„Amerikai egyetemi kutatók Linuxot futtató, iPhone-kamerával felszerelt, mindössze 10 grammos eszközök seregével vizsgálnának földközeli objektumokat, később pedig a Jupiter üstököscsaládját is.
A Kaliforniai Egyetem (Berkeley) munkatársai által közzétett cikk szerint az űrkutatás jövőjét az olyan kis méretű, megfizethető szondák jelenthetik, amelyek napvitorlák segítségével működnek. Az általuk felvázolt BLISS (Berkeley Low-cost Interplanetary Solar Sail) projekt azt vázolja, hogy a mobiltelefon-technológiák és más technológiai fejlesztések révén megvalósuló miniatürizálás milyen képességeket tesz lehetővé a körülbelül 10 gramm tömegű űrszondák megvalósításában, amelyek még a nagyjából 10 köbcentiméteres, 1,33 kilogramm tömegű CubeSat műholdakhoz képest is eltörpülnek.
A dizájnban egy speciális áramköri kártya szerepel egy napelemes panellel összekapcsolva, ezt pedig az akkumulátor, az adó-vevő és mérőegységek mellett egy napvitorla és egy másik, az eszköz forgatását lehetővé tévő vitorlával egészíti ki. A szonda irányítását egy pénzérme nagyságú, Linuxot futtató VoCore2 PC és egyedi szoftver végezné, ezen felül egy iPhone kamera is helyet kapna a szerkezetben. Előállításuk költsége mindezek alapján 1000 dollár alatt maradna darabonként, ami jóval elmarad a nagyobb, ugyancsak napvitorlával hajtott eszközökhöz képest.
Ez utóbbiakat a cikk szerint nehéz megépíteni, drágák, és a velük végrehajtott küldetések is körülményesebbek. A szerzők megállapítják, hogy még a CubeSatok esetében is is több száz négyzetméternyi vitorlafelületre van szükség a meghajtáshoz, de ez 10 grammos szondánál egyetlen négyzetméteresre csökkenthető, és a konstrukciót tömeges léptékben is jól megvalósíthatónak tartják. Egy ezres BLISS-flotta is mindössze 10 kilogrammot nyomna, és az eszközöket előrevivő vitorlák kötege is csak néhány milliméter vastag lenne.
Nem tökéletes, de így is sokkal praktikusabb
Kezdeti küldetésük a földközeli objektumok (Near-Earth Object, NEO) vizsgálata lehetne, amelyek közül legalább ezer darab 1 kilométeresnél nagyobb átmérőjűt ismerünk, de közülük eddig csak 10 darabot látogattak meg közelebbről is a földi űrszondák. Az OSIRIS-REx amerikai kisbolygókutató űrszonda küldetése, amelyet az 1999-ben felfedezett 101955 Bennu kisbolygó vizsgálatára indított a NASA, több mint hét évig (2572 napig) tartott, míg a tudósok ugyanezt az utazást modellezve arra jutottak, hogy a BLISS szondák valamivel több mint 5 év (1866 nap) alatt teljesíthetnék az oda-vissza utat.
A The Register beszámolója ennek kapcsán kiemeli, hogy az OSIRIS-REx küldetés a becslések szerint 1,2 milliárd dollárba kerül majd, amikor teljes egészében befejeződik, ami nyilvánvalóan jóval magasabb a BLISS-hez rendelt költségeknél. Igaz, a kozmikus sugárzás elleni védelmet illetően a BLISS költségvetése nem tenné lehetővé a megfelelő borítás kialakítását, hogy az jelentős hatással legyen az eszközöket érő dózisra. A tudósok szerin azonban a gondosan megtervezett elektronikának így is nagy valószínűséggel túl kell élnie egy többéves küldetést.
”
Forrás:
Pici, könnyű és nagyon olcsó szondákkal folytatódhat a világűr felfedezése; Bitport.hu; 2023. július 28.
