás:
A könyvtárügyet érintő új szabványok és egyéb szabályozó dokumentumok; Országos Széchényi Könyvtár; 2019. május 17.

Kategória: közigazgatás:magyar, közigazgatási informatika, művelődés, szakirodalom | Címke: , , , , , , , , , | Hozzászólás most!

A Nemzeti Névtér értelméről és hasznáról

„A nemzeti kultúránkat azzal védjük és támogatjuk a legjobban, ha a kulturális szűrés, rendezés, leírás munkáját továbbra is az új kor új könyvtárosainak, új levéltárosainak, új muzeológusainak felelősségi körén belül tartjuk. E küldetés megvalósításának egyik fontos eszköze a Nemzeti Névtér.

A digitális technológia mindent adatszerűen kezel. Ennek köszönhetően korábban elképzelhetetlen méretű adatmennyiséget gyűjthetünk össze a digitális eszközök segítségével. Ez az adatrobbanás sosem látott módon, mélységben és sebességgel alakítja át az emberek egymáshoz és a világhoz való viszonyát, és átformálja az ember világról való tudását is. Új kommunikációs világrend alakul ki a digitális-hálózati platformon. A hálózaton keresztül minden ember, minden dokumentum, minden digitális eszköz összekapcsolódhat egymással, és az emberek és gépek által végzett tevékenységek egyre nagyobb hányadát számítógépes algoritmusok irányítják. A predigitális korszak közvetítő, koordináló mechanizmusai, intézményei helyébe a gépek, gépi algoritmusok lépnek.

Kialakulóban van egy új kommunikációs rend, amellyel szemben egyre erősödő kritikaként fogalmazódik meg, hogy a közvetítő intézmények kiiktatásából komoly funkcionális problémák fakadnak. Ha az átalakulási folyamatokat felszínesen elemezzük, akkor úgy tűnhet, hogy az új világrendben egyre kevésbé van szükség a közgyűjteményi, archiváló szakmákban korábban kitermelt szaktudásokra, hiszen az így „eltűnő” kompetenciát pótolni tudják majd a gépek, illetve a hálózat végpontjain „ülő” laikus önkéntesek. A látszattal ellentétben azonban pont fordított a helyzet: a nemzeti emlékezetpolitika számára sosem volt még olyan fontos a tudástermelő, tudásmegőrző és tudásközvetítő intézmények, szakemberek munkája, mint a digitális jelenben, és még inkább a digitális jövőben. Az új korszakban mindenről adat keletkezik, és minden megőrződik a digitális térben. A nemzeti kultúra digitális műveléséhez azonban nem lehet, és nem is kell minden, a digitális térben elvileg hozzáférhető adatot bevonni a kulturális emlékezet térébe. A nemzeti kultúránkat azzal védjük és támogatjuk a legjobban, ha a kulturális szűrés, rendezés, leírás munkáját továbbra is az új kor új könyvtárosainak, új levéltárosainak, új muzeológusainak felelősségi körén belül tartjuk.

E küldetés megvalósításának egyik fontos eszköze a Nemzeti Névtér.

Az emlékezetpolitikai kompetenciák egybefűzése, hasznosításuk új szintre emelése
A magyar nemzeti kultúra digitális átállásának egyik kiemelt feladata a közgyűjteményekben őrzött kulturális dokumentumok digitalizálása, és kulturális közkincshez való hozzáférés minél szélesebb körű biztosítása. Ehhez megfelelő szolgáltatásokra van szükség, amelyek sikerességének egyik kulcsfontosságú feltétele, hogy kihasználjuk-e, integráljuk-e, aggregáljuk-e a tudástermelő, tudásmegőrző és tudásközvetítő intézmények, vagyis az akadémiai szférában, a közgyűjteményekben és az oktatásban dolgozók szaktudását. Ha a digitális-hálózati technológiák alkalmazásával képesek vagyunk integrálni és aggregálni az eddig a valós és szimbolikus térben egyaránt széttagolt kompetenciákat, akkor minőségileg új szintre léphetünk kulturális örökségünk, a nemzeti kulturális közvagyon reprezentálásában, továbbépítésében és hozzáférhetővé tételében.

Mélystruktúrák, digitális kontinensek kialakítása
A predigitális korban a nemzeti emlékezetpolitika szükségszerűen intézményi és területi tagoltságban gondolkodott (nem tehetett mást): a kulturális tudást reprezentáló dokumentumok a földrajzi és szimbolikus tér logikája szerint elkülönült szegmentumok, intézmények (könyvtárak, levéltárak, múzeumok, filmtárak stb.) szigetszerű elkülönültségben léteztek egymás mellett. A kulturális emlékezet megőrzéséért felelős intézmények vertikális logika szerint szerveződtek. A hálózati összekapcsoltság azonban megteremtette annak elvi lehetőségét, hogy a digitális térben megfelelő módon tudjuk leképezni a kultúra horizontális jellegét, a kulturális jelenségek egymásba ágyazódottságát, szerteágazó kapcsolatait és összefonódottságát. Ezen potenciál kiteljesítéséhez a digitális térben ki kell alakítani azokat a mélystruktúrákat, amelyek a kulturális szereplők, dokumentumok, színterek, események közötti kapcsolatokat képezik le. Ha elvégezzük ezt a munkát, akkor a kultúrához való szegmentált és parciális hozzáférés helyett a valóság élményét nyújthatjuk a nemzeti kultúra iránt érdeklődőknek: képesek leszünk megmutatni a kultúra valós természetét – egy erősen összekapcsolt, kölcsönösen összefüggő és szerves egészként létező, működő és változó entitást.

Virtuális nemzetegyesítés a szimbolikus térben
A digitális platformra való átállás lehetőséget nyújt a nemzeti emlékezetpolitika számára, hogy a virtuális térben összekapcsoljunk mindenkit, aki – a világ bármely pontjáról – érdeklődik a nemzeti kultúránk iránt. A Nemzeti Névtér lehetővé teszi azt is, hogy az egységes rendszerbe szervezzük azokat a személyeket, szervezeteket, dokumentumokat, helyszíneket, amelyek a magyar kultúrához tartoznak akkor is, ha földrajzilag nem a Kárpát-medencén belül léteznek, vagy léteztek. A nemzeti emlékezetpolitika számára fontos Hungarika-szempont érvényesítését leginkább a Nemzeti Névtér segítségével biztosíthatjuk.

A kultúra történeti rétegeinek kezelése
A Nemzeti Névtéren belül a kulturális alapegységekhez (személyekhez, testületekhez, helyekhez, dokumentumokhoz stb.) hozzárendeljük azok időbeli jellemzőit. Ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy a kulturális jelenségek kronologikus változásait is bemutathassuk a névtér oldalán. A rendszer képes „visszarepíteni az időben”, így azt is láthatjuk, hogy milyen adatok jellemezték a magyar kultúra korábbi időszakait.

A kulturális együttműködés rendszere
A digitális-hálózati kor másik kulcsszava a kollaboráció. Ha mindenki és minden (dokumentum) összekapcsolódhat egymással, akkor az akadémiai, közgyűjteményi, oktatási kompetencia úgy hasznosulhat a legjobban, ha a kulturális szféra online üzemmódra vált, és a szakmai közösség maga végzi el a felelősségébe tartozó feladatokat. Ehhez meg kell teremteni a kulturális együttműködés rendszerét fenntartani képes technokulturális infrastruktúrát. Ennek fontos komponense a Nemzeti Névtér rendszere.

Kontrollált kollaboráció
A Nemzeti Névtér a közgyűjteményi és akadémiai intézmények, szakemberek együttes munkája révén gazdagodhat. A kollaboráció a hálózati világ parancsaként is értelmezhető, amelyre már sok, jól működő példát láthatunk (például a Wikipédiát). A Nemzeti Névteret is sokan szerkesztik majd, de fontos leszögezni azt az elvet, hogy ez a folyamat kontrollált lesz, azaz nem akárki bővítheti a Nemzeti Névtér adatbázisát (szemben a Wikipédiával). Ezzel ugyan elveszítjük az önkéntes és hozzáértő laikusok hozzájárulásainak egy részét, viszont a nemzeti emlékezetpolitika számára szolgálatot teszünk azzal, hogy támaszkodva a tudástermelő, tudásmegőrző intézmények szaktudására, egyfajta kanonizációs és minőségbiztosítási elvet érvényesítünk. A Nemzeti Névtér szerkesztésébe be lehet vonni azokat a kompetens „laikusokat”, lokálpatriótákat, akik speciális, lokális (hely)ismerettel bírnak, és a Nemzeti Névtér szerkesztési munkájába bekapcsolódva idővel megfelelő jogosultságokat szereznek.

Miben több és miben más a Nemzeti Névtér, mint a Wikipédia?
A Nemzeti Névtér nyitott a szakemberek számára, de nem szerkesztheti akárki az adatait. A Nemzet Névtér kompetencia mentén kontrollált. A Nemzeti Névtér alapja egy jól strukturált adatbázis, amely automatikusan hozza létre a horizontális kapcsolatokat, linkeket a névtér egységei között. A Nemzeti Névtér a kultúra egészén belül képes a történeti időrétegek kezelésére, meg tudja mutatni a nemzeti kultúra időmetszeteit.

A kollaboráció alapja: közös szerkesztőségi rendszer
A Nemzeti Névtér adattartalmát egy olyan közös adminisztrációs környezetben lehet szerkeszteni, bővíteni, pontosítani, amelyben gondosan kidolgozott folyamatok mentén zajlik a munkavégzés. A folyamatokat intézményenként eltérő, többszintű szerkesztési jogosultságok alapján lehet vezérelni. A professzionális felhasználók a névtér szerkesztőségi rendszerén keresztül dolgozhatnak, de a munkájuk során felhasználhatják a Nemzeti Névtér portálról érkező laikus javaslatokat, észrevételeket, hibajelzéseket.

A lokális névterek bekötése a nemzeti névtérbe
A Nemzeti Névtér adataihoz hozzáférhetnek azok az intézmények, amelyek saját lokális névtereket használnak. Ehhez ki kell építeni a Nemzeti Névtér és a lokális névterek közti kapcsolatokat. A kívánatos cél az, hogy minél több (vagy akár az összes) intézmény álljon át a Nemzeti Névtér rendszerének használatára. De amíg ez nem következik be, biztosíthatjuk, hogy a jelentősebb intézményi szereplők saját névtereiket, illetve saját archiváló rendszereiket használva, közvetlenül bekapcsolódhassanak a Nemzeti Névtér rendszerébe, és így a kollaboráció sokszínű és sokszereplős környezetben is fenntartható.

A nemzeti névtér adatrétegei
A Nemzeti Névtér a nemzeti kultúra egységeit, a kulturális termékek létrehozásában közreműködő személyek, intézmények, a kulturálisan fontos helyszínek, a kulturális dokumentumok, könyvek, folyóiratok, cikkek, filmek, képek, zeneszámok stb. elemi adatait gyűjti és rendszerezi. Ez a leíró és rendszerező munka a közgyűjteményi és tudományos világ szakembereinek kompetenciájába tartozik. Ez a munka sosem állhat le, hiszen mind a múltra, mind a jelenre vonatkozóan folyamatosan keletkeznek új és új adatok, amelyeket napról napra, lépésről lépésre kell a Nemzeti Névtér megfelelő pontjaira beilleszteni. Egy könyvtárosnak „naponta” fel kell venni az újonnan megjelent könyvek adatait, egy filmtárban is ugyanez a feladat az új filmek bemutatása után, a muzeológusnak is folyamatos munkája akad az állományba került új műtárgyak esetében. A történész is „bármikor” találhat új archontológiai adatot akár a múltra, akár a jelenre vonatkozóan, így ő is folyamatosan bővíteni tudja a Nemzeti Névtér rendszerét.

Vannak azonban olyan adatkörök, amelyek nem egyedileg, és nem az időben egyenletesen szétszórt módon keletkeznek, hanem alkalmanként, nagy tömegben, egyszerre válnak elérhetővé: ilyenek például népszámlálási, településstatisztikai vagy a választási adatok. Ezek az adatkörök fontosak mind a nemzeti emlékezetpolitika, mind a nemzeti kultúra iránt érdeklődő számára, ezért ezeket is érdemes beépíteni a Nemzeti Névtér rendszerének egy jól elkülönített rétegébe – majd különböző szempontú lekérdezések révén meg lehet jeleníteni őket a névtér publikus oldalain is. Az ilyen alkalmankénti, nagytömegű adatok kezelése nem kíván folyamatos, napi karbantartást, csak azt kell biztosítani, hogy az új adatkörök betölthetők legyenek a Nemzeti Névtér rendszerének megfelelő rétegébe.

Szabad adat politika
A Nemzeti Névtér alapvető funkciója a kulturális adatbázisok közötti átjárhatóság megteremtése. Ezt a célt az adatok szabad felhasználhatósága biztosíthatja. A Nemzeti Névtér publikus oldalain lehetővé tesszük az adatok letöltését, többféle logika alapján is. Jelenleg MARC-export lehetőségét kínáljuk fel, de dolgozunk azon, hogy más formátumokban is el lehessen vinni az adatokat.

A kulturális adatbázisok hosszútávú megőrzése
A Nemzeti Névtér megfelelő alapot és terepet szolgáltathat annak a kérdésnek a megválaszolásához is, hogy miként lehet megőrizni a digitális kultúrában megjelenő újfajta dokumentumtípusokat, az adatbázisokat. Meg kell keresni, ki kell formálni a jó gyakorlatokat, hogy a közgyűjteményi szféra képes legyen megfelelni a digitális korszak által teremtett új kihívásoknak.

A Nemzeti Névtér kapcsolata a gazdasági, politika adatbázisokkal
A közgyűjtemények a nemzeti kulturális értékeket őrzik és teszik hozzáférhetővé, ebben az értelemben tevékenységük a múltra figyel elsősorban. A gazdasági és politikai élet alapvetően jelenfókuszú, de az idő múlásával minden gazdasági, politikai adat „történelmivé” válik. Ezt az összefüggést érdemes kihasználni a Nemzeti Névtér és a gazdasági, politikai adatszolgáltatások közti kapcsolat kialakításával és megszilárdításával. A személyeket, intézményeket, helyszíneket a gazdasági, politikai adatszolgáltatásokban is ugyanúgy kell kezelni, mint a Nemzeti Névtéren belül, így a kétirányú kapcsolatok megteremtése mindkét oldal számára előnyökkel szolgálhat.”

Forrás:
A Nemzeti Névtér értelméről és hasznáról; Nemzeti Névtér; 2019. május 13.

Kategória: informatika, közigazgatás:magyar, közigazgatási informatika, művelődés, szakirodalom | Címke: , , , , , , , , , , , , | Hozzászólás most!

5G teszthálózatot indítottak Győrben

„Magyarországon először mutattak be okostelefonon 5G-s videóhívást. A Telenor Magyarország 2019. május 15-én ötödik generációs (5G) mobil teszthálózatot indított Győrben. A Széchenyi István Egyetemen és Győr belvárosában kiépített rendszer helyszínválasztása nem véletlen: a telekommunikációs vállalat saját tesztjei mellett – Magyarországon elsőként – az egyetem mérnökhallgatói számára is rendelkezésére bocsátja a legújabb mobilhálózati technológiát.
Az 5G mobil technológia előnyei a korábbiaknál lényegesen nagyobb letöltési sávszélesség, a rendkívül alacsony válaszidő és a korábbiaknál nagyságrendekkel több eszköz egyidejű kiszolgálása.

A hálózati képességekre építő termékek és szolgáltatások kidolgozásának felgyorsítására írt alá együttműködési megállapodást a Telenor a győri Széchenyi István Egyetemmel. A felek az 5G technológia fontosságát szem előtt tartva közösen tesznek lépéseket azért, hogy a jövő mérnök-generációja a legmodernebb mobil technológián folytathassa kutatásait. Az 5G teszthálózat átadása és az együttműködés bejelentése alkalmából rendezett sajtótájékoztatón Kara Ákos infokommunikációért és fogyasztóvédelemért felelős államtitkár és Jan Hanus, a Telenor Magyarország vezérigazgatója az átadott 5G teszthálózaton mutatta be a nyilvánosság számára Magyarország első, 5G-s okostelefonon zajló, 5G alapú videóhívását. A teszthálózat képességeinek érzékeltetésére egy sikeres 1,7 Gbps letöltési sebességet elérő tesztet hajtottak végre.

„Rendkívül fontos mérföldkőhöz érkezett a mobil távközlés Magyarországon. Bekapcsoltuk az első 5G egyetemi teszthálózatot Magyarországon, és azon lebonyolítottuk 5G-s okostelefonon az első magyarországi 5G videohívást. Az 5G hálózat lakossági használata néhány év múlva már mindennapos gyakorlat lesz. A mai esemény azt bizonyítja, hogy Magyarország felkészült a jövő kihívásaira. Az emberek egyre több okoskészüléket használnak, ezek jövőbeli működéséhez elengedhetetlen lesz egy jó minőségű stabil magyarországi 5G hálózat. Az a célunk, hogy a hazai 5G hálózat a világ legjobb hálózatai közé tartozzon, mert ennek köszönhetően az ország versenyképessége még tovább tudna erősödni” – mondta Kara Ákos infokommunikációért és fogyasztóvédelemért felelős államtitkár.

„Hipernet hálózatunk minősége a világ élvonalába tartozik, az 5G technológiában rejlő lehetőségek megismerése pedig e színvonal hosszú távú megtartásához vezető következő lépés” – mondta Koller György, a Telenor Magyarország Műszaki vezérigazgató-helyettese. „A győri Széchenyi István Egyetem hagyományosan erős kapcsolatokat tart fenn az ipari szereplőkkel. Az intézmény távközlési hagyományai meghatározóak, így büszkék vagyunk arra, hogy az ország első 5G egyetemi teszthálózata Győrben valósult meg” – mondta el Földesi Péter, a Széchenyi István Egyetem rektora.

„Győr és a Széchenyi István Egyetem dinamikus fejlődésének újabb állomásához érkeztünk. A ma aláírt együttműködési megállapodás azon az egyedülálló városi összefogáson alapszik, amelynek keretében az önkormányzat, az egyetem és a gazdasági élet szereplői közösen építik a jövőt Győrben. Győr és az innováció kéz a kézben járnak, ezért sem véletlen, hogy az 5G-re épülő kutatás-fejlesztésben is zászlóshajó szerepet kaptunk. A most induló projekt a jövőt képviseli a városban” – mondta Fekete Dávid, Győr Megyei Jogú Város alpolgármestere.”

Forrás:
5G teszthálózatot indítottak Győrben; Innovációs és Technológiai Minisztérium; 2019. május 15.

Kategória: gazdaság, hírközlés, informatika, közigazgatás:magyar, művelődés, távközlés, technika | Címke: , , , , , , , , , , | Hozzászólás most!

Elektromobilitás, pénzügyi innováció és digitális diplomácia – megtartotta éves konferenciáját a Milton Friedman Egyetem

„Az eddigi hagyományoknak megfelelően idén is a versenyképesség témakörében tartotta éves konferenciáját a Milton Friedman Egyetem. A 2019-es konferencia alkalmával az elektromobilitás, a pénzügyi innováció és a digitális diplomácia mellett az oktatás és a tudásmenedzsment aktuális kihívásainak, valamint összefüggéseinek megvitatására került sor elismert kormányzati és gazdasági szakértők részvételével és a tudomány képviselőivel. A konferencia fővédnökeként Bártfai-Mager Andrea, nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter tartotta a nyitó előadást.

A Milton Friedman Egyetem éves konferenciája arra az elképzelésre épült, hogy a jövő gazdasági fejlődését alapvetően befolyásolja az innováció és az oktatás szoros kapcsolata, valamint az állami, gazdasági és oktatási szektor sikeres együttműködése. Ezért a tavalyi évben az Állami Számvevőszék, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara és a Magyar Közgazdasági Társaság védnökségével szervezett Versenyképesség 2018 konferencián egyaránt helyet kaptak a tudomány képviselői, valamint a gyakorlati tapasztalataikat megosztó állami, hatósági vezetők prezentációi is, akik mindannyian hangsúlyozták a digitalizáció jelentőségét a versenyképesség növelésében. A tavalyi rendezvény nyitó előadását a konferencia díszvendége, Varga Mihály kijelölt pénzügyminiszter tartotta, aki hangsúlyozta, mind a kis- és középvállalkozások által foglalkoztatottak képzésének, mind a szakképzésnek, mind pedig a felsőoktatásnak kiemelt szerepe van az ország versenyképességének javításában.

Az ide konferenciát Szatmári Péter, a Milton Friedman Egyetem megbízott rektora nyitotta meg, aki elmondta, hogy „Immár második alkalommal rendezzük meg a Versenyképesség konferenciát. A rendezvénysorozat, amelyet évről évre szervezünk, kifejezi az egyetem megújuló brandjét. Az első alkalommal a konferencia a versenyképességet, illetve a tudásközösséget helyezte középpontba, az idei konferencia fő témái pedig az elektromobilitás, pénzügyi innováció, valamint digitális diplomácia. Nagy öröm számomra, hogy a Milton Friedman Egyetem és az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. stratégiai megállapodást köt. A két fél közöses dolgozik okos megoldások kialakításán, amelyeknek köszönhetően a Milton Friedman Egyetem hallgatói számára a digitalizáció és innováció minél szélesebb körben elérhetővé válik.”

A rendezvény nyitóelőadását Bártfai-Mager Andrea, nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter tartotta, aki az állami cégek szerepét tekintette át a versenyképesség és innováció szolgálatában. Előadásában kiemelte, hogy „A versenyképesség és innováció ugyanolyan fontos és kiemelt szerepet kap az állami szférában is. Digitalizáció nélkül az állami vállalatok – még azok is, akik jelenleg az élen állnak – elveszíthetik versenyképességüket.”

Kóbor György, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. elnök-vezérigazgatója az energetika jövőjét elemezve megállapította a legfontosabb innovációs irányokat. Elmondása szerint a megváltozott piaci és technológiai környezet, illetve az átalakult felhasználási szokások miatt minden eddiginél fontosabb, hogy a lehető leggyorsabban tudjunk reagálni az új kihívásokra. Az energetikai nagyvállalatok számára a siker zálogát a folyamatos innováció, a digitalizáció, és a magasabb hozzáadott értékkel bíró szolgáltatások fejlesztése jelentik.

Ezt követően Szatmári Péter rektor és Kóbor György elnök-vezérigazgató stratégiai megállapodást írtak alá az okos megoldások, az E-mobilitás, a fintech innováció és az informatikai biztonság fejlesztéséről, informatikai szakmérnökök képzéséről, illetve a duális képzés kiépítéséről az Egyetem és az MVM Zrt. között.
A konferencia második szekcióját Nagy Gergely, az OTP Bank Nyrt. ügyvezető igazgató-helyettese nyitotta meg, aki előadásában hangsúlyozta, hogy ugyan a bankrendszerről nem feltétlenül az innováció jut mindenkinek az eszébe, azonban ahhoz, hogy a bankok lépést tarthassanak a fejlődéssel és az igényeket kiszolgáljak, elkerülhetetlen számukra is a digitalizáció és az innováció. Az OTP Bank Nyrt. éppen ezért folyamatosan fejleszti szolgáltatásait és nyitotta meg 2018-ban az első innovációs bankfiókját az Árkád bevásárlóközpontban. Továbbá kiemelte annak fontosságát, hogy ezekre a fejlődésekre, a digitalizációra a szabályozói környezetnek is reagálni kell.

Czeglédi Tamás, a Blockchaineum Group stratégiai igazgatója az oktatásról, mint stratégiai fegyverről beszélt, ezen belül kiemelte, hogy az innovatív technológiákért folytatott harcban először meg kell ismernünk a feltételeket. A technológia fejlődésének megismerésére és megértésére nem sok időnk van, éppen ezért jelenleg csak drasztikus válaszokat lehet adni. Vannak, akik negatív jövőképet látnak, míg mások a technológia fejlődésének pozitív hozadékait gondolják erősebbnek.

Pintér Róbert, a BCE adjunktusa, kutatásvezető az autózás és a vezetés vonatkozásában mutatott rá a technológiai, gazdasági és társadalmi összefüggésekre, hangsúlyozta, hogy „a jövő függ attól, hogy ki vezérli az innovációt az autóiparban: a tradicionális autó gyártók és beszállítóik vagy az olyan új szereplők, mint a Tesla vagy az Uber. Továbbá, az önvezető autók bevezetése számos következményt hoz magával, előreláthatólag a vezetés, mint szakma el fog tűnni.”

Mihalik Judit és Nyáry Gábor, a Milton Friedman Egyetem oktatói a mesterséges intelligencia és digitális technológia témakörét járták körbe a diplomácia és az oktatás vonatkozásában. Mihalik Judit kiemelte, hogy „a munkaerőpiac, illetve az elvárások is megváltoztak az utóbbi években, ezért fontos megértenünk a mostani trendeket, megismernünk, hogy többek közt, hogy mi is az az ipar 4.0, az adatvezérelt HR, vagy éppen a digitális lábnyom elemzés. Fontos, hogy választ keressünk már az oktatás folyamán a számunkra fontos kérdésekre.” Nyáry Gábor előadásában hangsúlyozta, hogy amikor a diplomácia digitalizációjáról beszélünk először fontos, hogy lássuk, hogy mik azok a funkciók, amikhez illeszthetjük a fejlesztéseket.

Az esemény végén Szűts Zoltán (Milton), Nyári Gábor (Milton) és Mihalik Judit (Milton), Csótó Mihály moderátor vezetésével az Információs Társadalom 2018-as évfolyamát mutatták be. Továbbá az oktatás modernizációjával kapcsolatos kérdéseket vitattak meg, valamint szó esett a mesterséges intelligenciáról és a közösségi média szerepéről a mindennapokban.”

Forrás:
Versenyképesség 2019: megtartotta éves konferenciáját a Milton Friedman Egyetem; Trade magazin; 2019. május 14.

Kategória: energia, gazdaság, informatika, közigazgatás:magyar, közigazgatási informatika, technika | Címke: , , , , , , , , , , , , , , , | Hozzászólás most!