Céltévesztés a közigazgatás reformjában

„A New tech observations from the UK blogon megjelent elemzésében Jerry Fishenden az elmúlt húsz év brit közigazgatás-fejlesztésének egy paradoxonára, egyben legnagyobb hiányosságára mutat rá. Miközben a kormányzat komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a versenyszférában ösztönözze az innovációt és az innovatív megoldások alkalmazását, a versenyszféra élenjáró megoldásai alig köszönnek vissza a közigazgatás működésében, annak fejlesztésében. Így van ez a digitalizáció és a digitalizáció kapcsán végrehajtott szervezeti és folyamatfejlesztések terén is.

A szerző egy 1999-ben megjelent könyv (Reinventing Government) ábrájával illusztrálja mondandóját:

A gyűrűk a közigazgatás fejlesztéséhez szükséges szempontokat jeleníti meg, középpontban az információval. A körülötte lévő gyűrűben jelenik meg a technológia, azon kívül a folyamatok, a menedzsment, az emberi tényező, szervezeti kérdések, stratégia és sok minden más aspektus. A kritika szerint a reformok túlnyomó többsége túlságosan – szinte kizárólagosan – a technológiára irányul, abban a reményben, hogy a hardverek és szoftverek fejlesztése valamiféle mágikus módon gerjeszt olyan hullámokat, amelyek tovaterjednek a fejlesztési szükségletek más területeire is, anélkül, hogy magyarázatot keresnének és találnának ennek módjára. A technológia-centrikus megközelítés figyelmen kívül hagyja, hogy a fejlesztés középpontjában az információnak kellene állnia. Az informatikai igazgatók (akiknél a szerző szójátékával: a Chief Information Officer (CIO) titulusból is mintha éppen az „I” hiányozna) legtöbbször elvesznek az olyan taktikai kérdésekben, mint a számítógépek upgrade-elése vagy a közbeszerzések megfelelő lebonyolítása, ahelyett, hogy vezető szerepet vállalnának az alapvető szolgáltatások és szervezeti fejlesztések fejlesztésében. Az „építsük meg és a többi majd csak jön valahogy” az egymást követő fejlesztő-generációk mantrája lett, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan nem működik.

A versenyszférában jó példák bizonyítják, hogy a technológia szerepe túlmutat önmagán, és a legnagyobb hatást a folyamatok automatizálása és optimalizálása, valamint az információs menedzsment és szolgáltatások terén fejti ki. A technológiai fejlesztések átszabják a folyamatok, a szervezeti struktúra, a feladatok és hatáskörök minden szintjét. Ezzel szemben a közigazgatásban a technológiai fejlesztések többnyire a múltat automatizálják, körbe-körbe futva és újra „felfedezve” ugyanazokat a problémákat, amiket már az előző fejlesztések sem oldottak meg. A közszféra eddig vajmi keveset profitált azokból a szervezeti modellekből és működési gyakorlatokból, amelyek – sokszor éppen kormányzati ösztönzéssel és támogatással megvalósult – technológiai fejlesztések indukáltak a versenyszférában.

(A képet egyszerűsített formában Marina Mazzucato művéből alkalmazták. Lásd Wikipédia és a személyes webhelye.)

A brit tapasztalatok szerint a szolgáltatásfejlesztés többnyire kimerül a központi kormányzat weboldalainak fejlesztésében, abban bízva, hogy az majd „leszivárog” a közigazgatás alsóbb szintjeire is. Ráadásul a fejlesztések egyoldalúak: a jó megjelenésre, médiamegjelenésre és nemzetközi PR-ra koncentrálnak, kevés figyelmet fordítva a közigazgatási szolgáltatások fejlesztésére, holott a weboldal-centrikus megközelítés csak egy részhalmazát jelentené a szükséges fejlesztéseknek. Ilyen esetekben a képernyő és a billentyűzet csupán a papírlapot és a tollat helyettesíti, miközben maguk a folyamatok a régi medrükben haladnak tovább. Mindezekkel együtt a digitalizáció csupán egy túlértékelt és önreklámozó mítosz marad, kiaknázatlanul hagyva az ebben rejlő valós lehetőségeket. A szerző szerint itt az ideje annak, hogy a közigazgatás saját berkein belül is magáévá tegye és alkalmazza azokat a lényeges innovációkat, amelyeket a vállalatok alakítottak ki a szervezeti modellek és szolgáltatások terén.

”

Forrás:
the inadequate scope of public sector “reform”; Jerry Fishenden; new tech observations from the UK (ntouk); 2017. augusztus 4.