„
- Európa az akkugyártás világszintű fellegvárává válna
- 8 milliárd euró köztámogatást kapna az akkuipar
- Geopolitikai és gazdasági tényezők lassíthatják a termelési kapacitás bővülését
Az Európai Számvevőszék ma közzétett különjelentése szerint az Európai Unió nem tartja a szükséges tempót ahhoz, hogy világszinten vezető szerepet tölthessen be az akkugyártás terén. Igaz ugyan, hogy az Unió az elmúlt években sokat tett azért, hogy fejlessze akkumulátorokkal kapcsolatos iparpolitikáját, a nyersanyagokhoz való hozzáférés azonban továbbra is komoly problémát jelent, akárcsak az áremelkedés és a fokozódó nemzetközi verseny. Ezért lehetséges – figyelmeztetnek a számvevők –, hogy bár az Unió sokat tesz az akkumulátorgyártási kapacitásának bővítéséért, az mégsem lesz elég a növekvő kereslet kielégítésére, így előfordulhat, hogy végül nem sikerül teljesítenie a 2035-re kitűzött kibocsátásmentességi célját.
Az Unióban 2021-ben nyilvántartásba vett új autók közül minden ötödiknek volt valamilyen elektromos csatlakozója, és a tervek szerint 2035-ig betiltják az új benzin- és dízelüzemű autók értékesítését. Az akkumulátorok így stratégiai jelentőségűvé váltak az Unió számára. Európa akkumulátoripara azonban elmarad globális versenytársaitól, különösen Kínától, amely a globális termelési kapacitás 76%-át adja. Az Európai Bizottság 2018-ban stratégiai cselekvési tervet tett közzé az akkumulátorokra vonatkozóan, megadva a kezdő lendületet annak a tervnek, hogy az Unió az akkugyártás világszintű fellegvárává váljon. Az Unió nagyrészt meg is valósította a terv által az ágazat támogatására előirányzott legfontosabb eszközöket, beleértve a stratégiai vezető szerep felvállalását, a jogszabályok kidolgozását és a finanszírozás rendelkezésre bocsátását.
„Nem szabad hagyni, hogy az Unió ugyanolyan függő helyzetbe kerüljön az akkumulátorok kapcsán, mint annak idején a földgáz tekintetében, hiszen ez gazdasági önállóságát veszélyeztetné ”– jelentette ki Annemie Turtelboom, az ellenőrzést vezető számvevőszéki tag.
– „Ha 2035-től betiltja az új benzines és dízelautók értékesítését, az Unió ezzel nagy tétet tesz az akkumulátorokra. Sajnos azonban nem lehet kizárni, hogy alulmarad a nyersanyagokhoz való hozzáférés, a beruházók bevonzása és az árverseny terén.”Az uniós költségvetés a 2014–2020-as időszakban legalább 1,7 milliárd euró vissza nem térítendő támogatást és hitelgaranciát nyújtott az akkumulátor-ágazatnak, emellett 2019 és 2021 között közel 6 milliárd euró összegű állami támogatást engedélyeztek, elsősorban Németországban, Franciaországban és Olaszországban. A számvevők azonban megállapították, hogy az Európai Bizottságnak nincs rálátása az ágazatnak nyújtott összes köztámogatásra, ami akadályozza a megfelelő koordinációt és célzottságot.
Az Unió akkumulátorgyártási kapacitása gyors ütemben nő, a 2020. évi 44 GWh-ról indulva 2030-ra akár az 1200 GWh-t is elérheti. Ez azonban csak egy előrejelzés, amelynek megvalósulása távolról sem garantált, mivel azt különböző geopolitikai és gazdasági tényezők veszélyeztethetik.
Először is az akkumulátorgyártók elhagyhatják az Uniót, ha más régiók – nem utolsósorban az Egyesült Államok – komoly ösztönzőket kínálnak számukra. Az Unióval ellentétben az USA közvetlenül támogatja az ásványok kitermelését és az akkumulátorok gyártását, valamint az USA-ban amerikai alkatrészek felhasználásával gyártott elektromos járművek vásárlását.
Másodszor, az Unió nagymértékben függ a nyersanyagimporttól, márpedig az főként olyan országokból származik, amelyekkel nem kötött kereskedelmi megállapodást: nyerslítium-importjának 87%-a Ausztráliából, a mangánimport 80%-a Dél-Afrikából és Gabonból, a nyers kobalt 68%-a a Kongói Demokratikus Köztársaságból, a természetes nyers grafit 40%-a pedig Kínából származik. Bár Európa rendelkezik némi bányászható nyersanyagtartalékkal, a feltárástól a kitermelésig legalább 12–16 év telik el, ami lehetetlenné teszi a keresletnövekedésre való gyors reagálást. A jelenlegi szerződéses megállapodások ugyanakkor jellemzően csak két vagy három évi termelésre biztosítják előre a nyersanyagellátást. A számvevők megjegyzik, hogy e helyzet kezelése érdekében ez év márciusában az Európai Bizottság javaslatot nyújtott be a kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló törvényre.
Harmadszor, az uniós akkumulátorgyártás versenyképességét veszélyeztetheti a nyersanyag- és energiaárak emelkedése. 2020 végén az akkucsomag költsége (200 euró/kWh) több mint kétszerese volt az eredetileg tervezettnek. Csak az elmúlt két évben a nikkel ára több mint 70%-kal, a lítiumé 870%-kal emelkedett.
A számvevők kifogásolják a számszerűsített, időhöz kötött célok hiányát is. 2030-ra várhatóan mintegy 30 millió kibocsátásmentes jármű közlekedik majd az európai közutakon, és lehetséges, hogy a 2035 után nyilvántartásba vett új járművek túlnyomó többsége akkumulátorral fog működni. A jelenlegi uniós stratégia azonban nem méri fel, hogy az akkumulátoripar képes-e kielégíteni ezt a keresletet.
Ha az Unió akkumulátorgyártási kapacitása nem növekedne az előrejelzéseknek megfelelően, a számvevők szerint nem zárható ki két igen kedvezőtlen forgatókönyv megvalósulása. Egyrészt az Unió arra kényszerülhet, hogy 2035 utánra halassza a belső égésű motorral felszerelt járművek betiltását, így pedig nem tudná teljesíteni a karbonsemlegességre vonatkozó célkitűzéseit. Másrészt a kibocsátásmentes flotta 2035-ig történő megvalósítása érdekében kénytelen lehet nagymértékben támaszkodni az Unión kívülről importált akkumulátorokra és elektromos járművekre, ami igen káros lenne az európai gépjárműipar és munkaerő számára.
Háttér-információk
2018 áprilisában az Európai Bizottság közzétette az akkumulátorokra vonatkozó cselekvési tervét, amelynek átfogó célja, hogy Európa globális vezető szerepet töltsön be a fenntartható akkumulátorgyártásban és -felhasználásban. A terv az értéklánc valamennyi szakaszát lefedi, célokat határoz meg, és eszközöket javasol ezek eléréséhez.
A cselekvési terv hat célkitűzést vázol fel: 1) a nyersanyagokhoz való hozzáférés biztosítása, 2) a kereskedelmi léptékű európai akkumulátorcella-gyártás támogatása, 3) a fejlett és forradalmi technológiák területén folytatott uniós kutatás és innováció támogatása, 4) az uniós munkaerő és készségek fejlesztése, 5) az uniós akkumulátorcella-gyártó ipar fenntarthatóságának támogatása, és 6) a szélesebb körű támogató és szabályozási kerettel való konzisztencia biztosítása.
„Az Unió akkumulátorokkal kapcsolatos iparpolitikája: Új stratégiai lendületre van szükség” című, 15/2023. sz. különjelentés már elérhető a Számvevőszék weboldalán.
2021-ben a Számvevőszék az elektromos járművek töltésére szolgáló infrastruktúráról is közzétett egy jelentést, amely arra a következtetésre jutott, hogy az Unió még mindig messze van a zöld megállapodás azon céljának megvalósításától, amely szerint 2025-ig 1 millió töltőpontot kell kialakítani, és nem rendelkezik az elektromobilitásra vonatkozó átfogó stratégiai ütemtervvel sem.
”
Forrás:
Európa egyelőre vesztésre áll az akkumulátorversenyben; Európai Számvevőszék (European Court of Auditors); 2023. június 19.
Különjelentés 15/2023: Az Unió akkumulátorokkal kapcsolatos iparpolitikája – Új stratégiai lendületre van szükség; Európai Számvevőszék (European Court of Auditors); 2023. június 19. (A jelentés, az összes mellékletével együtt.)
