„Aki fel tudja még idézni középiskolai tanulmányait, valószínűleg munkájukat féltő, a fejlődést elutasító és az ellen erőszakkal is fellépni hajlandó, kétkezi, textilipari munkásokként emlékszik a ludditákra. Manapság a kifejezést leginkább sértésként használják azokra, akik nem értik az új technológiákat, szkeptikusok a haladással szemben, és ragaszkodnak a múlt szokásaihoz. Pedig ez messze áll a valóságtól, és a jó 200 éve megfogalmazott követelések meglepően időszerűek tudnak lenni az MI-korszak hajnalán.
Nem elpusztítani, hanem okosan használni
Az éjszaka közepén beosonnak a gyárakba, és összetörik azokat a szövőszékeket, amelyek elveszik a munkájukat – ez a kép él a közvélekedésben a ludditákról. Brian Merchant, a „Blood in the Machine” című könyv szerzője szerint ez messze nem a teljes kép, és a mozgalom valódi történetének megértése létfontosságú a mai munkavállalók számára, akik a mesterséges intelligencia és az automatizálás munkahelyi térnyerése miatt aggódnak.
Nem a gép a bűnös
A ludditák korántsem voltak gépellenesek, állítja Merchant; sokan közülük üdvözölték az új berendezések bevezetését, amelyek megkönnyítették a munkájukat. Problémájuk az volt, hogy a termelékenységet javító gépeket nem a szakképzett munkások támogatására vezették volna be, hanem kevésbé képzett és alacsonyabb bérű munkaerőt – gyakran gyerekmunkásokat – akartak melléjük állítani. A géppel előállított textil ugyan alacsonyabb minőségű volt, de olyan olcsón és olyan nagy mennyiségben lehetett gyártani, hogy a gyártulajdonosoknak így is profitot termelt.
A ludditák helyesen ismerték fel, hogy a változás nemcsak a tevékenységük rangját rontja le és a béreiket csökkenti, hanem a munka jellegét is megváltoztatja. A „háziipar” helyén, ahol a gyakran otthon dolgozó posztómunkások annyit és akkor dolgoztak, amennyit akartak, egy új intézmény keletkezett: a gyár. A gyárban a munkásoknak a tulajdonos által meghatározott időtartamig kellett dolgozniuk, a tulajdonos által megajánlott bérért. A ludditák látták, hogy ennek a technológiai „haladásnak” nem a munkások lesznek a nyertesei.
San Francisco utcáin
Egy vállalkozó szellemű aktivista megfigyelte (vagy talán tippet kapott), hogy ha valamilyen tárgyat helyezünk az önvezető autó motorházára, az blokkolja az útfigyelésre használt érzékelőket, az autó pedig lefagy, nem indul. Sokféle tárgy megteszi, de a közlekedési bóják nagyon beváltak: nem sérülnek, és történetesen négykerekű unikornissá változtatják a robottaxikat.
2023 nyarán hetekig sújtották ilyenfajta éjszakai rajtaütések a san franciscói robottaxikat, nem kis bosszúságot okozva az üzemeltetőnek. A tréfacsinálókat először az online kritikusok bélyegezték „ludditáknak”, tudatlan vandáloknak gondolva őket, akik a haladás fogalmát támadják.
Időszerű eszmék?
Merchant könyvében megfontolandó párhuzamokat von a 19. század eleji történések és a korunk gazdasága között. A művészeti világban a mesterséges intelligencia által generált képek lenyomják az illusztrátorok bérét; az olyan fuvarmegosztó szolgáltatások, mint az Uber vagy a MOL Limo, a taxisofőrök munkáját tették veszteséges és bizonytalan foglalkozássá; a szórakoztatóiparban pedig írók és színészek tiltakoznak a stúdiók azon kísérletei ellen, hogy a mesterséges intelligenciát használják fel fizetésük és munkahelyi stabilitásuk csökkentésére.
„Ha megnézzük a napjainkban sztrájkoló írókat és színészeket, nem amiatt aggódnak, hogy az MI fogja megírni a következő Martin Scorsese film forgatókönyvét”, mondja Merchant. „Attól tartanak, hogy miután a mesterséges intelligencia megírta a következő Martin Scorsese film forgatókönyvét, azt átküldik az íróknak, akik rendbe teszik – csak éppen nem kapják meg a teljes elismerést, és ráadásul kevesebbet is keresnek. Ez a minta kísértetiesen hasonlít ahhoz, ami a ludditák idejében történt. A technológia valóban nem helyettesíti a dolgozókat – hiszen nem képes erre –, hanem arra használják, hogy kiváltsanak egyes munkafázisokat, amitől a dolgozók bére csökken, alkupozíciójuk romlik.”
Elveszi a munkát az MI?
A mesterséges intelligencia által vezérelt munkaautomatizálás emberi aspektusaival sürgősen foglalkozni kell. A McKinsey szerint 2030-ra az amerikai gazdaságban jelenleg ledolgozott órák akár 30 százalékát is kitevő feladatok automatizálhatók lesznek – a színes bőrű és spanyol ajkú alkalmazottak különösen kiszolgáltatottak a változásnak. A Goldman Sachs még azt is állítja, hogy 300 millió teljes munkaidős munkahely szűnhet meg a mesterséges intelligencia miatt.
Ahogy a mesterséges intelligencia által vezérelt robotok egyre intelligensebbek és ügyesebbek lesznek, ugyanazokhoz a feladatokhoz kevesebb emberre lesz szükség. És bár az MI a becslések szerint 170 millió új munkahelyet teremt 2030-ra, sok alkalmazott nem rendelkezik majd a szükséges készségekkel ezekhez a szerepkörökhöz.
De az olyan magasan értékelt területek, mint a jog és a számvitel szintén készen állnak a mesterséges intelligencia használatára. Sok ügyvéd olvas át rengeteg információt – több száz vagy több ezer oldalnyi adatot és dokumentumot. Nagyon könnyű közben információkat elmulasztani. A mesterséges intelligencia, amely képes átfésülni és átfogóan a lehető legjobb szerződést előállítani az elérni kívánt eredményhez, valószínűleg sok vállalati ügyvédet fog fel- és kiváltani.
Lehet ezt másképp is
A ludditák kudarcot vallottak. Az általuk elpusztítani kívánt gépek indították el az ipari forradalmat, amelynek tagadhatatlanul voltak árnyoldalai és emberi áldozatai, de a fejlődés végső soron olcsóbbá és hozzáférhetőbbé tette az árucikkek tömegét, növelve az átlagos életszínvonalat.
Mi a ludditizmus üzenete a 21. századnak? Ha az új technológiák bevezetése csökkenti a béreket és növeli a vagyoni egyenlőtlenségeket, az nem a haladás elkerülhetetlen következménye, hanem a technológia tulajdonosainak döntése, illetve annak eredménye. Van tehát lehetőség igazságosabb fejlődésre: megtartani a technológia előnyeit, de szélesebb körben megosztani annak hasznát. Ahogy Merchant fogalmaz könyvében: „teljes mértékben mi dönthetjük el, hogyan akarjuk használni a technológiát.””
Forrás:
Mit szólnának a ludditák a mesterséges intelligenciához?; Papp Gyula; IT Business; 2025. július. 31.
Lásd még:
Brian Merchant; Wikipédia (angol)
