„Azt mondom, hogy az idei hiány tartható lesz nagy reformok nélkül is. 2010-ben az látszik, hogy volt egy 400 milliárdos lyuk, amit felerészben a bankadóból fedez a kormány, a másik felére pedig elegendő a költségvetési tartalék. A nagy kérdés az, hogyan zárnak az önkormányzatok, milyen hiányt produkálnak az állami vállalatok, és ezt hogyan finanszírozza az állam. Elképzelhető, hogy még bizonyos intézkedésekre szükség lesz, hogy a 3,8 százalékos hiányt pontosan tartani lehessen.
Megszorításokra gondol?
– Valamilyen kiadáscsökkentésre, zárolásra. De reformértékű intézkedéseket már nem lehet idén bevezetni, technikailag sem férnének bele az időbe.
És jövőre?
– Két forgatókönyv képzelhető el. Az egyik azt mondja, hogy amennyiben lesznek jelentős adócsökkentések, akkor szükségessé válik a kiadási oldal csökkentése – ezt csak reformokkal lehet és érdemes végrehajtani, fűnyírószerű megoldásokat nem szabad alkalmazni. Ez a reform egyébként ésszerűsítést, racionalizálást jelent, míg az ellátás színvonala nem csökken. Az állami szférában ugyanis borzasztó nagy hatékonysági tartalékok vannak – tipikusan ilyen terület például a bürokrácia.
Amire arányaiban 800 milliárd forinttal költ többet a magyar állam, mint hasonló nagyságú országok. De meg tudja a kormány úgy spórolni ezt a summát, hogy nem kell tömegesen elbocsátania a közszféra dolgozóit?
– Nem lehet megúszni. Az más kérdés, hogy az államnak ezzel párhuzamosan közmunkaprogramokat kellene indítani, és így felszívni a felszabaduló munkaerőt. De a lényeg az, hogy a közigazgatás átalakítása sziszifuszi munka, nem lehet hasra ütéssel megszüntetni a háttérintézményeket, hanem alaposan át kell nézni a rendszert. De ahogy Járay Zsigmond, a volt pénzügyminiszter szokta mondani, 1000 milliárdot lehet úgy kihúzni az állami rendszerből, hogy ne romoljon az ellátás színvonala. „
Forrás:
Csak reformokkal érdemes, Nagy B. György, Hetek, 2010. szeptember 24.
