„A személyes adatok megszerzésére egész iparág szakosodott.
A passzív adatainkból áll össze a digitális lábnyom, amelyet nap mint nap magunk mögött hagyunk. Ez a „bitcsík” eredhet bárhonnan, a közösségi médiafelületeken létrejött interakciókból éppúgy, mint abból, ha egy taxist a hitelkártyánkkal fizetünk ki. A jelen cikk online olvasói néhány passzív bitet generáltak azáltal is, hogy néhány másodperccel ezelőtt a megfelelő linkre kattintottak.
A passzív adatok mindennapi technológiai tevékenységeink puszta melléktermékei, ez az oka annak, hogy sokan nincsenek tisztában az értékükkel. Miként a nyersanyagok, a passzív adatok is számos különböző módon „termelhetők ki” és használhatók fel. A reklámszakemberek böngészési adataink alapján jósolják meg, miféle termékeket vásárolhatunk meg nagyobb valószínűséggel, az egészségügyi szervezetek vásárlási mintázataink alapján következtetnek arra, mikor várható egy influenzajárvány. Passzív adatainkból sok különféle szervezet képes értéket teremteni. És ezt is teszik – százmilliárd dolláros nagyságrendben.
A személyes adatok megszerzésére egész iparág szakosodott, ezek a cégek – meglehetősen eufemisztikusan – mint „adatmenedzsment-platformok” működnek. A Data-Driven Marketing Institute adatai szerint az iparág 2012-ben 156 milliárd dollár árbevételt ért el, 2,5 milliárd internethasználóval számolva ez a nagyjából fejenként 60 dollárt jelent.
Bár ez az adat is elég nagy, az „adatgazdaságnak” még csak az első lépéseit jelenti. Az évtized végére a globális internetes közösség eléri az 5 milliárd főt, miközben az adatok mennyisége a 10 milliárd gép–gép kapcsolat létrejöttével és a mobil adatforgalom 11-szeres bővülésével exponenciálisan növekszik. Az alkalmazások számának emelkedésével valószínűsíthető, hogy a személyes adatok átlagértéke hamarosan meghaladja az évenkénti 100 dollárt. Tíz éven belül a szóban forgó iparág már több mint 500 milliárd dollárt fog generálni.
Felmerül a kérdés: a sok milliárd dolláros adatforgalom generálóiként nem akarunk-e ellentételezést? A személyes adatokban rejlő értéket mások gyűjtik össze és adják el olyan gazdag szervezeteknek, amelyek hajlandóak értük fizetni. Az adatok generálói az általuk szolgáltatott inputokért semmit sem kapnak.
Ahhoz, hogy megpróbáljuk az érték egy részét visszajuttatni az egyénekhez, a személyes adatokra nem mint melléktermékre, hanem mint pénzügyi eszközre kell tekintenünk, és meg kell találnunk a módját, hogy ehhez az értékhez az emberek aktívan hozzáférjenek.
Adataink felett már jelenleg is sokféleképpen gyakorolhatunk ellenőrzést. A Facebook-profilunkon például van egy link, amelyre kattintva összes személyes adatunkat egyetlen zip-fájlba tömöríthetjük. Ha pedig adataink így készen állnak, vajon miért ne adjuk el közvetlenül mi magunk a szervezeteknek, amelyeknek szükségük van rájuk?
Az adatok piaca még nem ezen a szinten működik? A Facebook azonban bizonyítja, milyen közel állunk ahhoz, hogy létrehozzuk az új modellt, amelyben az irányítás az egyének kezében van. A Jana [a szerző cége] alapításakor az a meggyőződés vezetett, hogy a személyes adatok pontosan azok, aminek a nevük mutatja: személyesek. Ha valaki úgy dönt, hogy megosztja őket, joggal tart igényt kompenzációra. Az új modellben az adat eszközzé, a fogyasztó előállítóvá válik, az internethasználók milliárdjai pedig a változás haszonélvezőivé.
Olyan piac alakulhat ki, amely több dimenzió mentén teremt hozzáadott értéket. Az egyéni internethasználók adataik aktív értékesítéséből húzhatnak hasznot, a vásárlók pedig a fogyasztói igények alaposabb ismeretéből profitálhatnak. Utóbbiaknak lehetőségük nyílik arra is, hogy az adataikat velük megosztó fogyasztókkal kapcsolatokat alakítsanak ki. A kapcsolatépítés első lépése annak elismerése, hogy a személyes adat: személyes tulajdon.
Ha a passzív adatok összértéke több száz milliárd dollár, akkor azok az adatok, amelyeket az egyének fogyasztói motivációikba megbízható, őszinte betekintést nyújtva megosztanak, ennél is sokkal többet érnek. Ha az embereket individuumoknak tekintjük, akkor hozzáférhetünk ehhez az értékhez, és a nyereségből – egy inkluzív adatgazdaság keretei között – mindannyian részesülhetünk.”
Forrás:
Mennyit érnek a személyes adataink?; Nathan Eagle; Napi Gazdaság Online; 2014. szeptember 16.
