„Zökkenőmentesen ment a feladatok átvétele az infokommunikációért felelős államtitkárságon, és gördülékeny az együttműködés a területen tevékenykedő többi államigazgatási szereplővel – mondja Solymár Károly Balázs, aki idén márciustól államtitkárként felel a fejlesztésekért, egyebek mellett a DÁP-ért és a Gigabit Magyarország programért. Legfőbb alapelve, hogy a jól működő folyamatokhoz és szervezetekhez nem kell nyúlni, de a belső és külső ügyfelek bizalmát ki kell érdemelni a folyamatos fejlesztésekkel.
◼︎ Ami jó, azon nem változtatnak
– Talán még a szakmát is meglepte, amikor idén márciusban a Miniszterelnöki Kabinetirodától (MK-tól) az Energiaügyi Minisztériumban létrehozott államtitkársághoz került az államigazgatási informatika ügye. Hogyan változott az irányítási struktúra?
– Az MK speciális működésmódot alakított ki, ami nagymértékben különbözött a klasszikus minisztériumi felépítéstől. Ebben a felállásban a Kabinetiroda a szakmai feladatokat a Digitális Magyarország Ügynökségen (DMÜ-n) keresztül látta el, és ebben a DMÜ nagyfokú önállóságot élvezett. Az volt az első kérdés, hogy ezt megtartsuk, vagy kialakítsuk a szokásos minisztériumi hierarchiát.
Végül az a döntés született, hogy létrejön az Energiaügyi Minisztériumban egy infokommunikációért felelős államtitkárság, de a DMÜ nagymértékű szakmai mozgásterét meghagyjuk. Vagyis személyemben lett egy vezető, aki rendelkezik a politikai felelősséggel, és tájékoztatja a minisztert a DMÜ-ben zajló munkákról. Ezzel együtt határozottan figyeltünk arra, hogy ne vezessünk be kézi vezérlést, és ne hozzunk létre egy óriási vízfejet a minisztériumban, hiszen a DMÜ számos tekintetben ugyanazt az irányító-koordináló-felügyeleti tevékenységet látja el a portfóliójába tartozó állami cégek felett, amit egy államtitkárság szokott végezni.
Vagyis az államtitkárság kis létszámmal dolgozik, ezen a területen egyetlen helyettes államtitkárral, Gódor Csabával, aki az e-közigazgatásért és az elektronikus hírközlésért felel. Belényesi László és Szabó Viktor helyettes államtitkárok pedig a DIMOP Plusz Irányító Hatóság, valamint az energiaügyi infokommunikáció területeinek irányítását végzik. Ugyanakkor minden információ összefut nálunk, a minisztériumnak van rálátása a DMÜ-ben folyó munkára, illetve tudjuk közvetíteni a politikai aktorok igényeit, szándékait, segíteni a folyamatokat, ahol szükséges.
– Az átalakítás nyomán mennyiben változott az infokommunikáció kormányzaton belüli helyzete, súlya?
– A terület eddig is kiemelt figyelmet kapott, ebben nagy változás nincs. Egy dolgot emelnék talán ki, a Digitális Megújulás Operatív Programot, a DIMOP Pluszt. Bár ennek szakpolitikai koordinációja korábban is a minisztériumhoz tartozott, az államtitkárság létrejöttével most nagyobb figyelem irányul az operatív programra, és több beleszólásunk van a prioritások, a pályázatok szakmai megtervezésébe, előkészítésébe. Ami az egyik legfontosabb fejlesztést, a DÁP-ot illeti, ott a megszokott keretek között folytatódik a program végrehajtása a korábban jól kitalált stratégia mentén. Ott csak annyi a szerepünk, hogy figyeljük az ütemtervet, és ha valami akadály merülne fel, segítsünk annak elhárításában.
Számomra az egyik legnagyobb dicséret az volt, amikor az intézményrendszerben dolgozók azt mondták, hogy meg sem érezték, hogy egy másik tárca irányítása alá kerültek. Ilyen esetben mindenki arra számít, hogy lesz 2-3 hónap leállás, amíg megtörténik az átadás-átvétel. Ez most sokkal gyorsabban lezajlott, és a döntési, egyeztetési folyamatok sem lassultak le.
– Számos olyan területe van az államigazgatási informatikának, amelyik másik minisztérium alá tartozik, például az oktatási, egészségügyi vagy éppen az adó- és kincstári rendszer. Okoz-e nehézséget a stratégiák kialakításában, a fejlesztések végigvitelében ez a működési mód?
– Olyan talán még soha nem volt, hogy az államigazgatási informatika minden kis ága-boga egy szervezeten belülre kerüljön. Bármennyire is központosítunk, mindig lesznek olyan, akár kifejezetten fontos területek, amelyek más fennhatóság alatt lesznek, és ez szerintem egyáltalán nem gond. A kormányzati szervek közötti együttműködés megszervezése és lebonyolítása az államigazgatás egyik alapvető feladata, és ezt ebben az esetben is ellátja az apparátus. Jól működik a koordinációs mechanizmus, nem kis részben azért, mert a benne résztvevők többsége régóta ismeri egymást, jó kollegiális viszonyban vannak, vagyunk, és megértjük a másik szempontrendszerét.
Persze nem mondom azt, hogy mindig minden tökéletesen működik. De a ritka kivételeket leszámítva a koordináció és az együttműködés zökkenőmentesen zajlik.
– Ugyanez igaz a mesterséges intelligenciával kapcsolatos ügyekre is? Palkovics László személyében külön kormánybiztosa van a területnek – vele is jól működik a feladatmegosztás?
– A mesterséges intelligencia kapcsán a kormánybiztos úrnak nagyon széles önálló hatásköre van, de ez nem jelent semmilyen problémát, már csak azért sem, mert az irodája ugyanazon az emeleten van a minisztérium épületében, mint az enyém… Sokat egyeztetünk, ismerjük egymás munkáját, támogatjuk egymás tevékenységét. Vagyis Palkovics úr transzparensen koordinál mindent, ami AI, lobbizik a fejlesztésekért, és ha minket érint valami, például mert DIMOP Plusz fejlesztési források kellenek a projekthez, akkor egyeztet az államtitkársággal. A feladataink amúgy is sok területen összefonódnak. A Levente szuperszámítógép például bizonyos tekintetben kormánybiztos úr asztala, de a projektgazda a DMÜ-höz tartozó DKF.
– Május végén az Infoparlament rendezvényén említett 9-10 alapelvet, amelyek az államtitkárság működését meghatározzák. Ezek közül melyeket tartja a legfontosabbnak, és melyiknek hogyan sikerült megfelelni?
– Mindenképpen kiemelném azt, amit már említettem is, azaz hogy csak pusztán a változtatás kedvéért ne nyúljunk hozzá jól működő területekhez – erre példa a DÁP és a DMÜ. Ennek persze van egy másik oldala is, hogy eközben azért ne féljünk a finomhangolástól, ha arra van szükség; itt a nemzeti mobilfizetési rendszert hozhatom példának. Szorosan kapcsolódik ehhez, hogy ne építsünk felesleges bürokráciát. Gyakran kérdik tőlem, hogy van-e csapatom a feladatok végrehajtására. Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy van 3500 emberem, mert mindazokat ide sorolom, akik a DMÜ-nél, a NISZ-nél, az IdomSoftnál és a többi vállalatnál dolgoznak. Az mellékes, hogy a minisztériumban a koordinációt csak egy maroknyi ember végzi, mert nem is kell több.
– Van olyan részterület, amellyel kevésbé elégedett?
– Az államigazgatási informatikában jogszabály alapján kijelölt szereplők kizárólagos joggal látnak el számos feladatot. Ennek ellenére úgy kell működnünk és szolgáltatnunk, hogy kiérdemeljük a bizalmat, és ez nem mindig megy könnyen. Olyan nagy szolgáltatók esetében, mint a NISZ vagy a Pro-M a hónapokig tartó zökkenőmentes működés sokkal kisebb figyelmet kap, mint egy-egy esetleges hiba, leállás, amely nagyobb hírértékkel bír. Biztos vagyok benne, hogy lehet még olyan lépéseket tenni, amelyek kisebb beruházásokkal is növelni tudják a felhasználók – köztük az államigazgatási felhasználók – ügyfélélményét.
– A középtávú stratégiában a belső állami rendszerek továbbfejlesztése vagy inkább a külső ügyfelek, a lakosság, a vállalkozások számára kínált szolgáltatások, alkalmazásokat fejlesztése kap nagyobb prioritást?
– Ideális világban ez a két dolog elválaszthatatlan egymástól. Ha azon gondolkodunk – márpedig mindig ezen gondolkodunk –, hogy az ügyfeleinket hogyan tudjuk még jobban kiszolgálni, még egyszerűbbé tenni az ügyintézést, még több időt megtakarítani nekik, akkor a háttérrendszereinket is ennek megfelelően kell felépíteni. De persze nem ideális világban élünk, ezért sok öröklött háttérrendszerrel dolgozunk. Ezeken a korlátokon belül kell javítanunk az ügyfélélményt, mert az nem megy, hogy évekig nem nyúlunk a felhasználói alkalmazásokhoz, hanem csak a szervereket, az adatbázisokat konszolidáljuk és cseréljük, és majd egyszer csak odaérünk az ügyfélélmény kérdéséhez.
Azt keressük, hogy hol lehet most gyorsan, kisebb erőfeszítéssel a felhasználóknak is érdemi javulást felmutatni. Valahol a DÁP és az életesemények köré szervezett ügyintézés is erről szól. A háttérrendszereket, amelyeken az ügyintézés folyik, lehetne javítani, de már az is nagy eredmény, hogy az állampolgár tudja, mit, hol és hogyan tud elintézni.
– A mobilfizetési rendszerhez miért kellett hozzányúlni, és lesznek még olyan megoldások, amelyeket finomhangolni szeretnének?
– A nemzeti mobilfizetési rendszer 11 éve működik stabilan, szép számokat produkál, igazából nincs vele semmi napi gond, megoldotta a fizetős parkolás és az e-matricák vásárlásának kérdését. Viszont azt is látnunk kell, hogy egy évtized alatt rendkívül sokat fejlődött az elektronikus és azon belül a mobil fizetés technológiája. A parkolótársaságok úgy érezhetik, hogy nekik jobban megéri leszerződni egy olyan fizetési partnerrel, amelyik innovatívabb szolgáltatást kínál nekik. Ezt csak úgy tudjuk elkerülni, ha mi is vonzóbb ajánlattal jelenünk meg. Első lépésként az autópálya-matrica esetében eltöröltük az online vásárlás kényelmi díját, és jelenleg azt vizsgáljuk, hogy a parkolási szolgáltatás esetén milyen módon biztosítható a társaság működése, miután 2026 első negyedévében ott is megszűnik a kényelmi díj.
Mindenképpen azt szeretnénk, ha ez a piac hazai szereplőnél maradna, ehhez pedig olyan megoldást kell kidolgozni, amely nemcsak a felhasználóknak, hanem a parkolási társaságoknak is olcsóbb, mert különben valamelyik nemzetközi fintech cég villámgyorsan ráteszi a kezét. Áttervezzük a teljes parkolási díjstruktúrát, és lehet, hogy ez egy időre visszaveti a Nemzeti Mobilfizetési Zrt. bevételeit, de még óriási tartalékok vannak a rendszerben. Ha könnyebb és olcsóbb lesz a mobilfizetés, többen választhatják ezt a megoldást, így pedig a társaság jutalékbevétele is nőni fog.
…
– Szóba került, hogy a DIMOP Plusz meglévő négy prioritása mellett lesz két újabb is. Miért fontos ezek létrehozása és milyen területekre fókuszálnak majd?– Ezek a Strategic Technologies for Europe Platformhoz (STEP-hez) kapcsolódnak, a forrásokat pedig olyan haladó, innovatív technológiákhoz lehet igénybe venni, amelyek fejlesztését az Európai Bizottság kiemelten kezeli. Ezekben a prioritásokban mi is olyan különleges kutatás-fejlesztési és képzési projekteket indítunk, amelyek a mesterséges intelligenciához, az IoT-hez és hasonló technológiákhoz kapcsolódnak; például ebből finanszírozzuk a Levente szuperszámítógép fejlesztését. De lesznek speciális képzési programok, egy-egy iparági területhez vagy technológiához kapcsolódva. A részletes tervezés most folyik, de az operatív program módosítása már jóvá lett hagyva.
– Az új prioritásokhoz új források is érkeznek?
– A meglévő forrásokat strukturáltuk át, például ide csoportosítottunk más prioritásokban megmaradt forrásokat, de alapvetően a DIMOP Plusz struktúráján belül maradtunk.
– A következő hat hónapra mi lesz az államtitkárság és a hozzá tartozó intézményrendszer legfontosabb feladata, eltekintve a már korábban elkezdett programok folytatásától?
– Kiemelt fókuszt kap az országgyűlési választások lebonyolítására való informatikai felkészülés. Elindultak a fejlesztések, beterveztük a teszteket, a különféle próbákat, beleértve a választási főpróbákat. Az egyik legfontosabb cél, hogy minden rendben menjen, és ehhez minden szükséges erőforrást biztosítunk. A másik kiemelt cél, hogy a választásokig a DIMOP Pluszban jelenjen meg minden olyan felhívás, amelynek már ismert a konstrukciója.
– Apropó, választások. Bármi lesz is a tavaszi választások eredménye, új kormányzati ciklus kezdődik, talán új prioritásokkal. Milyen garanciákat lehet beépíteni a rendszerbe, hogy a több évre tervezett fejlesztések az ütemterv szerint folytatódjanak?
– Erre jogi és egyéb garanciákat nem lehet adni, de úgy gondolom, hogy nem is kell. Szakmai tervek alapján összerakott programokról van szó, például a DÁP azonosítási modulja és az adattárcája az uniós EIDAS-rendeleten alapul, az pedig nem fog változni. A szolgáltatások fejlesztését is széles körű szakmai és lakossági egyeztetés, igényfelmérés előzte meg. Vagy vegyük a Gigabit Magyarország programot. Annak az alapja egy EU-s célkitűzés, a pályázati konstrukció pedig uniós módszertan szerint lett összerakva, legfeljebb a mi céljaink ambiciózusabbak az uniós tervekben szereplőknél. Nem hiszem, hogy bárki vitatná, hogy érdemes kiépíteni a gigabit-képes optikai hálózatot az országban. Ezért én nyugodt vagyok, hogy a szakmai alapon összerakott programok minden külön garancia nélkül folytathatók.
Névjegy
Solymár Károly Balázs jogász diplomáját „summa cum laude” minősítéssel 2003-ban szerezte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Egyetemi évei alatt a Bibó István Szakkollégium tagja volt.
Ezt követően a Nemzetközi Technológiai Közhasznú Társasághoz került jogi szakértőként, majd egy évvel később az Informatikai és Hírközlési Minisztérium főosztályvezető-helyettese lett. 2006 és 2008 között a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban osztályvezetőként, 2010-től a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban főosztályvezető-helyettesként, majd főosztályvezetőként dolgozott. 2013-tól kezdve a tárca infokommunikációért felelős helyettes államtitkári pozícióját töltötte be.
2019-től az Innovációs és Technológiai Minisztérium digitalizációért felelős helyettes államtitkára volt. 2022-ben a jogutód Technológiai és Ipari Minisztérium technológiáért felelős helyettes államtitkárának, majd az Energiaügyi Minisztérium energiaügyi infokommunikációért felelős helyettes államtitkárának nevezték ki. 2025. március 15-étől az Energiaügyi Minisztérium infokommunikációért felelős államtitkára.”
Forrás:
Ahol a szálak összefutnak; Schopp Attila; IT Business; 2025. december. 9.
