„A közszférából szintén évek óta halljuk a hatékonyságnövelés mantráját. Szükség is van rá, hiszen más európai országokkal való összehasonlításban a követők kategóriájába tartozunk mind létszám, mind költség és eredményhatékonyság tekintetében. Ám e hatékonyságot mintha egyik kormányzat sem kötötte volna és kötné széles körben használható mutatószámokhoz. Pozitívum mindemellett, hogy a jelenlegi politikában érződik az államigazgatás hatékonyabb megteremtésére irányuló elkötelezettség. Ahogy én látom, sok vállalati példát igyekszik átvenni a mostani magyar közigazgatás, amelyek országos szinten nézve a lakosság életét megkönnyítő, jobb szolgáltatást nyújtanak majd – ilyen pl. az egykapus ügyintézés, a „söralátétre férő adóbevallás” víziója. Strukturális folyamatátalakítások tekintetében ugyanakkor csak hosszú távú elképzelésekről lehet hallani. A hangsúly – mint a vállalati szférában – ismét a költséghatékonyságon van. Várom például annak üzleti hatékonyságnövelő eredményét, ahogy az egybeolvadó közlekedési társaságok magasabb szolgáltatást, több ember kényelmes szállítását, jobb kihasználtságú járatokat tudnak biztosítani, és ezt az utasok is érzékelik. Ennek eszköze – többek között – az átfedések megszüntetése, szolgáltató központ(ok) létrehozása. Utóbbiak már igazolták létjogosultságukat, hasznukat a külföldi vállalati és közszféra-struktúrákban.”
Forrás:
A hatékonyságnövelés természete és spiráljai, Ablonczy Balázs (SAP Hungary Kft.), Világgazdaság Online, 2010. november 23.
