„A disszertáció célja, hogy igazolja azt a tézist, amely szerint az eredetileg egydimenziós centrum-periféria viszony keretében zéró összegű játszmaként koncepcionált, hagyományosan antipárizsi és antiurbánus szemléletű tradicionális francia területfejlesztési politika beavatkozásai közvetve és közvetlen módon nem a Párizs kontra francia sivatag „megoldhatatlan probléma” megszüntetéséhez, hanem többszintű centrum-periféria pozíciókat generáló, korlátozott számú befolyásos nagyváros hálózatos kapcsolatai mentén definiált szigetvilág (Veltz 2005) vagy oázis-gazdaságok (Benko 1998a) megjelenését/konszolidációját támogatják. A politique d’aménagement du territoire, a 20. század közepétől alkalmazott területfejlesztési akciók és praxisok sokaságát integráló gyűjtőfogalom lefordíthatatlan, sok tekintetben különbözik az angolszász irodalomból ismert spatial development fogalmától. Cél-, eszköz- és intézményrendszerét a kezdetektől fogva áthatja az ország népesség-és településszerkezetéttorzító, a hagyományos jakobinus központosító hatalmi szerkezetből fakadó aránytalanságok csökkentésének imperatívusza…”
Forrás:
A francia területfejlesztés változó paradigmái; Egyed, Ildikó; Pécsi Tudományegyetem, Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola; http://hdl.handle.net/11155/1533; 2017 (PDF)
