„A mesterséges intelligencia technológiák (egyelőre még exponenciális termpójú) fejlődése nem csupán alkalmazás-technikai, etikai, társadalomfilozófiai kérdéseket vet fel, bár igazság szerint azokkal sem könnyen boldogul az erre az „áttörése” láthatóan alig felkészült emberiség. Az új technológiák korábban nem látott lehetőségei az ártó szándékúak figyelmét is ezekre a technológiai újításokra tereli: a kiberterek magányos, vagy szervezett bűnözői mellett a globális terrorizmus szereplői számára is „erősokszorozó”, hatékonyság növelő eszköztárat biztosíthat az MI-technológiák gyors adaptációja. Ne legyenek kétségeink: a világban nagyon is aktív terror –hálózatok a digitális technológiák, a modern IKT-eszközök leggyorsabb felkarolóiként, meghonosítóiként vonultak be a szakmai köztudatba. Éppen ezt a riasztó, de valóságos tendenciát szem előtt tartva indított a NATO ankarai székhelyű Terrorizmus-ellenes Kiválósági Központja (NATO COE DAT) egy több mint egy éves kutatási projektet, amely annak a vizsgálatát tűzte ki célul, hogyan használják (hogyan használhatják) a terrorizmus világának szereplői az MI-technológiákban rejlő szinte határtalan, új lehetőségeket.
A vizsgálódás – amelyben a nagynevű US Army War College nemzetközi hírű specialistái mellett magyar részről Dr. Nyáry Gábor, és Üveges András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatói vettek részt – elsősorban az MI-alapú technikák, eszközök fegyverként való lehetséges alkalmazásaira fókuszált. A technológia (ezen belül éppen a tömegek, méghozzá speciálisan nem képzett tömegek számára hirtelen elérhetővé váló nagy nyelvi modellek) akár ma hatékony eszközökkel egészíthetik ki a terroristák fegyvertárát: a mesterséges intelligencia technológiák tömegessé (és nehezen kivédhetővé) tehetik a kibertérben elkövetett rosszindulatú akciókat, a számítógépes rendszerek szabotálásától az információs hadviselés egyre meghatározóbbnak látszó frontjában elkövetett dezinformációs, vagy éppen megfélemlítő akciókig. A mesterséges intelligencia technológiák (elsősorban a számítógépes látás és a gépi tanulás) a szemünk láttára változtatja át a hadviselés közvetlen, azaz harcászati szintjeit. Az MI-vezérelte drónokkal való elderítéstől az MI-vel támogatott célmegjelölésen át a tényleges döntéshozatalig mindenki – „támadók” és „védők” – egyaránt alkalmazhatják, és alkalmazzák is ezeket a „diszruptív” rendszereket.
A nemzetközi szakértői csoport egy éves kutatásai nyomán most összegző kötetben adták közre a projekt gazdái és szakmai gondozói (a NATO, illetve a US Army War College nagy presztízsű Strategic Studies Institute részlege) mindazt, amit a technológiák iránt nagyon is fogékony, újító szellemű, rugalmasan gondolkodó terroristák (potenciális) MI-alkalmazásairól ma tudunk, vagy megalapozottan feltételezhetünk. A közvetlen taktikai szinten alkalmazott MI-eszközök is nehéz próbatétel elé állítják a világ terrorizmus ellenes szervezeteit és erőit. A kötet egyik legjelentősebb megállapítása azonban az: a szervezeti innovációkra nagyon is hajlamos terrorista sejtek, csoportosulások, az MI-technológiák adopciójával, különösen hatékony és halálos „terrorista nagyvállalatokká” formálódhatnak az elkövetkező években. A Dr. Nyáry Gábor által jegyzett egyik tanulmány éppen az MI ilyen stratégiai szintű terrorista alkalmazásának lehetőségeit vizsgálja – ráadásul a már ma is rendelkezésre álló, szórványos, de sokat mondó tényadatok alapján.
Ha az MI kard az ártó kezekben, akkor legalább annyira pajzsként is szolgálhat a terrorizmus elleni küzdelemben. A kötet az MI ilyen aggasztó proliferációjában, terjedésében rejlő veszélyek, fenyegetések csökkentésére is fogalmaz meg ajánlásokat, és néhány innovatív projekt koncepciójával azt vetíti előre, hogyan segíthetnek a mesterséges intelligencián alapuló, innovatív rendszerek eben a halálos küzdelemben.”
Forrás:
The Weaponization of AI: The Next Stage of Terrorism and Warfare; C. Anthony Pfaff (szerk.); Centre of Excellence Defence Against Terrorism (COE-DAT); 2025
(a kötet szabadon letölthető)
