„…Az elmúlt években az Országgyűlés több olyan döntést is hozott, amely a közszolgáltatások struktúrájának átláthatóbbá tételét, az ellátási színvonal emelését, egységességét, valamint a hatékonyabb, költségtakarékosabb intézményfenntartást célozta. Ennek következtében 2012. évtől jelentős számú közfeladat és költségvetési szerv került át az államháztartás
önkormányzati alrendszeréből a központi alrendszerbe. Ez is erősítette a számvevőszéki ellenőrzések indokoltságát.A jelentős számú, közfeladatot ellátó szerv központi alrendszerbe kerülésével a középirányító szervek szerepe is előtérbe került. Az irányíthatóság biztosítása érdekében a kormányzati irányítási feladatok ellátására középirányító szerveket jelöltek ki.
…
A jogszabályok rögzítették a középirányítók feladatellátásának kereteit, de a középirányító és az irányított szervek közötti világos, egyértelmű feladatmegosztást és részletszabályokat
biztosító megállapodások és belső szabályozások kialakítását a középirányító szervekre bízták. A munkamegosztási megállapodások és a belső szabályozások azonban sok esetben egyáltalán nem, vagy nem megfelelően tartalmazták a felelősségvállalás rendjét és a feladatok megosztását.Az ellenőrzéseink több esetben tártak fel hiányosságot a középirányító szervek irányítói hatáskörének gyakorlásában. Az irányítási mulasztások veszélyeztették az irányított intézményeknél a szabályszerű és eredményes működéshez szükséges feltételek kialakítását. A szabályok betartásának és betartatásának leghatékonyabb eszköze a következményekkel járó rendszeres ellenőrzés. Az irányítói ellenőrzés sok esetben nem töltötte be a szabályszerű közpénzfelhasználás védelmének funkcióját, nem támogatta a szabálytalanságok feltárását és kezelését, ezáltal a szabályoknak megfelelő működés biztosítását. Az átszervezések során az ellenőrzött középirányító szervek többsége jogszabály alapján az irányított intézmények nyilvántartásaiban szereplő nemzeti vagyon kezelőjévé, vagy tulajdonosi jogainak gyakorlójává vált. Az ellenőrzéseink számos hiányosságot tártak fel a középirányító szervek vagyonkezelési tevékenységéhez, a vagyon átvételéhez és átadásához, továbbá számviteli nyilvántartásához kapcsolódóan.
Ezekben az esetekben a vagyonkezelésért felelős középirányító szervek nem gondoskodtak a vagyonkezelésükbe került állami vagyon átlátható működtetéséről, és nem biztosították az intézmények részére a feladatellátásukat szolgáló vagyon jogszerű használatát. A munkamegosztási megállapodásokban és az irányítói feladatellátásban tapasztalt hiányosságokat visszaigazolva az irányított intézményektől kijelölés alapján átvett gazdálkodási, valamint belső ellenőrzési feladatok ellátása sok esetben nem felelt meg a jogszabályoknak és a belső szabályoknak.
Gyakori hiányosságként merült fel az ellenőrzött intézményeknél, hogy a középirányító szerv jogszabály és megállapodás ellenére a gazdálkodási feladatok ellátásához szükséges alapvető szabályozási környezetet nem alakította ki. A számvevőszéki ellenőrzések az intézményi gazdálkodással összefüggésben a gazdálkodási jogkörök kijelölése során is számos hiányosságot tártak fel. Ezekben az esetekben a középirányító nem teremtette meg a szabályszerű, átlátható közpénzfelhasználás feltételeit.
Emellett több esetben a költségvetési szervek gazdálkodási feladatainak ellátása, könyvvezetésük szabályszerűsége sem volt biztosított a középirányító szerv részéről. Jogszabályban előírt esetekben a középirányító szerv feladata volt az irányított szerv feladatainak ellátásához szükséges eszközök közbeszerzési szabályoknak megfelelő beszerzése.
Ezen a területen az ellenőrzéseink gyakran tártak fel hiányosságot, amelyek kockázatot jelentettek a közpénzek takarékos és átlátható felhasználásában…”
Forrás:
Elemzés a középirányító szervek működésének ellenőrzési tapasztalatairól; Nagy Imre (szerkesztő); Állami Számvevőszék; 2017. július (pdf)
