„Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára, Gál András Levente összegezte az állami feladatokhoz szabott, hatékony, nemzeti, állampolgárbarát közigazgatás megteremtésének reformkoncepcióját egy hétfői minisztériumi beszélgetésen.
– Az új közigazgatási koncepció legfőbb célja a hatékonyság növelése. Milyen intézkedésekkel kívánja elérni ezt a kormány, és mi az ön szerepe ebben? Milyen tervekkel készülnek a magyar közigazgatás átalakítására?
– A Széchenyi Terv az ország fejlesztésének nagy keretterve. Már korábban döntés született arról, hogy minden fejlesztési terv, különösen azok, amelyek a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségen keresztül az uniós források igénybevételével történnek, mind e keretterv részei. A jelenlegi magyar költségvetési helyzetben közigazgatási fejlesztésre ugyanúgy mint más, például idegenforgalmi fejlesztésre is uniós forrásokat lehet elkülöníteni. Így két operatív program áll rendelkezésre: az Államreform Operatív Program és az Elektronikus Közigazgatás Operatív Program. Ennek a monitoring bizottságát vezetem.A kormányváltás óta február 11-én, pénteken ült össze másodjára a monitoring bizottság. Az első bizottsági ülésen bemutatásra került a Magyary Program első változata, most ezt bontottuk tovább. Csoportosítva ez úgy néz ki, hogy létezik ugye a Széchenyi Terv, annak része a jó állam-koncepció, aminek két fő pillére van: az igazságügyi reform (gyorsabb, hatékonyabb, egyszerűbb bírósági eljárások kialakítása), és a Magyary Program, amely egy megközelítési rendszert ad a közigazgatás reformjához.
– Az elmúlt évtizedekben miért nem volt igény a rendszer a megreformálására?
– Az elmúlt húsz évben azért volt zsákutcás a közigazgatás megújítása, mert pont az elvi alapok megközelítésén nem nagyon változtattak. Jelenleg kivételes történelmi lehetőség adódott, méghozzá két szempontból is: a kétharmados többséggel az emberek radikális változást várnak a közigazgatástól is, a második, hogy egyben alkotmányozás is zajlik.A Magyary Program fő mottója: a „Haza üdvére, és a köz szolgálatában”; ez a két jelentős érték komoly tartalommal bír: az egyik, hogy nem csak a ma generációjának kell megfelelnie, hanem annak a tartozásnak, amit elődeink felé szeretnénk leróni – azok felé, akik összeraktak, megvédtek egy magyar államot épített környezettel, kultúrával, hagyománnyal. Természetesen a jövő generációjának is tartozunk azzal, hogy mindezt rájuk hagyományozzuk. A másik fontos jelentéstartalom a hazaszeretet, a nemzet, mint közösség megélése, amely szintén a közigazgatás szerves része kell, hogy legyen.
A program másik alapelve: a hatékony nemzeti közszolgálatért. Ez nagyjából azt jelenti, hogy megnézzük ténylegesen, mitől is hatékony egy állam és nem kommunikációs lufikat fújunk. Mindemellett vizsgáljuk a magyar hagyományt is, hiszen Magyarországon van történeti előzménye annak, amikor egy hatékony közigazgatás pörgette fel az államot, a gazdaságot és a társadalmat. Példa erre az 1867-es Kiegyezés közigazgatása és az 1920 utáni magyar közigazgatás kiépítése, amely szintén államreform jelleggel – persze sok hiányossággal – képes volt egy szétzilált, megtört országot ismét működésbe hozni.
A hatékonyság fogalma önmagában vizsgálat tárgya és azt a Magyary Program jól körbe is járja. A fogalmat Max Weber és Magyary Zoltán még abban a fogalomkörnyezetben írta le, hogy minimum eredményes – tehát a kitűzött cél elérése megtörténik. Utána jön a hatékony nemzeti közszolgálat vizsgálata. Ma amikor nagyon pörög a közigazgatás és folyamatosan változik, már az ár-érték arány mellett előtérbe lép a fenntarthatóság, a biztonság, illetve az átláthatóság. A közigazgatást az emberek mellett érthetővé kell tenni a szakapparátus számára is – tehát könnyen és magyarul kell leírnunk, hogy mit is akarunk elérni, és mit értünk az államreform alatt. Eszerint definiálnunk kell, hogy mi ma az államszervezet: átnézünk hetven alapítványt, átalakítjuk a kormányhivatalokat, dekoncentrálunk – ez a hatékonyságra való törekvés alapja. Az elmúlt kormányok azt sem tudták, hogy mi is tartozik alájuk pontosan. Az optimális szervezeti struktúra, forma kiválasztása evidens kell, hogy legyen. Ezt hívjuk úgy, hogy állami szervezeti kataszter.
– A Magyary Program keretében február 25-én mutatják be az összkormányzati közigazgatási vezetői értekezleten a közigazgatási életpálya-rendszer eddig tervezett részleteit, melynek működése 2011. június 1-jével veszi kezdetét. Mit tudhatunk ennek részleteiről? Mennyiben változtatja majd meg az életpálya-rendszer a közigazgatás rendszerét?
– A közigazgatás mindenkori minősége egyenes arányban van a személyi állomány minőségével, ezért kell életpálya. Az életpályánál nagyon sok tévképzettel kell leszámolnunk, ami az elmúlt húsz évben kialakult. Az nem maradhatott járható út, hogy nem lehetett belőle kiesni, mivel ez rontotta a hatékonyságot. Alig-alig lehetett elkövetni olyan hibát, szakmai mulasztást, ami alapján eredménnyel felmenthetővé vált valaki anélkül, hogy a bíróság ezt később ne vonta volna kétségbe.Minden jogintézményt adott történelmi kontextusban érdemes vizsgálni; így amikor 2010. május 31-én beindult az új magyar közigazgatás, egy moralitásában, feladatöntudatában szétesett rendszert kellett újra felpörgetni. Ehhez egy adrenalin injekcióra volt szükség – ez volt a két hónap indoklás nélkül történő felmentés. Gondoljunk csak bele: ha árvíz van, a kormánytisztviselő akkor is kéthónapos időtartammal felmondhat. Azt gondolom, hogy aszimmetria van/volt olyan szempontból, hogy túlságosan szakszervezeti szemléletű a köztisztviselői szabályozás. Mindig elfelejtik, hogy a kormánytisztviselő az nem dolgozó. Itt nem munkaszerződés van, hanem kinevezés, ami egy egyoldalú aktus.
Nagyon fontos paradigmaváltás a nyitottá tett közigazgatási életpálya, amelyben így az sem baj, hogy valaki egyetem után bejön és nyugdíjba szinte ugyanabból a szobából megy. Lehet ellenben olyan is, aki a negyven éves pályája alatt többször kimegy és visszajön a versenyszférából a közigazgatásba.
Az sem elhanyagolható, hogy a kormánytisztviselői szférában dolgozók hatvan százaléka nő. Támogatott forma kell legyen, hogy el tudjon menni gyermeket vállalni úgy, hogy akár távmunkában minél hamarabb visszajöhessen dolgozni, illetve a szülés után is visszatérhessen. Alapvető érdekünk, hogy a kormánytisztviselői rétegből minél több nő merjen anya lenni anélkül, hogy azt érezze: ha elmegy és gyermeket vállal, megtörik a szakmai karrierje.”
Forrás:
„A Haza üdvére és a Köz szolgálatában”, kormany.hu, 2011. február 15.
