„Baranya Pál 10 éve jegyző Tiszafüreden. A képviselőtestület tagjainak többsége 2011. január 19-én váratlanul és minden előzmény nélkül rendkívüli és zárt testületi ülést tartott, amely sürgősségi tárgyalással és titkos szavazással 8:3 arányban azonnali hatállyal, indoklás nélkül elbocsátották a jegyzőt. Az elbocsátás azonban nem lépett hatályba, mert a jegyző betegállományban volt azon a napon, de betegen is megjelent a testületi ülésen. Pintér Erika, polgármester (FIDESZ) nem szavazta meg a jegyző elbocsátását. A polgármester és a jegyző közel 10 éve dolgozik együtt. A Tiszafüredi polgármestert kérdezte a Jegyző és Közigazgatás Baranya Pál jegyző azonnali hatályú, indoklás nélküli elbocsátásáról.
JK. Hogyan tudja a testület elbocsátani a jegyzőt a polgármester akarata ellenére?
PE. Minősített többség kell hozzá a testületben.
JK. Ön egyetért Baranya Pál jegyző indoklás nélküli, azonnali elbocsátásával?
PE: A városban sokan tudják, hogy 10 év alatt kétszer is kezdeményeztem fegyelmit a jegyző ellen. Ez nyilvánvalóan jelzi, hogy nem voltam teljesen elégedett a munkájával. A testületi döntés problémája az, hogy nem került nyilvánosságra az az ok, ami miatt a többség így döntött. Én nem értek egyet egy olyan döntéssel, amelyet nem előz meg tárgyalás, megbeszélés és nem derül ki egyértelműen, hogy mi a probléma lényege. Márpedig ez most nem derült ki.
JK. Hasznos törvény lesz-e, amely lehetővé teszi a köztisztviselők azonnali és indoklás nélküli elbocsátását?
PE. 2011. január 1. előtt a gyenge munkát végző jegyzőtől gyakorlatilag nem lehetett normális keretek között megszabadulni. A testület azt érezte, hogy nem tudja elbocsátani a jegyzőt, most az inga túllendült a szabályozásban. Jelenleg túl egyszerűen lehet elbocsátani a jegyzőt. Az a tisztességes, ha a felek előre leülnek tárgyalni a problémákról. Előzetes tárgyalás nélkül tisztességes döntés nem születhet. Ha a tárgyalás eredménytelen, akkor egyetértek az azonnali és indoklás nélküli elbocsátás módszerével.”
Forrás:
Azonnali hatállyal, indoklás nélkül…, Jegyző és Közigazgatás, 2011/1, 2011. február 16.
