„A V4-ek fővárosaiból kiindult új „urbánus” lobbicsoport könnyebb és közvetlen hozzáférést szeretne kijárni a városoknak az uniós szintű forrásokhoz, ám a néhány napja bemutatott újjáépítési eszköz és MFF-javaslat sem látszik díjazni az erőfeszítéseiket. Ráadásul az integrált várospolitikai megközelítést és az ennek megfelelő mértékű és formájú finanszírozást az Európai Bizottság funkcionális területi koncepciójával is nehéz összeegyeztetni – derült ki a kezdeményezésről tartott online konferencián.
Miközben kevesen vitatják, hogy a sűrűn lakott városoknak és különösen nagyvárosoknak kulcsfontosságú szerep jut a fenntarthatósági célok elérésében, egy, az Európai Zöld Párt által kedden, aktív magyar részvétel mellett szervezett online konferencia újfent rámutatott az új „urbánus” megközelítés európai szinten való megvalósíthatóságának korlátaira.
A modern társadalom problémáit koncentráltan leképező városok már régóta lobbiznak nagyobb beleszólásért az őket közelről érintő politikai döntésekbe és a kormányoktól független többletforrásokért. Februárban ez a folyamat új lendületet kapott, amikor négy közép-európai főváros, Budapest, Pozsony, Prága és Varsó főpolgármesterei levelet írtak az uniós intézmények vezetőinek közvetlen és egyszerű hozzáférést sürgetve a nagyvárosok számára a klímasemlegességi és fenntarthatósági célok eléréséhez szükséges beruházásokhoz. A koronavírus-járvány és az arra válaszul néhány napja előterjesztett európai újjáépítési terv tükrében a válság miatt nehéz költségvetési helyzetbe került városok vezetései, ha lehet még indokoltabbnak tartják a régi és új uniós programok nagyvárosok szükségleteihez való hozzáigazítását, és emelt szintű, közvetlenül elérhető források biztosítását. Emellett tört lándzsát a keddi online panelbeszélgetésen Karácsony Gergely, a magyar és Zdenek Hrib, a cseh főváros elöljárója is.
Az összesen immár 24 európai nagyváros által felvállalt pozíciós papír – amelyet Jávor Benedek, Budapest brüsszeli képviseletének vezetője mutatott be – részben a már meglévő programokban a városok számára elkülönített források növelését, részben a pénzelosztási döntésekbe való nagyobb beleszólás lehetőségét, részben pedig a nagyvárosok újonnan indítandó programokhoz (például a méltányos átállási alaphoz) való hozzáférésének lehetővé tételét szorgalmazza.
Ennek a törekvésnek azonban a beszélgetés két résztvevője is rámutatott a korlátaira. Mindenekelőtt az Európai Bizottság regionális főigazgatóságának helyettes vezetője, aki miután felsorolta, hogy a büdzséből milyen jogcímeken juthatnak pénzek a városokra, elismerte, hogy a források egyetlen alapban történő összevonása nem illene bele a Bizottság kohéziós politikáról vallott, „funkcionális területekről” szóló koncepciójába. Ennek lényege, hogy a városok vagy a vidéki területek külön kezelése helyett, a területfejlesztést szinergiákat kívánja megvalósítani. „Nem vehetjük ki a városokat és közvetlen finanszírozást biztosítani számukra” – szögezte le Normans Popens.
Anna Lisa Boni, az Eurocities nevű szervezet brüsszeli irodájának főtitkára is aláhúzta, hogy mivel a Bizottság és az EU nem gondolkozik integrált várospolitikában („a városok nem minősülnek eléggé fontos politikai prioritásnak a Bizottságnál”), ezért a számukra elérhető pénzügyi forrásokat is szétaprózták. „Ha nem vonják be a városokat a nemzeti helyreállítási és tűrőképesség-javítási tervek elkészítésébe, az újjáépítési alapnak nem lesz hatása helyi szinteken” – vélekedett.
A februárban alakult városi lobbiszervezet álláspontjában javasolja a közvetlenül elérhető és központi (tehát nem tagállami) irányítás alatt álló Európai Városok Kezdeményezés hétéves keretének 500 millió euróról legalább 2 milliárd euróra való felemelését, valamint azt is, hogy a legnagyobb strukturális alapból, az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) a fenntartható városi fejlődésre kötelezően megpántlikázott 6 százalékos részarányt a teljes keret 10 százalékára emeljék fel. De, a városok vezetői az önkormányzatok szerepének megerősítését is szükségesnek tartják a strukturális alapokból finanszírozandó programok kidolgozásában. És szankciókkal sújtanák azokat a kormányokat, amelyek nem tennének eleget ilyen irányú kötelezettségeiknek.
A pozíciós papír az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) forrásaihoz való közvetlen hozzáférést is lehetővé tenné az önkormányzatok számára, a rendelet-tervezet ennek megfelelő módosítását indítványozva. Az európai zöld megállapodásban szorosabbra fonnák az együttműködést az EU és a helyi szintek között, és a körforgásos gazdaság céljainak (víztisztítás, levegőminőség, tömegközlekedés dekarbonizációja) elérésére érdekében könnyű finanszírozási lehetőségeket szorgalmaznak.
A V4-ek fővárosai által indított kezdeményezés az eredetileg a szenes régiók és iparágak átállását segíteni hivatott méltányos átállási mechanizmus forrásaihoz is hozzáférést kér a városoknak, legalábbis az eszköz második (InvestEU) és harmadik (EIB-hitelek) részéhez. Hosszabb távon pdig azt szeretnék elérni, hogy a klímasemlegességi politika a KAP-hoz vagy a kohéziós politikához hasonlóan önálló költségvetési fejezetté váljon.
A HorizonEurope nevű 100 milliárd eurós kutatási és innovációs programból az ún. Mission board koncepció végrehajtásához várnak pénzügyi támogatást, ami 2030-ig 100 európai város klímasemlegességének elérését irányozza elő.
Végül a Covid19 gazdasági hatásainak kiküszöbölésére javasolt Új Generáció EU (újjáépítési eszköz) csomagból a városokra szabott célzott támogatási programok elindítását javasolják, amelyek többek között a bevételeik jelentős részeinek elvesztéséért kárpótolnák a nagyvárosokat…”
Forrás:
A Covid19 tovább növeli a városok igényét a közvetlen EU-források iránt; Bruxinfo; 2020. június 10.
