„A disszertáció azt a kérdéskört járja körül, hogy hogyan illeszkednek az új infokommunikációs technológiák a hagyományos kommunikációs formákhoz, és milyen szerepet töltenek be a privát kapcsolathálózatok fenntartásában. Ezt három kérdéscsoport alapján vizsgáltam. Az első kérdés arra kereste a választ, hogy milyen összefüggés van az internethasználat és a kapcsolatháló mérete, jellege között. Mivel az internet egyaránt alkalmas meglévő kapcsolatok fenntartására és új kapcsolatok kiépítésére, és mivel az online fenntartott kapcsolatok diverzitásának kevesebb korlátja lehet a hagyományos kapcsolatokénál, azt feltételeztem, hogy a nethasználat pozitív összefüggést mutat a kapcsolathálózat méretével és heterogenitásával is. A kutatás eredményei többségében megerősítették a hipotézisek első körét. A teljes kapcsolatháló – ezen belül is elsősorban a baráti háló – mérete (kontrollváltozók hatásának kiszűrésével) szignifikáns összefüggésben áll az internethasználattal. A rokoni és ismerősi háló méretét viszont nem befolyásolja a nethasználat. Az internethasználók hálójának lakóhely és iskolai végzettség szerinti heterogenitása nagyobb, mint a nem használóké, különösen a baráti kapcsolatok esetében. A kor és a nem szerinti heterogenitásra ezzel szemben úgy tűnik, nincs hatással az internethasználat. A második kérdés azt vizsgálta, hogy az internet, mint kommunikációs eszköz milyen szerepet tölt be a kapcsolattartásban. A hipotézisem az volt, hogy az internethasználók összességében intenzívebb társas életet élnek – offline és online módon egyaránt –, mint a nem használók, továbbá, hogy az online és offline interakciók gyakorisága egy kapcsolaton belül is pozitívan korrelál. Az eredmények többnyire igazolták ezeket a feltevéseket, azzal a korlátozással, hogy az IKT használat leginkább a baráti kapcsolatok esetében mutatott pozitív összefüggést a face-to-face interakciókkal, az erősebb, rokoni kapcsolatok esetén inkább negatív korrelációt tapasztaltam. Az egy kapcsolaton belül az összes kommunikációs csatorna használata között tapasztalt pozitív korreláció arra mutatott rá, hogy az intenzívebb személyes (face-to-face) kapcsolattartás együtt jár a gyakoribb telefon és e-mail használattal, vagyis az IKT eszközök inkább kiegészítik a hagyományos kommunikációs formákat, mintsem helyettesítik azokat. A harmadik kérdéskör az internethasználat, mint időtöltés társas kapcsolatokra vonatkozó hatásaival foglalkozott. A funkcionális ekvivalencia elve alapján azt feltételeztem, hogy az internethasználat összességében csökkenti a társas szabadidő mennyiségét, ezen belül is inkább az otthoni, családdal együtt töltött időt. Az eredmények nem támasztották alá ezeket a hipotéziseket. A többváltozós elemzések szerint az internethasználat pozitívan korrelál társas szabadidő mennyiségével, különösen a barátokkal töltött idővel. Az új infokommunikációs technológiáknak tehát úgy tűnik, több a pozitív hozadéka a társas kapcsolatokra, mint a negatív. Nem hogy csökkentenék az offline térben zajló szociabilitást, de használatukkal együtt jár a nagyobb és sokszínűbb kapcsolatháló, a többféle csatornán zajló intenzívebb kommunikáció és még a társas aktivitással töltött több idő is. Mindez azonban jellemzően a választott, baráti kapcsolatokra igaz. A családtagokkal gyakorlatilag ugyanannyi időt töltünk, mint korábban, a rokonokkal viszont a nethasználat erősödésével inkább ritkulnak a kontaktusok.”
Forrás:
Kapcsolatok online és offline. Az internet és más infokommunikációs technológiák szerepe a privát kapcsolathálózatokban; Csüllög Krisztina; Budapesti Corvinus Egyetem, Szociológia Doktori Iskola; 2013. január 13. (pdf)
