Az uniós számvevők egyszerűbb és célravezetőbb költségvetési rugalmasságot szorgalmaznak

„* A költségvetési rugalmasságnak köszönhetően az Európai Unió választ tudott adni az újonnan felmerülő kihívásokra és prioritásokra

* A pénzügyi rugalmassági eszközök használatát nem mindig indokolta egyértelmű igény- és kockázatelemzés
* Ha nincsenek konkrét kritériumok a rugalmassági eszközök használatára nézve, csökkenhet a vészhelyzetekre rendelkezésre álló összeg

Az Európai Számvevőszék ma közzétett új jelentése szerint az előre nem látható körülmények és vészhelyzetek esetén pénzösszegek mozgósítását lehetővé tevő uniós keret túl összetett; számos eszköze néha átfedi egymást és alkalmazásuk sorrendje sem egyértelmű. A számvevők javasolják a költségvetési rugalmassági keret egyszerűsítését, emellett szerintük biztosítani kell, hogy annak elemeit csak kellően indokolt esetben alkalmazzák, és jobban meg kell fontolni egyéb finanszírozási lehetőségek használatát.

Az Európai Unió hosszú távú, jelenleg hétéves időszakokat lefedő költségvetéseket alkalmaz, ezek az úgynevezett többéves pénzügyi keretek (MFF). A költségvetési rugalmasság egyrészt azt jelenti, hogy a forrásokat át lehet csoportosítani különböző prioritások és költségvetési évek között, másrészt azt, hogy az eredeti költségvetés megnövelhető.

„A tapasztalat azt mutatja, hogy az Unió a rendelkezésére álló rugalmassági eszközökkel számos kihívásra tud reagálni. Megállapítottuk azonban, hogy ezek az eszközök néha átfedik egymást, és az sem nem mindig egyértelmű, hogy milyen sorrendben kell alkalmazni őket – jelentette ki Jorg Kristijan Petrovič, az ellenőrzésért felelős számvevőszéki tag. – Ahhoz, hogy az Unió készen álljon a válságokra, a pénzügyi rugalmassági eszköztárnak a lehető legegyszerűbbnek és legeredményesebbnek kell lennie.”

Figyelembe véve az előző időszak példátlanul súlyos nehézségeinek – például az Unió szomszédságában tapasztalható instabilitásnak és a tömeges migrációs mozgásoknak – a kezelésére irányuló intenzív felhasználást, az Európai Bizottság a 2021–2027-es költségvetés esetében nagyobb költségvetési rugalmasságot javasolt. A számvevők szerint a bizottsági javaslat nem alapult annak megfelelő meghatározásán és elemzésén, hogy melyek az uniós költségvetést érintő igények és kockázatok. E célból többek között előrejelzést vagy trendelemzést lehetett volna alkalmazni, különösen a természeti katasztrófákkal összefüggésben. A számvevők azt javasolják, hogy a jövőbeli többéves pénzügyi keret rugalmassági eszközeinek kialakításánál támaszkodjanak a kezelendő események valószínűségét és lehetséges hatását bemutató információkra, valamint a meglévő rugalmassági keret mélyreható értékelésére.

A számvevők a jelenlegi költségvetési rugalmassági eszközöket vizsgálva megállapították, hogy azokat a 2021–2024-es időszakban széles körben alkalmazták. A pénzeszközök mozgósítására nemcsak vészhelyzeti reagálás, például humanitárius szükséghelyzetek és természeti katasztrófák esetében került sor, hanem a folyamatosan felmerülő igények kielégítésekor is (pl. az Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúja által okozott energiapiaci zavarok vagy a meredeken emelkedő infláció miatt), sőt néhány esetben még előre nem látható kiváltó esemény nélkül is. A számvevők megállapították, hogy nincsenek konkrét mechanizmusok a válságköltségvetés-tervezés elindítására, illetve a vártnál magasabb kamatköltségek enyhítésére és az infláció programozott költségekre gyakorolt hatásának csökkentésére. Bár a szabályok nem határozzák meg, hogy milyen események kapcsán, illetve kritériumok szerint vehetők igénybe ezek az eszközök, a számvevők szerint ha az igények széles köre finanszírozható, akkor csökkenhet a veszélyhelyzetek és válságok tényleges felmerülése esetén rendelkezésre álló összeg. Ráadásul egyes rugalmassági eszközöket már a költségvetési időszak első részében rendszeresen kimerítettek, így gyorsan leapadtak a fennmaradó évekre rendelkezésre álló összegek.

Háttér-információ

Az államháztartási gazdálkodásban a nemzeti költségvetéseken belül az előre nem látható eseményekre elkülönített rendkívüli tartalékalapok jellemzően a kiadások 2–3%-át teszik ki. Ha ezt összevetjük az eltérő jellemzőkkel rendelkező uniós költségvetés mechanizmusaival, azt látjuk, hogy a rugalmassági összegek nagyjából összhangban vannak ezekkel a referenciaértékekkel. A mozgástérre és a speciális eszközökre rendelkezésre álló kezdeti összegek révén a 2021–2027-es költségvetési kiadások akár 2,4%-kal (26 milliárd euró) is megnövekedhettek. Ezeket a rugalmassági eszközöket később az összes kiadás 2,6%-ára (körülbelül 28 milliárd euró) növelték, és két új speciális eszközt is bevezettek (ezeket a számvevők a mostani ellenőrzés során nem vizsgálták meg): az egyik a NextGenerationEU (NGEU) világjárvány utáni helyreállítási csomag kifizetéséhez szükséges hitelfelvétel kamatköltségei nem tervezett növekedését, a másik az újonnan bevezetett Ukrajna-eszközt finanszírozza.

Kapcsolódó hivatkozások

• Special report 18/2025: Az uniós költségvetés rugalmassága – Kezelhetővé váltak az előre nem látható kihívások, de a keret túl összetett
• Fő tények és megállapítások

”

Forrás:
Az uniós számvevők egyszerűbb és célravezetőbb költségvetési rugalmasságot szorgalmaznak; Európai Számvevőszék; 2025. szeptember 8.