„Nemcsak a diplomaták és politikusok Facebookoznak vagy Twittereznek, hanem egyes országoknak is lehetősége nyílik arra, hogy a digitális diplomácia révén határaikon kívülre is hatást gyakoroljanak. Ugyanakkor az NSA lehallgatási botránya máris veszélybe sodorhatja a diplomácia ezen új területét.
Az ausztrál közrádió munkatársa, Antony Funnell a tavalyi indonéz-ausztrál diplomáciai botránnyal illusztrálta e-diplomáciáról szóló cikkét. 2013. november 29-én az indonéz elnök, Susilo Bambang Yudhoyono („SBY”) azzal szembesült a nemzetközi médiát olvasgatva, hogy az ausztrál titkosszolgálat (az USA-val karöltve) lehallgatta a feleségét. Felháborodásában elsőként a közösségi médiához fordult. Indonéz majd angol nyelven tweetelte ki, hogy felülvizsgálják az ausztrálokkal ápolt bilaterális kapcsolatokat, és hogy szomorúan konstatálta Tony Abbott ausztrál miniszterelnök kijelentését, miszerint nem volt nagy ügy a lehallgatás.
SBY ezen lépése újítás volt, hiszen korábban a hagyományos médián, vagy a hivatalos csatornákon kommunikált más országokkal és Indonézia lakosaival, ezúttal viszont a közösségi médián keresztül, közvetlenül szólt népéhez.
…
Miben áll az e-diplomácia?
Funnel szerint egyre többen használják a politikusok közül a közösségi médiát e-diplomáciai célokra, némelyek meglepően ügyesen. A neki nyilatkozó Sarah Logan, az Australian National University Nemzetközi kapcsolatok és Politikatudományok Intézetének kutatója viszont rámutatott, hogy a közösségi média-használat nem váltja még ki a hagyományos külpolitikai kommunikációs csatornákat. Elmondása szerint abban semmi meglepő nincs, ha mondjuk nagykövetek tweetelnek. Onnantól kezd érdekessé válni a dolog, amikor már intézmények és államok használják az új csatornákat, hogy reagáljanak az új kihívásokra.Alex Oliver, a Lowy Institute for International Affairs munkatársa pedig azt mondta Funnelnek, hogy az e-diplomácia azért hasznos, mert szélesíti a diplomáciai párbeszédben résztvevők körét, egy témában kialakult vitában még több álláspont jelenhet meg, mint a hagyományos külpolitikai párbeszédben. Ez egyfajta módja annak, hogy egy állam vagy vezető kommunikáljon a közvéleménnyel, különböző nem állami szereplőkkel, civil szervezetekkel – véli Oliver.
Egyébként az Egyesült Államok volt az első – nem meglepő módon –, amely az első Obama-adminisztráció idején felismerte, hogy mekkora potenciál rejlik a kidolgozott e-diplomáciában – ezt már Fergus Hanson, a washingtoni Brookings Intézet kutatója mesélte el Funnelnek. Hanson hozzátette: az USA villámgyorsan alakította ki digitális jelenlétét. Jelenleg 150 teljes állású alkalmazott dolgozik a külügyminisztériumban az USA e-diplomáciáján, kilencszázan pedig a határokon kívül élik mindennapjaikat úgy, hogy közben a közösségi médiában is forognak.
Ben Scott aktivista, aki különböző technológiai cégeknél dolgozott korábban, elmondta az ausztrál újságírónak, hogy az egész reformötlet Hillary Clintontól eredt, ő volt az, aki miatt a leginkább régimódinak számító amerikai minisztériumból az egyik legfiatalosabb, legmenőbb kabinetje lett. Scott szerint a kormánynak egyébként két célja volt: egyrészt, hogy jobban kihasználják az internet nyújtotta új lehetőségeket, másrészt hogy kissé felrázzák a diplomáciai apparátust.
Scott szerint az e-diplomácia nem csupán annyiból áll, hogy politikai mondanivalódat a közösségi médiában közlöd. Szerinte az USA külügyminisztériumában működő E-diplomáciai Osztály munkájának három komponense van: az első a nyilvános diplomácia, ennek egy része az maga. A második, hogy szakértői gárdát alakítottak ki, amelyik képes helyesen értelmezni az arab tavaszhoz hasonló eseményeket, valamint ismeri az internet gazdaságra és társadalmi mozgalmakra gyakorolt hatásait. A harmadik komponens: azt vizsgálják, hogy a technológiák révén miként segíthető elő a világ gazdasági fejlődése.
…
Ugyan korábban láttuk, hogy az e-diplomácia nem csupán közösségi média-aktivitásból áll, de talán ez a része fogható meg leginkább.
…
Az Agence France-Presse francia hírügynökség fejlesztett ki egy e-diplomácia figyelő alkalmazást, amelynek révén megtudhattuk, hogy Magyarország meglehetősen rosszul áll twiplomáciai aktivitásban: az AFP indexe alapján Magyarország csupán a 132. legjobb.Emellett érdekes honlap a jó eséllyel az AFP alkalmazásából dolgozó Twiplomacy – amely nemcsak Twitterrel, hanem Facebookkal és YouTube-bal. Itt pompás infografikákból tájékozódhatunk a külpolitika ezen szegmensének 2013-as állásáról. Itt is rátaláltunk Magyarországra: az inaktív, elvileg országot reklámozó Twitter-felhasználók között sorolták fel @Hungary-t is.”
Forrás:
Twiplomácia – Elérkezhet a digitális diplomácia kora; Földi Bencze; VS.hu; 2014. március 29.
