„Büntetni? Nevelni? Büntetve nevelni? Milyen „filozófiai” alapon célszerű szabályozni az internetes letöltéseket? Hogyan lehet megvédeni a veszélyes tartalmaktól a nagyközönséget? Hogyan lehetne továbbra is érvényesíteni a francia kulturális modellt, amely az úgynevezett kulturális kivételen alapul? Ennek az a lényege, hogy bár a piacgazdaságban a kultúra áru, mégsem ugyanolyan szabályok vonatkoznak rá, mint más javakra. Többek között ezekre a kérdésekre kísérelt meg válaszolni az úgynevezett Lescure-jelentés, amelyet néhány héttel ezelőtt hoztak nyilvánosságra Párizsban.
…
Az internetes letöltések szabályozása, gazdasági és szerzői jogi problémái hosszú évek óta foglalkoztatják a döntéshozókat és a közvéleményt. A korábbi, jobboldali államfő, Nicolas Sarkozy a határozott, büntetés-orientált fellépés híveként hozta létre 2009-ben az internet szabályozásával foglalkozó állami intézményt, a Hadopi-t (Haute Autorité pour la diffusion des œuvres et la protection des droits sur internet), amely a büntetések egész skáláját akarta bevetni az illegális letöltések visszaszorítása érdekében. A Hadopi, amely megalakulás óta a szakmai és a politikai viták kereszttüzében dolgozott, legsúlyosabb büntetésként az internet-csatlakozás megszüntetését kívánta bevezetni Franciaországban. Ilyen lépésre a gyakorlatban nem került sor, egyebek mellett azért sem, mert az akkori ellenzék erősen bírálta az intézkedést.Tavalyi hatalomra jutásuk óta az egész netes közösség fokozott izgalommal várta a szocialista kormány javaslatait a probléma rendezésére. Ilyen körülmények között született meg kilenc hónapi munka után a Lescure-jelentés, amelynek javaslatcsomagja hosszabb időre és akár európai szinten is utat mutathat a megengedőbb, kevésbé büntetés-orientált szabályozás irányába.
A több mint 500 oldalas, 2 kilós dokumentum az alábbi 3 részre bontható, a 80 javaslat közül csak a legfontosabbakat emelem ki.
1. A legális online kínálat és a hozzáférés bővítése. Itt a legfontosabb javaslat az, hogy a mozikban vagy a televízióban bemutatott filmek minél korábban legálisan is hozzáférhetők legyenek a neten.
2. Az alkotók díjazása és a kulturális termékek finanszírozása. Ebben a fejezetben elsősorban a szerzői jogok megerősítéséről van szó, és arról, hogy még több pénzt kell adni az állami filmközpontnak (CNC) a francia filmek (elő)finanszírozása érdekében. A legátütőbb javaslat szerint a büntetések helyett az okostelefonok, az asztali számítógépek, a laptopok, a tabletek, az e-olvasók és a játékkonzolok megadóztatásából kellene pótolni a bevételeket. Ennek mechanizmusáról tovább folynak a viták, mert ez határozza meg az intézkedés működőképességét: ha minden eladott eszköz árának 1 százalékát kellene befizetni egy speciális alapba, az 86 millió eurót tenne ki évente. Összehasonlításul, a francia kulturális javak piacának összértékét évi 8 milliárd euróra taksálják, ennek a felét a könyvek teszik ki.
3. A szerzői jogok hatékonyabb védelme. Ez a rész kapta a legnagyobb visszhangot, mert itt tesznek javaslatot az illegális letöltések szankcióira. Eszerint megszüntetnék a Hadopit, jogosítványai nagy részét az Audiovizuális Hatóság (CSA) venné át. A fokozatos büntetés megmaradna, de a legsúlyosabb szankció, az internet-hozzáférés leállítása megszűnne, és a pénzbüntetések mértéke is csökkenne. A küzdelem a felhasználók helyett elsősorban az illegális tartalmak gyártói ellen folyna, a cél az ő elrettentésük lenne.
Fleur Pellerin, a digitális ügyekkel foglalkozó miniszter szerint az igazi változás az lesz, ha egyáltalán nem figyelik többé az internet felhasználóit Franciaországban. Ezt eddig az állam megbízásából magáncégek végezték, a jövőben az Audiovizuális Hatóság venné át ezt a feladatot. A legutóbbi amerikai Snowden-botrány fényében – amelynek során kiderült, hogy a washingtoni kormány a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) segítségével hozzáfért amerikaiak és külföldiek internetes és mobiltelefonos kommunikációjához – igen figyelemreméltó a francia politikus kemény álláspontja.
A Lescure-jelentés számos előremutató intézkedést javasol, de nem meri meglépni a legbátrabb tettet, azaz a letöltések teljes legalizálásának lehetőségét. A felhasználók oldaláról továbbra is a fix tarifa megfizetését tartják a megfelelő megoldásnak, ennek mértékét havi 5 és 40 euró közötti összegre taksálják. Az összeg megfizetésének több variációját is kidolgozták: vagy minden előfizetőtől levon a szolgáltató egy bizonyos összeget a letöltések fejében (azoktól is, akik nem veszik igénybe ezt a szolgáltatást), vagy ez utóbbiak mennyisége után fizetnének a felhasználás arányában.
A dokumentum legnagyobb jelentősége abban áll, hogy tudatosítja a közvéleményben a digitális szektor kiemelt jelentőségét a kulturális művek terjesztésében, és ezzel utat nyit az alkotók, a kulturális ipar és a közönség trialógusához.”
Forrás:
Párizs lazítja a digitális szabályozást; Rózsa Mihály; tagokvagyunk blog; 2013. június 19.
