„Magyarországnak a következő másfél évben hat havonta 12 százalék feletti forráslehívásra lesz szüksége ahhoz, hogy a jövő év végi végső (n+2-es) határidőig megvalósulhasson az EU regionális alapok maradéktalan felhasználása – derül ki az Európai Bizottság múlt héten közzétett statisztikájából.
A brüsszeli testület negyedévente jelentéseket ad ki a kohéziós forráslehívás tagállamonkénti előrehaladásáról: a három alap – Európai Regionális Fejlesztési Alap, Európai Szociális Alap és Kohéziós Alap – Brüsszel felé pénzügyileg rendezett, nem előleg típusú forrásfelhasználását ismerteti ilyenkor a Pénzügyi és Költségvetési Főigazgatóság. Legutóbb az április 15-i százalékos adatokat tették közzé.
Ugyan a tényleges tagállami költések a mostani statisztikákban jelzetteknél valamivel magasabbak, (egyes esetekben még nem történt meg Brüsszel felé a további kifizetések igénylése, vagy a lehívás központi jóváhagyása várat magára), szakértők szerint az idő rövidségére való tekintettel számos ország – így pillanatnyilag Magyarország esetében is – veszélyes lemaradás mutatkozik a jövő év végi végső, n+2-es határidőig.
A pénzfelhasználás hatékonyságát tekintve a „mezőnyt” Észtország vezeti 84,4 százalékos lehívási aránnyal, és a másik két balti tagállam is előkelő helyen szerepel. Egyes szakértők ezt azzal magyarázzák, hogy ezek a tagállamok a támogatások jelentős hányadát kkv-fejlesztési, kockázati tőkealapokba helyezték, és ez uniós szempontból már elköltött forrásnak minősül. Valójában az alaponkénti lehívási adatok szerint nemcsak a vállalkozások támogatását finanszírozó ERFA, hanem a másik két alap mutatói is magasak az észtek és litvánok esetében.
Lettország esete szélsőséges; az úgynevezett humán tartalomfejlesztéseket (képzés, foglalkoztatás, szociális programok) támogató Európai Szociális Alapból szinte teljesen felhasználták tagállami részesedésüket, ugyanakkor a Kohéziós Alap alig felével tudtak még csak elszámolni.
A Kohéziós Alap időre történő felhasználása igazából más esetben is okozhat anomáliákat, ezért a hosszabb előkészítési és megvalósítási idejű – ezáltal elhúzódó pénzügyi rendezést jelentő – nagy infrastrukturális beruházások különleges helyzetére való tekintettel 2010-ig Brüsszel n+3-as elszámolási szabályt alkalmazott erre az alapra.
Magyarország az eddigi összteljesítménye alapján (61,8 százalék) Csehország és Szlovénia között helyezkedik el. Ennek hátterében szintén nagy szórás mutatkozik a különböző alapok hasznosításában; a Kohéziós Alap több mint fele még rendelkezésre áll, míg az ERFA esetében a kétharmadhoz közelít a felhasználás. Ennél gyengébb az ESZA program teljesítése.
A sort Románia zárja 45,2 százalékos felhasználással.
Ha az elmúlt két év felhasználási tendenciáját előrevetítik az n+2 határidő végéig, mindössze tíz ország számolhat biztonsággal teljes támogatáslehívással. Élenjárók a balti államok (kivéve a letteket), Portugália, Németország, a Benelux-tagállamok, Dánia és Ciprus. A legelőkelőbb helyezést Görögország tudhatja magáénak, jóllehet a korrupciós ügyek utólagos ellenőrzései átírhatják ezt a megelőlegezett eredményt.
A prognózis 5-15 százalékos forrásvesztés kategóriájába sorolja a Kohéziós Alapból nem részesedő, így ezzel ”nehezékkel” nem rendelkező Írországot, Svédországot, Ausztriát és Franciaországot. A Kohéziós Alapból is részesedő tagállamok közül ebben a kategóriában szerepel – a Visegrádi-országok közül egyedüliként – Lengyelország, valamint Lettország és Spanyolország. Érdekesség, hogy Lengyelország számára a fél évvel ezelőtti adatok és tendenciavizsgálat alapján még a teljes pénzfelhasználást vélelmezhették, azonban az elmúlt fél évben mindössze 3,8 százaléknyi támogatást hívtak le.
Ettől is elmaradó fél éves mutatóval csak Magyarország (2,8) és Szlovénia (1,8 százalékkal) rendelkezik, immár a „veszélyzónában”. Az utóbbiba tartoznak azon tagállamok, ahol a jelenlegi trend szerint a fejlesztési támogatások lehívásában 15-30 százalékos elmaradás mutatkozik. Összesen hét ilyen tagország van: Málta (az eddigi felhasználási hatékonyság 72 százalékos), Bulgária (75%), Csehország (77%), Nagy-Britannia és Szlovénia (79,6%), valamint Olaszország és Magyarország (80,6%).
Mindez azt is jelenti, hogy amennyiben nem történik időarányos gyorsítás, a fenti adatok alapján magyar részről akár 20 százaléknyi forrás is „bennragadhat” a központi költségvetésben a megítélt hét éves keretből.
Tavaly novemberben egyébként még ebben a csoportban szerepelt Belgium is, de fél év alatt 15,5 százalékos kifizetést igényelt, hasonlóan Dániához, amely a legmagasabb fél éves abszorpciót – 19,8 százalékot – mutatta fel.
Magyarország az előző mérési időpontban (2013. október) még az eggyel jobb kategóriában szerepelt. Az ország az elmúlt két évben egy félév során – tavaly az első és harmadik negyedév között – tudott felmutatni 10 százalékos lehívást. Januárban a BruxInfo is beszámolt a kifizetések gyorsításáról, de ezt még az áprilisi adatok nem tükrözik.
Amennyiben az ország képes lesz a következő másfél évben félévente 12% feletti forráslehívásra, úgy még matematikailag teljesíthető lehet az abszorpció. Szakértők ugyanakkor megjegyzik, hogy ehhez elengedhetetlen lesz a tavaly októberben Brüsszelnek benyújtott 25 nagyprojekt gyors megvalósítása, valamint még inkább az, hogy a napjainkban végrehajtott intézményrendszeri átalakítások ne járjanak az elszámolások megtorpanásával.
Végezetül: két országot fenyegeti az a veszély, hogy az uniós forrásvesztés a 30 százalékot is meghaladhatja: Szlovákiát és Romániát. Míg Szlovákia jelenleg 53 százalékos lehívásnál tart, az elmúlt két év adatait előrevetítve további, alig 15 százalékos további igénylés várható még 2015 végéig. Románia esetében még 24 százaléknyi pénzügyi rendezés valószínűsíthető, viszont az eddig eltelt hét és fél év alatt Bukarest a a források felét sem hívta le.”
Forrás:
Bravúrra lesz szükség a támogatások lehívásához; Győriné Szabó Gabriella; Bruxinfo; 2014. április 23. [a cikkhez tartozó grafikonok megtekinthetők az eredeti cikk webcímén]
