„Gyakorlatilag leállt az internethasználók táborának bő másfél évtizede tartó bővülése: az elmúlt két évben – a mobilnet látványos terjedése ellenére – százalékban alig mérhető a növekedés. Az elsődleges ok nyilvánvalóan a válság, de szerepet játszik az is, hogy a világra nyitott, képzett és jövedelemmel rendelkező rétegek gyakorlatilag száz százalékban neteznek, a „leszakadók” nagyobbik részét viszont nem lehet elérni a világhálóval.
A 15–69 éves (vagyis kereskedelmi és tartalom-előállítási szempontból igazán számító) népesség körében 62 százalékon állunk, ami 4,6 millió embert jelent. Ez a szám évek óta alig változik: az adatok alapján Európa középmezőnyében rekedtünk.
Ami bizonyos mutatóink alapján szinte hízelgő ugyan, versenyképességi szempontból viszont tragikus (az átlagosnál gyorsabb növekedésű és „válságállóbb” államok ugyanis kivétel nélkül az internethasználati rangsor élmezőnyében vannak). A digitális szakadék a legfrissebb, második negyedév végi NMHH-gyorsjelentés szerint nem szélesedett tovább, ugyanakkor egyre élesebben választja ketté az ötvenen inneni és túli korosztályokat: a szakadék két partján nagyjából 30 százalékpontnyi különbség mutatkozik az internetezők arányában.
Hagyományos telefonvonalon már csak mintegy 780 ezren interneteznek, és a számuk, illetve az arányuk folyamatosan csökken, miközben a kábeles kapcsolatot használók esetében fordított a tendencia (utóbbiak mintegy 850 ezren vannak jelenleg).
Az optikai hálózatra csatlakozók száma valamivel kevesebb 300 ezernél. Összesen bő 2,1 milliónyian kapcsolódnak valamilyen vezetéken keresztül az internetre, a legtöbben a Magyar Telekom és az UPC ügyfeleként. A fenti értékekből az is kiderül, hogy immár a netezők többsége mobilinternet-előfizető: ők júliusban 2,64 milliónyian (illetve – ha csak az aktív, vagyis az utóbbi három hónap során adatforgalmat mutató kapcsolatokat tekintjük – 2 millió 22 ezren) voltak. Mondhatjuk úgy, hogy a lemondott xDSL (széles sávú telefonvonalas) előfizetéseket váltják át az emberek mobilinternetre.
Mivel a nethasználat életkor, nem, iskolai végzettség és jövedelem szerint is sokkal biztosabban szűri a népességet, mint – mondjuk – a tévénézés, nem meglepő, hogy a hirdetések is egyre inkább erre a területre összpontosulnak: a tavalyi évben nagyjából az összes reklámköltés 19 százaléka, mintegy 28,5 milliárd forint érkezett a tartalomszolgáltatókhoz. Vagyis az online szektor a felhasználók számának érdemi növekedése nélkül tudta kismértékben növelni a bevételeit.
Ha a magyar adatokat európai összehasonlításban vizsgáljuk, kiderül, hogy egyetlen területen, a Facebook-használatban vagyunk versenyben a dobogós helyezésekért (az EU-tagállamokban az internetezők szűk 50 százaléka regisztrált a közösségi oldalra, Magyarországon viszont közel négymillió Facebook-felhasználó van, ami az internetusereken belül nagyjából 80 százalékos lefedettséget jelent. Ugyanakkor az EU-ban az átlagos internetpenetráció 72 százalék, vagyis éppen 10 százalékkal magasabb a magyar aránynál.
Az élmezőnyt Svédország, Luxemburg, Hollandia és Finnország alkotja (90 százalék körüli mutatókkal), de az első 10-be két kelet-európai állam is belefért. Némiképp talán meglepő, hogy nemcsak az internetes éltanulóként emlegetett Észtország (78 százalék), hanem a Magyarországnál infrastrukturális szempontból sokszor fejletlenebbnek gondolt – és a társadalmi rétegződést tekintve hozzánk hasonló – Szlovákia is ebbe a körbe tartozik, utóbbi méghozzá 79 százalékos aránnyal.”
Forrás:
Magyar háló: a szakadék szélén; Népszabadság; 2012. szeptember 10.
