„
- Az új saját forrás több mint 7 milliárd eurót hozott az uniós költségvetésnek 2023-ban
- Nem megfelelőek a műanyag csomagolási hulladékra vonatkozó becslések, ezért az uniós országok alulbecsülik hozzájárulásukat
- Nagy a kockázata annak, hogy a gyakorlatban nem történik meg a műanyag csomagolási hulladék újrahasznosítása
Az Európai Számvevőszék ma közzétett jelentése szerint a nem újrafeldolgozott műanyag csomagolási hulladékon alapuló uniós saját forrás (a továbbiakban: a műanyagalapú saját forrás) már 2021. évi bevezetése óta nem működik zökkenőmentesen. Késtek a végrehajtás nyomon követésére és támogatására irányuló intézkedések, így a legtöbb uniós ország nem volt felkészülve a kihívásra. Az adatok összehasonlíthatóságával és megbízhatóságával kapcsolatos, régóta fennálló problémák miatt és mert nem ellenőrzik megfelelően, hogy a műanyag csomagolási hulladék valóban újrafeldolgozásra kerül-e, a forrást valószínűleg helytelenül számítják ki.
Az uniós műanyagalapú saját forrás nemcsak az uniós helyreállítási eszköz visszafizetéséhez járul hozzá, de ösztönzőleg hat az egyszer használatos műanyagok felhasználásának csökkentésére, az újrafeldolgozás előmozdítására és a körforgásos gazdaság fellendítésére is. A tagállamok az újrafeldolgozásra nem kerülő műanyag csomagolási hulladék minden kilogrammja után 0,8 euró hozzájárulást fizetnek be a költségvetésbe. Mivel a vonatkozó adatok csak két év elteltével állnak rendelkezésre, a hozzájárulások előrejelzéseken alapulnak, amelyeket később kiigazítanak. 2023-ban a műanyagalapú saját forrásból származó bevétel 7,2 milliárd eurót tett ki, ami az Unió teljes bevételének 4%-át adta.
„Az Unió, miután 33 éven át ugyanazokat a saját forrásokat alkalmazta, 2021-ben újabb bevételi forrást vezetett be, amely a tagállamok által előállított, újrafeldolgozásra nem kerülő műanyag csomagolási hulladékon alapul. Egyelőre még sok a probléma e forrás kiszámítási módja kapcsán – nyilatkozta Lefteris Christoforou, az ellenőrzésért felelős számvevőszéki tag. – Ezért felkérjük az Európai Bizottságot, hogy haladéktalanul orvosolja ezeket, és az Unió potenciális jövőbeli bevételi forrásainak előkészítése során vegye figyelembe a levont tanulságokat.”
A számvevők rámutatnak arra, hogy a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló irányelvet csak öt uniós ország ültette át nemzeti jogába a határidőig, ezért az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított a fennmaradó 22 tagállammal szemben, ezek egyike még az ellenőrzés idején is folyamatban volt. Miután az átültetés maradéktalanul lezárult, egy külső vállalkozó megfelelőség-ellenőrzést végzett. Ennek ellenére a számvevők szerint a legtöbb esetben legalább egy alapvető rendelkezést (pl. a „műanyag” és a „csomagolás” fogalommeghatározásával vagy a keletkező és újrafeldolgozott műanyaghulladék kiszámítási módszertanával kapcsolatban) nem ültettek át megfelelően. A számvevők rámutatnak, hogy e kérdések nyomon követése évekig is eltarthat. Addig pedig az uniós országok valószínűleg továbbra is következetlen fogalommeghatározásokat és nem megfelelő összeállítási módszereket alkalmaznak majd, ami befolyásolja hozzájárulásuk kiszámítását, ezért a számvevők felkérik az Európai Bizottságot, hogy foglalkozzon a helyzettel.
A műanyagalapú saját forrás alkalmazásának első évében (2021) a tagállamok többsége (22) alacsonyabb összeget jelzett előre a végleges adatok alapján kiszámított összegnél. A nem újrafeldolgozott műanyag csomagolási hulladék 2021. évre előrejelzett teljes mennyisége 1,4 milliárd kilogrammal volt kevesebb, mint az ugyanazon évre 2023-ban bejelentett mennyiség. Emiatt a 2021. évi műanyagalapú saját forrást 1,1 milliárd euróval alábecsülték (ez az adott évben beszedett 5,9 milliárd euró közel egyötödét teszi ki), így azt egy másik forrással kellett ellentételezni a költségvetés kiegyensúlyozása érdekében.
A számvevők megjegyzik, hogy az uniós országok eltérő összeállítási módszereket alkalmaznak, és nem egyensúlyozzák ki a kapott eredményeket. Megállapították továbbá, hogy csak hat tagállam szolgáltatott újrafeldolgozási adatokat az újrafeldolgozási műveletbe való belépés helyén, amint azt a jogszabály előírja, míg a többi tagállam főként a szelektáló létesítményből való kilépés helyén szerzett adatokat használta fel és átlagos veszteségrátákat alkalmazott. Ez megnehezíti és kevésbé megbízhatóvá teszi az újrafeldolgozott mennyiségekre vonatkozó tagállami becslések összehasonlítását, amellett befolyásolja a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló irányelvben meghatározott újrafeldolgozási célok elérésének módjáról való beszámolást.
Végezetül, a megfelelő ellenőrzések hiánya miatt nagy a kockázata annak, hogy egyes műanyag csomagolási hulladékokat ténylegesen nem hasznosítanak újra. Ha az újrafeldolgozottként bejelentett hulladékot a valóságban elégetik, lerakják vagy hulladéklerakóban semlegesítik, az nemcsak környezeti bűncselekménynek minősül, hanem a saját forrásért fizetendő összegek indokolatlan csökkenéséhez is vezet. A számvevők megjegyzik, hogy ugyanez a kockázat az Unión kívülre exportált műanyaghulladékra is vonatkozik, mivel a tagállamok jelenleg nem tudják ellenőrizni, hogy a harmadik országok újrafeldolgozási feltételei megfelelnek-e az uniós követelményeknek. Ezért azt javasolják, hogy tegyenek lépéseket e kockázat csökkentése érdekében.
Háttér-információk
Az uniós költségvetés fő bevételi forrásait az Európai Unió saját forrásai képezik. 2021-ig három saját forrás állt rendelkezésre: a tradicionális saját források (főként az Unióba irányuló behozatalra kivetett vámokból), a hozzáadottérték-adón alapuló saját források és a bruttó nemzeti jövedelmen alapuló saját források.
Kapcsolódó hivatkozások
Különjelentés 16/2024: A nem újrafeldolgozott műanyag csomagolási hulladékon alapuló uniós bevétel – Rögös kezdet, adat‑összehasonlíthatósági és ‑megbízhatósági problémák ”
Forrás:
Nagy a kockázata annak, hogy a gyakorlatban nem történik meg a műanyag csomagolási hulladék újrahasznosítása; Európai Számvevőszék; 2024. szeptember 16.
