Molnár Szilárd (Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület) könyvismertetője
Hogyan képes a technológia jobb kormányzást, erősebb demokráciát és az állampolgároknak nagyobb befolyást biztosítani? Ezeket a kérdéseket járja körül Beth Simone Noveck a 2009-ben publikált könyvében.
Beth Simone Noveck amerikai jogászprofesszor a ’90-es évek végétől foglalkozik az internetes technológia demokráciára, szabályalkotásra tett hatásaival, a részvétel, a döntéshozás új lehetőségeivel, a közösségi szoftverek szerepével, mindezek következtében pedig a demokrácia-felfogás változásával. Erőfeszítései az egyetemi oktatás mellett – döntő mértékben – a Fehér Ház Nyitott Kormányzat Kezdeményezésének (White House Open Government Initiative) vezetésében, valamint a Democracy Design Workshop innovációs program alapításában és irányításában öltenek testet.
A közel 230 oldalas könyv egyik központi motívuma, példája a szabadalmak bejegyzése és jogi folyamata körüli anomáliák ismertetése. Noveck egyrészt látja az oktatáson keresztül, hogy a szabadalmakkal összefüggő területek bőven adnak munkát a jogászoknak, így a témakör az egyik legnépszerűbb a diákok között, másrészt több példát is hoz a gyakorlati életből arra, hogy az újítások bejegyzése milyen esetleges is az Egyesült Államokban. Több mint 2 millió szabadalom ellenőrzését, bejegyzését, hasznosságának, újszerűségének megítélését ugyanis képtelen egyetlen hivatal a kezében tartani.
A szerzőnőt ez késztette további kérdések megfogalmazására: Mi lenne, ha egy szélesebb nyilvánosság döntene az egyes szabadalmak hasznosságáról, újdonság-értékéről? Mi lenne, ha a hivatalok a saját kutatási módszereiket, eljárásaikat a nyilvánosság számára is elérhetővé, használhatóvá tennék? Mi lenne, ha a szabadalmakat elbíráló jogi szakértőknek segítenének a piaci szereplők, a diákok, a tudósok, az amatőr érdeklődők, kutatók, ha őket is bevonnák a döntések meghozatalába? Mi lenne, ha a zárt szakértői áttekintést, vizsgálatot felváltaná egy nyitott, intézményesített folyamat, ha ebben a nyitott társadalmi hálózatokra is támaszkodnának?
Ezt nevezi a szerző „peer-to-patent” folyamatnak, azaz magyarul körülírva körülbelül olyan jelenségnek, amikor két, egyébként nem egyenlő helyzetben lévő szereplőt mégis azonos helyzetbe hozunk. Az online eszközök egyre szélesebb tárháza áll rendelkezésünkre ilyen hálózatok működtetésére, ám a kormányhivatalok messze nem alakítanak ki kollaboratív, egyenlő végpontokból álló hálózatokat.
Ennek megfelelően a könyv három nagy fejezetének egyike a kollaboratív demokrácia és a szakértelem változó jellegével foglalkozik. Az együttműködésen alapuló demokrácia egy új koncepció, amely mindössze néhány éve került a szakmai viták középpontjába. A megközelítés egyesíti a képviseleti demokrácia, illetve az e-demokrácia lehetőségeit.
A jelenség persze nem újszerű, hiszen a piaci szférában az információhiány problémájának áthidalását sok cég nem célzott kutatások megrendelésével, hanem a tömegek bölcsességére támaszkodva oldja meg. Egy-egy termék tesztelése, fejlesztése sok adatot, sok résztvevőt igénylő folyamat, amit meg lehet oldani az internetes technológia segítségével. Minél heterogénebb összetételű a bevont csoport, azaz minél színesebb társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkezők működnek együtt, annál sikeresebbé válhat a folyamat. A tömegek bölcsességének ezt a kihasználását takarja a crowdsourcing kifejezés. Noveck meggyőződése szerint a nyitottabbá váló kormányzati intézmények a nyilvánosság közvetlen bevonásával, hasonló módon, képessé válhatnak összetettebb, akár bonyolultabb gazdasági-társadalmi problémák megoldására.
A könyv utolsó fejezete azzal az alapvető problémával foglalkozik, hogy ha még lehetővé is tesszük, hogy az együttműködés széles tárházát és lehetőségeit biztosítjuk az állampolgárok számára, az információkezelés átláthatóságának, az információkhoz való hozzáférés politikájának központi szerep jut. Ez alapvető katalizátora a szélesebb társadalmi csoportok, a nyilvánosság bevonásának, hiszen alapvetően ettől függ, hogy a jól tájékozott tömegek felelősségteljes döntéseket hoznak.
A Wiki-kormányzás modellje tulajdonképpen a hatékony kormányzás és a demokratikus legitimáció 21. századi alapjainak újragondolását mutatja be, egyben elméleti és gyakorlati kapaszkodót, összefoglalót adva az utóbbi évek tengerentúli kormányzati reformtörekvéseihez.
Források:
Beth Simone Noveck (2009): Wiki Government : How Technology Can Make Government Better, Democracy Stronger, and Citizens More Powerful. Brookings Institution Press, Washington, D.C.
Beth Simone Noveck publikációi
