„
- Az éghajlatváltozással kapcsolatos projektekre elkülönített kiadásokat akár 34,5 milliárd euróval is túlbecsülhették
- Az értékelés szerint „zöldként” megjelölt intézkedések közül nem mindegyik volt valóban az
- Az uniós országok nem számolnak el teljeskörűen az éghajlat-politikai intézkedésekre fordított tényleges összegekkel
Az Európai Számvevőszék új jelentése szerint nem egyértelmű, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) – a világjárvány utáni helyreállítást célzó uniós alap fő pillére – miként járul hozzá az éghajlat-politikai fellépéshez és a zöld átálláshoz. Az Eszköz forrásainak legalább 37%-át éghajlat-politikai intézkedésekre kell elkülöníteni. Az Európai Bizottság értékelése szerint 2024 februárjáig az Európai Unió éghajlat-politikai céljait támogató intézkedések az RRF forrásainak 42,5%-át (275 milliárd euró) érték el. A számvevők azonban figyelmeztetnek arra, hogy ezeket a hozzájárulásokat legalább 34,5 milliárd euróval túlbecsülhették, és egyéb problémák is felmerülhettek. Hiányosságokat tártak fel az éghajlattal kapcsolatos intézkedésekre vonatkozó mérföldkövek és célok, a tényleges kiadásokról való beszámolás, valamint egyes „zöld” minősítésű projektek környezetbarát jellege terén is.
Az RRF egyik fő célkitűzése, hogy hozzájáruljon Európa éghajlat-politikai céljaihoz és a zöld átálláshoz az uniós tagállamokban. Az uniós kiadások más korábbi formáitól eltérően az RRF forrásait az elért mérföldkövek és célértékek, nem pedig a tényleges kiadások alapján folyósítják. Más hiányosságok mellett a számvevők megállapították, hogy ez a finanszírozási modell és az RRF végrehajtásának viszonylag rövid időkerete kétségessé teszi, hogy az éghajlat-politikai fellépésre előirányzott összegek ténylegesen hozzá fognak-e járulni ehhez a célkitűzéshez.
„A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz jelentős uniós szintű beruházás, és megfelelő végrehajtása esetén elvben nagymértékben fel fogja gyorsítani az Unió ambiciózus éghajlat-politikai céljainak elérését – jelentette ki Joëlle Elvinger, a Számvevőszék jelentésért felelős tagja. – Jelenleg azonban az a probléma, hogy az Eszközhöz kapcsolódó tervek igen gyakran közelítő összegeket alkalmaznak, és sokszor eltérés van a tervek és a gyakorlat között. Emellett végső soron kevés információ van arról, hogy mennyi pénz is jut közvetlenül a zöld átállásra.”
A gyakorlatban az RRF intézkedései nyomán megvalósuló éghajlat-politikai hozzájárulást nem mindig pontosan a végső célnak megfelelően alakítják ki – mutatnak rá a számvevők. Az éghajlat-politikai fellépésre szánt összegek arányának kiszámításához az Európai Bizottság az „éghajlati együttható” képletét használja. A Bizottság 100%-os együtthatót alkalmaz azon intézkedések esetén, amelyek jelentősen hozzájárulnak az éghajlat-politikai intézkedésekhez, 40%-osat nem marginális, pozitív hozzájárulás, és 0%-osat semleges vagy nem számottevő hozzájárulás esetén. Számos intézkedés azonban nem volt egyértelműen besorolható, és a számvevők szerint bizonyos esetekben túlbecsülték ezek éghajlat-politikai hozzájárulását. Emellett megállapítást nyert, hogy ha alaposabban megvizsgáljuk, egyes zöldnek jelölt projektek nem kapcsolhatók közvetlenül a zöld átálláshoz. A vízgazdálkodás javítását célzó egyik intézkedéshez például 40%-os éghajlat-politikai együtthatót rendeltek. A valóságban azonban a vízellátó rendszer digitalizálását célzó kormányzati informatikai megoldásokra fordítottak forrásokat, vagyis inkább 0%-os együtthatót kellett volna alkalmazni. Az ilyen esetek elkerülése érdekében az uniós számvevők azt javasolják, hogy az éghajlat szempontjából releváns projekteket a jövőben részletesebben és pontosabban értékeljék.
A számvevők azt is megállapították, hogy egyes intézkedések nem voltak olyan zöldek, mint amilyennek tűntek. Az egyik projekt, amelynél szó szerint „zavaros volt a víz”, egy olyan szivattyús tározós vízerőmű volt, amelynek jelentős környezeti hatását az erőmű finanszírozása előtt nem vizsgálták meg. Az éghajlat-politikai kiadási célok elérése érdekében az országok a terveikben költségbecsléseket adnak, amelyeket előzetesen ellenőriznek ugyan, a végrehajtást követően azonban nem. Az RRF intézkedéseinek tényleges költségei jelentősen eltérhetnek a becslésektől, elmondható tehát, hogy nem kell teljes mértékben elszámolni az éghajlat-politikára fordított forrásokkal. Az ilyen eltérések elkerülése érdekében az uniós számvevők azt javasolják, hogy a jövőben az eszközöket kössék szorosabban össze az éghajlat-politikai célokkal, gyűjtsenek adatokat és tegyenek közzé teljes körű elszámolást az elköltött összegekről.
Háttér-információk
A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) az Európai Unió által a Covid19-világjárvány nyomán rendelkezésre bocsátott 700 milliárd euró összegű speciális finanszírozási csomag, amely kölcsönökből és vissza nem térítendő támogatásokból áll. A forrásokban részesülő tagállamok a helyreállítási és rezilienciaépítési terveikben meghatározzák az elérendő mérföldköveket és a becsült költségeket. A tervezési szakaszban a finanszírozás legalább 37%-át éghajlat-politikai intézkedésekre kell fordítani, hozzájárulva az Unió 2050-ra kitűzött nulla nettó kibocsátási célkitűzéséhez.
Az éghajlat-politikai nyomonkövetési módszertan segítségével figyelemmel kísérhető, hogy az RRF forrásainak valóban 37%-át éghajlat-politikai intézkedésekre fordítják-e. Az RRF a környezetvédelmi célkitűzések nyomon követésére is kidolgozott egy módszertant, de azt nem alkalmazták.
Kapcsolódó hivatkozások
”
Forrás:
Az uniós helyreállítási alap valószínűleg nem olyan zöld, mint ahogy állítják; Európai Számvevőszék; 2024. szeptember 11.
