„…Jóformán feldolgozhatatlan mennyiségű, két és fél millió oldalnyi dokumentum keletkezett a Quaestor-ügy nyomozása során. A vita egyelőre arról folyik, ki, hogyan és mennyiért kaphatja meg a dokumentumokat.
…
De a csütörtöki tárgyalás nem csak azért marad emlékezetes, mert Tarsoly a 474 napja tartó letartóztatása óta először kapott olyan nyilvános fórumot, amely előtt ártatlanságát hangoztathatta. Hanem azért is, amilyen érvek és ellenérvek előjöttek informatikai fronton Idzigné Novák Csilla bíró, az ügyész és a vádlottak ügyvédjeinek vitájában.A bíró előre jelezte: ez egy sajátos tárgyalás, amely a vádirat ismertetése után nem a vádlottak, hanem három informatikai szakértő meghallgatásával folytatódott. A bíró fájlkiterjesztésekről, tömörítésről érdeklődött, az ügyvédek egymást túllicitálva ismételgették, hogy számukra még egy e-mail elküldése is kihívást jelent, a vádirathoz mellékelt 4 terabyte-nyi anyagot már csak ezért is képtelenek lennének feldolgozni.
A törvényszék tanácsvezető bírájának kérdései sem arról árulkodtak, hogy gyakorlott számítógép-felhasználó lenne. Ezt el is ismerte azzal, hogy sem neki, sem a vádlottaknak, sem a védőknek nem kell olyan informatikai ismeretekkel rendelkezniük, ami a több millió oldalnyi dokumentum számítógépes feldolgozásához szükséges.
A vita bizonyos értelemben teljességgel felesleges volt, mivel a vádlottak és védőik többsége meg sem kapta a szóban forgó dokumentumokat. A bíróság ugyanis csak azoknak szolgáltatja ki azokat, akik beadtak egy megfelelő méretű winchestert, amelyre a törvényszék informatikusai három nap alatt átmásolhatták az ügyészség által lefoglalt dokumentumokat. Ami a védők szerint legalább annyira aggályos, mint amennyire az ügyész kifogásolja, hogy a perben a vádlottak előtt informatikusokat hallgatnak meg. A főügyészség képviselője felolvasta a Debreceni Ítélőtábla egy hasonló ügyben hozott döntését, amely szerint az eljárás így törvénysértő. A bíró viszont törvényesnek ítélte saját eljárását.
Jó időbe telt, mire a törvényszék a szakértők nyilatkozatai alapján felismerte, hogy az ügyészség egy speciális szoftvert használt a vádirat digitális mellékleteinek összeállításához. Csakhogy a több tízmillió forintért vásárolt licencdíjas szoftvert az ügyészség nem adhatja át a bíróságnak.
A védők viszont azon háborogtak, hogy a bíróság velük fizettetné ki az adathordozók árát (egy megfelelő méretű winchester nagyjából 100 ezer forintba kerül), míg ha papíron kérnék a dokumentumokat, akkor ingyen megkaphatnák. Ez utóbbi esetben a 2,5 millió oldalnyi irat nyomtatása a legolcsóbb papírárral számolva is vádlottanként, illetve védőnként 7,5-8 millió forintba kerülne. Ha mind a 11 vádlott és a tíz védő papíron kérné a dokumentumokat, kérésük teljesítése nagyjából 150-160 millió forinttal dobná meg a bűnügyi költségeket, és ez akkor sem lenne sokkal kevesebb, ha digitális nyomdában állítanák elő a másolatokat.
Szembejött a XXI. század az igazságszolgáltatással. Azzal, hogy beruházott egy speciális szoftverbe, és azzal rendszerezte a lefoglalt bizonyítékokat, a vádhatóság az igen merev büntetőeljárási törvény keretei között szinte megoldhatatlan feladat elé állította a bíróságot és a védőket.
Kérdés, hogy el kell-e olvasnia bárkinek is mind a 2,5 millió oldalnyi iratot. Nyilván nem. Az ügyészség kinyomtatva is átadta a bíróságnak azokat a lapokat, amelyek bizonyító erővel bírnak. A védők persze a többire is kíváncsiak, nehogy elkallódjanak azok, amelyek esetleg ügyfeleik ártatlanságát bizonyíthatnák. Az iratok feldolgozására alkalmas szoftvert azonban ők sem akarnak vásárolni, ahogy a jelek szerint a törvényszék sem. Noha ma már a pénzügyeket és a kapcsolattartást szinte mindenki számítógépen intézi. Emiatt a bűncselekmények bizonyítékai (könyvelés, levelezés, hatósági döntések, adóhatósági dokumentumok) is digitálisan állnak a hatóságok rendelkezésére. Ha a bíróság képtelen ezeket feldolgozni, a fehérgallérosok sorra megússzák majd a felelősségre vonást.”
Forrás:
Megdöbbentő dolog történt a Quaestor-ügyben; Fekete Gy. Attila; nol.hu; 2016. július 16.
