„A rendszer használatához speciális SIM-kártya is szükséges, melyet az operátortól kap meg a szerződő ügyfél. Ez a SIM tárolja a mobilfizetéshez használt alkalmazást, egyben biztosítja, hogy a rendszer a készülék típusától függetlenül bárki számára használható legyen. A fizetési folyamat a mobilszolgáltatók szerint kényelmesebb a kártyás fizetésnél, és sokkal egyszerűbb a készpénzes vásárlásnál. A sajtótájékoztatón rögtönzött bemutató alapján ez számunkra kevéssé volt nyilvánvaló, a tranzakció egy megfelelő infrastruktúrával ellátott, hagyományos bankkártyás terminál esetében kártyatípustól függően (nem mindegy, hogy kér-e aláírást, vagy PIN-kódot, netán mindkettőt a rendszer) hasonló idő alatt, vagy akár gyorsabban is végbemegy. A telefont ráadásul ugyanúgy elő kell venni a tranzakcióhoz, mint a bankkártyát.
A vevőnek a mobiltelefonos fizetési szándékát a kasszáknál kell jeleznie, ahol vagy a mobiltelefonszámot, vagy mobilfizetés azonosítót bemondva kezdeményezhetik a tranzakciót. Utóbbit a kasszagép által leolvasható vonalkód formájában is az ügyfél rendelkezésére bocsátják, amit a szolgáltatók szerint célszerű a telefon hátlapjára ragasztani. Az autentikációs folyamatot a mobilcég végzi el: a vásárló először egy SMS-értesítést kap az összegről, melyet a szolgáltatáshoz tartozó PIN-kód beírásával hagyhat jóvá.”
Forrás:
A napi bevásárlásnál is fizethetünk mobillal, Koi Tamás, HWSW, 2010. november 11.
