„Európa közösségi közlekedését régóta támogatják elektronikus jegyrendszerek. Először mágnescsíkos menetjegyek jelentek meg, később kialakultak az első érintkezős, majd érintkezés nélküli, chipes kártyákat alkalmazó e-ticketing eljárások. Magyarország is régóta erőlködik ilyesmi bevezetésével, de a jelek szerint sem a MÁV, sem a BKV nem él a lehetőséggel.
…
De megtérül-e egyáltalán bármely közlekedési vállalatnak az elektronikus jegyrendszer kialakítása? Nos, meg kell vizsgálni, hol és mennyire éri meg a szolgáltatónak a közlekedési kártya bevezetése, s ennek során értékelni kell a különböző jegytípusokat és -technológiákat, a jegyértékesítési módokat stb. Az egyik közlekedési szolgáltatónál két évvel ezelőtt elvégzett értékelés azt mutatta, hogy a befektetés viszonylag rövid távon, 3–5 év alatt megtérül, többek között azzal, hogy az új eljárás folyamatos ellenőrzést tesz lehetővé – ami minimálisra csökkentheti a bliccelők arányát –, illetve megszünteti a készpénzkezelést – mondja Béndek Péter, a Stratis partnere. Az sem utolsó szempont, hogy jelenleg a különféle jegytípusok és értékesítési csatornák fenntartási költsége csaknem akkora, mint a jegyértékesítésből származó bevétel – s ekkor még nem beszéltünk magáról a szállítási szolgáltatásról. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szolgáltató – a saját szemszögéből – lényegében ingyen szállítja az utast.A fizikai jegy értékkel bíró vagyoni eszköz, ezért kezelésére különleges figyelmet kell fordítani. Az elektronikus jegyre ez nem jellemző, ugyanakkor a jegylogisztika egy csatornába terelhető, így bevezetése már egy közlekedési vállalat esetében is megtérül.
Léteznek olyan elemek, amelyeket közösen lehetne kialakítani. Ilyen például, hogy az egyik társaság kártyájával lehetne közlekedni a másik társaság járművein is – ez az együttműködési képesség egyébként európai uniós irányelv is. Az előírt együttműködési és technológiai szabványok viszont növelik a vásárlóerőt is, ami pozitív hatással lehet a technológia beszerzési árára és működtetési költségeire.
Az is csökkentené a költségeket, ha a közös folyamatok – a tranzakció-elszámolás, kártya- és termékmenedzsment, ügyfélszolgálat – egyetlen, központi helyen bonyolódnának. Mindebből egységes, országos modell kerekedne ki, ha az érintett felek a rövid távú megtérülés tudatában rábólintanának az egyszeri, nagy összegű beruházásra. ”
Forrás:
Chipkártyák és gorillák, Mártonffy Attila, 2010. november 22.
