A nagyhatalmi rivalizálás – ezt a koronavírus járvány globális kirobbanásának kezdete óta jól érzékelhetjük – egyre jobban rátelepszik a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerére. Most a figyelem Ukrajnára vetődik: csapatmozgások, diplomáciai tárgyalások, az információs tereket eluraló híresztelések-üzengetések, és persze a kibertér zegzugaiban zajló támadó akciók ölelik körül ezt a fenyegető konfliktus övezetet. Miközben a geopolitika szokványos és újszerű dimenziói – a szárazföld, a tengerek, a levegő, sőt a kibertér –az egymásnak feszülő hatalmak hangzavarától hangos, addig szinte elfeledkezünk az „ötödik hadszíntérről”. A figyelmünk másfelé fordulhat ugyan, de az események tempója a világűr néma csendjében sem lankad. Ellenkezőleg.
Múlt pénteken egy amerikai hordózó rakéta, a Canaveral-légitámaszpontról indított Atlas-5 típusú „booster” két mesterséges holdat állított sikeresen pályára. A GSSAP-5 és a GSSAP-6 jelzésű eszköz neve még a mostanában kibontakozó „második űrkorszak” iránt érdeklődő szakemberek többségének sem mond sokat. A két jármű, ahogy azt a nevük is mutatja, az Amerikai Légierő által üzemeltetett Geoszinkron Űrfigyelő és Helyzetértékelő Program (Geosynchronous Space Situational Awareness Program) elemeiként álltak munkába. A GSSAP program műholdjai a földfelszíntől nagyjából 36000 kilométeres magasságban, ún. geostacionárius pályán keringenek. Az ezen a pályamagasságon operáló eszközök keringési ideje megegyezik a Föld tengelyforgási sebességével, így ezek a járművek egy helyben lebegni látszanak az űrben. Ez azt is jelenti: állandó területet képesek folyamatosan figyelni különféle szenzoraikkal, legyenek a megfigyelés tárgyai a Föld felszínén, vagy éppen a világűr érintett szektorában.
Földi emberként feltekintve az égre, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a világűr szinte „végtelen”. Pedig, legalábbis ami ezeket a földközeli pályákat (a távközlési műholdak, időjárásfigyelők, vagy éppen katonai előrejelző eszközök kedvenc területeit) illeti, a valóság ma már egészen más mutat. Zsúfolt országúthoz kezd hasonlítani ez az övezet, ami azt is jelenti, hogy az itt elhelyezkedő, mozgó aktív űreszközök, és még nagyobb számban és változatosságban itt keringő űrtörmelékek (korábbi rakéták, műholdak darabjai, alkatrészei) számbavétele, katalogizálása, folyamatos figyelemmel kísérése egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a világűr kiaknázásának, felhasználásának biztonságossága szempontjából. A most munkába állított amerikai GSSAP műholdakat éppen ilyen célra tervezték annak idején: feladatuk az ezen a földközeli pályán keringő űreszközök, törmelékek, a későbbi eszközökre és kilövésekre potenciálisan veszélyt jelentő űrtárgyak felderítése, lajstromozása, közvetlen közelről való megfigyelése. Szokványos, békés küldetésnek látszik, ám egy néhány évvel ezelőtti esetet idéz fel.
A koronavírus világjárvány előtti év őszén, 2019. november 25-én elstartolt egy Szojuz-2-1v/Volga hordozórakéta az oroszországi Pleszeck űrrepülőteréről, és egy szokványos „hasznos terhet” állított mindenféle műszaki gond nélkül Föld körüli pályára. A rakomány egy kisebb méretű műhold volt, egy úgy nevezett „inspektor”, azaz „ellenőr”. Noha az eszköz a maga nemében ugyancsak különleges, még sem egyedülálló. A Kozmosz 2542 jelű szerkezetet arra tervezték, hogy a világűrben keringő, jelentős számú géppark működtetését felügyelje. Nincsen ebben semmi szokatlan, sőt az elképzelés nagyon is józan, racionális gondolatmenetet tükröz. Az űrben keringő berendezések – űrhajók, műholdak, űrállomások – éppen úgy hajlamosak időnként a meghibásodásra, mint a Földön üzemelő eszközeink. A bajok, üzemzavarok azonosítására, sőt részleges elhárítására a távolból is van lehetőség. A földi irányító központok azonban nem képesek minden baj felderítésére, és ez különösen az űreszközök külső felületén keletkező meghibásodások, sérülések esetén igaz. Egy-egy roppant költséggel elkészített űrjármű javítása, ha a Földről kell javító személyzetet felküldeni (ahogy például a néhány éve meghibásodott Hubble űrteleszkóp esetében történt) maga is tetemes többletköltségekkel jár. Ráadásul az ilyen műveletek sem mindig veszélytelenek. Ésszerű gondolat, hogy a több száz aktív űreszköz időszakos felülvizsgálatára, kisebb javítások elvégzésére speciális űreszközt, ember nélküli inspektor műholdakat vessenek be.
Csakhogy 2020 januárjában, miközben a világ egyre nagyobb aggodalommal figyelte a Kínában kibontakozó járvány híreit, különös dologra figyelt fel az amerikai Purdue Egyetem egyik asztrofizika szakos hallgatója. A világűr jelenségeit kutató Michael Thompson egészen biztos volt benne: a Kozmosz 2542 jelű műhold hirtelen pályamódosítást végzett. Pályájának síkját és keringési idejét fokozatosan szinkronizálni kezdte egy másik mesterséges égitestével. A diplomáján dolgozó diák úgy számította, hogy a Kozmosz hamarosan karnyújtásnyi távolságba kerül így az USA 245 jelzéssel számon tartott műholdtól. A manőver önmagában is szokatlan volt, ám rendkívülivé a „szereplők” tették az ügyet. A Kozmosz 2542 ugyanis egy orosz gyártmányú égi „inspektor”, azaz más űrjárművek pontos megközelítésére, szerelésére konstruált különleges szerkezet. A civil nyilvántartásokban csak „USA 245” jelzéssel szereplő űreszköz pedig valójában az amerikai kormányzat legkorszerűbb és legtitkosabb KH-11 típusú kémműholdja. Ez volt a világtörténelem első esete, amikor egy állam űrbeli technológiával közvetlenül fenyegette egy rivális hatalom űrtechnikáját.
A gond csupán az ugyanis az „inspektorokkal”, hogy ezeket a hasznos kis járműveket akár fegyverként is lehet használni. Békés munkájuk végzéséhez ugyanis különleges képességekkel kell rendelkezniük: ezek a felügyelő műholdak egészen pontos manőverezésre képesek, tehát lényegében tényleg karnyújtásnyira meg tudnak közelíteni egy másik űrjárművet. Ez még a Földön sem mindig egyszerű feladat (gondoljunk a parkolási nehézségekre), a világűrben pedig kifejezetten kényes manővernek számít. Az inspektor műholdak továbbá külső eszközökkel, akár manipulátor karral is rendelkeznek, amivel egy másik űreszközt képesek megragadni, szerelni – vagy éppen kárt tenni azokban. Miközben felderítő berendezéseikkel képesek a világűr végtelenjében megtalálni az ellenfél űreszközeit (például azokat a katonai felderítő műholdakat is, amelyeknek puszta létét is tagadni szokták tulajdonosaik), saját maguk viszonylag könnyen képesek láthatatlanok maradni. Kis méretűk és jó manőverező képességük folytán többnyire sikerrel rejtőznek el a tömegesen keringő űrszemét között, vagy éppen a megtámadott ellenséges űrobjektum takarásában.
A szakértők azt gyanítják, hogy a múlt héten felbocsátott amerikai GSSAP műholdak is ilyen kettős rendeltetésű „égi felügyelők”. Elvileg békés és hétköznapi elsődleges feladatuk ellenére ugyanis a projektet kezdettől jelentős titkolózás kísérte. A GSSAP program első egységeit már 2014-ben föld körüli pályára állították. Azóta a második kettő (ezeket a műholdakat mindig párban indítják és állítják üzembe) is helyére került, és most a múlt heti fellövéssel tovább bővül ez az eszközcsoport. Az eszközök hadrendbe állítása azt mutatja, hogy az amerikai hadsereg legújabb haderőneme, az Űrhaderőnem töretlen tempóban folytatja támadó képességeinek kiépítését, fejlesztését. Emlékeztetőül: Az amerikai védelmi tárca, a Pentagon a közelmúltban nagy lendülettel kezdett bele az űrhadviselés eszközrendszerének a kiépítésébe. A korszerű űrbeli támadó- és védekező eszközök fejlesztése csak az érem egyik oldala. A szervezet kialakítása legalább ennyire fontos. Ennek érdekében ismét életet leheltek az évekkel korábban felállított, majd félreállított Űrvédelmi Parancsnokságba, majd 2020 legvégén megalakult az önálló Amerikai Űrhaderőnem is. A védekező és támadó fegyverzet kiépítése mellett egyébként ez az új szervezet felel a világűrbe telepített eszközök és fegyverek kiberbiztonságának garantálásáért. De, gyanítani lehet azt is, akár az ellenfelek űreszközeinek kibereszközökkel történő támadására alkalmas eszközök is helyet kaphatnak a Space Force egyre növekvő arzenáljában..
Space Force Just Launched Satellites Capable of ’Inspecting’ Enemy Satellites; Brett Tingley; The Drive; 2022. január 22.
Space War, Like the Cold War, is all Risk, No Reward; Amanda Miller; Air Force Mag; 2021. június 22.
US Satellites are Being Attacked Every day According to Space Force General; Joseph Trevithick; The Drive; 2021. november 30.
Az ismertetés Dr. Nyáry Gábor munkája
