„A Ginop Plusz beruházási slágerpályázatán minden korábbinál szigorúbb elbírálást tapasztalnak a vállalkozások a módosítási kérelmeket tekintve. Korábban a többség úgy élte meg, hogy csont nélkül átmegy a legtöbb változtatási szándék, ma már viszont sokan ütköznek falakba, ami visszahulló forrásokhoz, azaz a pályázati pénzek egy részének újbóli kiírásához vezethet.
Minden eddiginél szigorúbban bírálják el a módosítási kérelmeket a gazdaságfejlesztési célú uniós vállalati pályázatoknál – értesült a VG.
Megvalósítás mindenáron helyett visszahulló források
A kis- és középvállalkozások első számú fejlesztési forrásának tekinthető Gazdaságfejlesztési és innovációs operatív program plusz (Ginop Plusz) kapcsán lapunknak több pályázati projektmenedzser és fejlesztéspolitikai szakértő is arról számolt be a tapasztalatokat összegezve, hogy míg eddig vélhetően a »megvalósítás mindenáron« volt a jelszó, addig most úgy tűnik, hogy »a visszahulló források mindenáron« az új vezérelv.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a céges beruházási pályázatoknál, jellemzően a Ginop Plusz 1.2.1-nél, erősen akadoznak a módosítások. A VG-nek szakértők arról beszéltek: korábban hasonló kiírásnál tízből tízszer átmentek a kérelmek, akkor is, ha a pályázatban szereplő beruházás, fejlesztés, akár beszerzés tárgyán érdemben változtatott a projekt kedvezményezettje, például gépbeszerzés helyett építést preferálva.
Változik a projekt célja?
Most az is fennakadhat a rostán, aki egy gép helyett egy másikat szerezne be a támogatás keretében. A visszautasítás tartalmilag lényegében abból áll, hogy a kérelmezett módosítás a projekt céljával nem egyezik meg, azzal nem egyeztethető össze.
A szigorítás mellett természetesen jó néhány érv szól, de ha ilyen akadályokba ütközik a megvalósítás, az a már előlegként kifizetett pályázati pénzek visszafizetését vonhatja maga után.
Érdemes felidézni, hogy a Ginop Plusz-1.2.1-nél
* 4804 pályázat futott be
* 465 milliárd forint igénnyel, ebből
* 1715 támogatási kérelmet hagyott jóvá az irányítóhatóság,
* 211 milliárd forintot odaítélve számukra.A 211 milliárdos összeg – átlagosan 123 millió forint nyertes pályázónként – több mint 95 százalékához október végén, november elején előleg formájában hozzá is jutottak a pályázók.
A lapunknak nyilatkozó fejlesztéspolitikai források szerint, ha ennek a hatalmas összegnek az 50-70 százalékát visszaszedné a kiíró a meg nem valósuló pályázatok után, az teljesen új helyzetet teremtene.
Erre pedig minden esély megvan, hiszen a Covid-válság, az orosz–ukrán háború, az utóbbira válaszként adott uniós szankciók ágazatra és cégméretre való tekintet nélkül alaposan megtépázták a reálgazdasági szereplők jelentős részét.
Óriási az igény az energetikai pályázatokra
A termelő-gyártó iparvállalatokat a magas infláció mellett a lassú, akadozó szállítások ütötték meg. Márpedig ebben a bizonytalan, turbulens gazdasági környezetben az is rosszul járt, aki kivárt a megvalósítással, valamint az is, aki belevágott, ám a célzott technológia nem futott be határidőre.
Ugyanis az elnyert forrás elköltésének 60 százalékát egy éven belül kell igazolni, ami a fent említett okok miatt akadályokba ütközhetett.
És ha már szakmai körökben többen megelőlegezték a visszahulló forrásokat, az energiaárak elszabadulása miatt egyre több helyről érdeklődnek energetikai pályázatok iránt, amelyeknek jelen helyzetben lenne létjogosultságuk. Korábban sokan csak legyintettek a tíz esztendő alatt megtérülő napelemre vagy a 15-20 éves távon hasznot hozó hőszigetelési megoldásokra, ám az utóbbi hónapokban nagyot fordult a világ.”
Forrás:
Sosem látott szigor az uniós pályázatoknál; Gyöngyösi Balázs; Világgazdaság; 2022. augusztus 18.
