„Az Európai Unió és Ázsia kapcsolataival foglalkozó European Institute for Asian Studies (EIAS) oldalán megjelent elemzés (újraközölve a beltandroad.blog oldalon) Kína azon törekvéseivel foglalkozik, amelyek az „Új Selyemút” néven ismertté vált, hivatalosan az „Egy Övezet, Egy Út” (One Belt, One Road – OBOR), majd „Övezet és Út Kezdeményezés” (Övezet és Út Kezdeményezés – BRI) nevet viselő megaprojekthez kapcsolódó infokommunikációs fejlesztéseit foglalja magába. Mint a szerző felhívja rá a figyelmet: a BRI kapcsán az elemzők elsősorban a fizikailag megfogható fejlesztésekre – új vasútvonalak, közutak, erőművek – fókuszálnak, miközben a szárazföldi útvonalat jelentő „Selyemút Gazdasági Övezet” és a tengeri útvonalat megvalósító „21. századi Tengeri Selyemút” mellett egy „harmadik Selyemút” építését is meghirdették 2015-ben. Az „Információs Selyemút” később a Digitális Selyemút (Digital Silk Road – DSR) nevet kapta, azt a célt fogalmazva meg indításakor, hogy javítsa a nemzetközi kommunikációs összekötöttséget, és erősítse Kína gyorsan növekvő információ-technológiai cégeinek nemzetköziesítését.
– Ezen a ponton a szokásosnál hosszabb kitérőt teszünk az idézettek magyarázataként. Bár az angol nyelvű szövegből úgy tűnik, mintha egy szárazföldi és egy tengeri útvonal szerepelne a kínai stratégiai tervek között, ennél több útvonalról beszélhetünk. Az értelmezésbeli bizonytalanság oka, hogy maga a kínai kormányzat sosem állt elő olyan részletes leírással az OBOR-ról (későbbi nevén a BRI-ről), ami alapján pontos útvonalakat tudnánk felrajzolni. A nemzetközi sajtóban itt-ott látható szemléletes térképek csupán elemzői rekonstrukciók, amelyeket különböző kormányzati bejelentésekből és folyamatban lévő projektekből következtettek ki. Ebből adódik, hogy még az útvonalak számában sincs egyetértés – legtöbbször 5 vagy 6 útvonalat vázolnak fel, amelyek mindegyike kisebb, de önmagában hatalmas léptékű fejlesztésekből áll. Reálisan azt lehet mondani, hogy a BRI inkább egy márkajelzés, mint konkrét fejlesztési terv, amit – mint védjegyet – rá lehet ütni Kína minden olyan külföldi infrastruktúra-fejlesztési projektjére, ami az ország összekötöttségét javítja, kiemelt célként az európai (kisebb részben az afrikai) piacokra való eljutás támogatásában. Így a DSR éppen úgy gyűjtőfogalomként tekinthető, mint ahogy maga a BRI is. A „harmadik Selyemút” tehát úgy értelmezhető, hogy az első nagy csomagot a szárazföldi útvonalak és azok infrastruktúrájának fejlesztése jelenti, a második nagy csomagot a tengeri útvonalaké és kikötőké, míg a harmadik nagy csomag a digitális fejlesztések expanzióját foglalja magában. –
Visszatérve a hivatkozott elemzésre, a szerző emlékeztet rá: akár még egy évtizede sem gondoltuk volna, hogy Kína ilyen rövid idő alatt ilyen fejlett digitális szektort tud létrehozni. 2016-ban a digitális gazdaság a kínai GDP 30%-át tette ki, 2017-ben pedig a globális e-kereskedelem 42%-át bonyolították olyan kínai technológiai óriások, mint az Alibaba vagy a Tencent. A kínai info-tech cégek szárnyalását több tényező is segíti: benne van a rejtett állami támogatás, a hazai piac hatalmas mérete, a példátlan mértékű adat-hozzáférés és az is, hogy az új technológiákat a kínai társadalom szinte habzsolja (amihez képest a nyugati viszonyulás visszafogottnak, óvatosnak és gyanakvónak tekinthető). A kínai infokommunikációs cégek képesek voltak a lendületes innovációra és azok alkalmazására a digitális szektor számos területén, mint például a kerékpár-megosztás, a digitális pénztárcák (a mobilfizetés mértéke az amerikainak a 11-szerese), a digitális azonosítás vagy éppen az egyelőre javaslat formájában létező – és orwelli felhangokat sem nélkülöző (szerk.) – társadalmi megbízhatósági rendszer kiépítése, ami a fogyasztási szokások elemzésén alapszik. Miközben a nyugati info-tech cégeknek az adatkezelés tekintetében meg kell küzdeniük a társadalom gyanakvásával, addig a kínaiak határozott politikai támogatást kapnak e téren is. Országszerte létesülnek info-technológiai zónák és innovációs elosztó központok (hub-ok) kormányzati támogatással, a kormányzati fejlesztéspolitika részeként olyan kulcstechnológiákat illetően, mint az 5G, a mesterséges intelligencia, az ipari internet, a big data vagy a felhő-informatika.
Ez a gazdasági és politikai lendítő erő, amelyet a kínai informatikai szektor élvez, nagymértékben hozzájárul a Digitális Selyemút (DSR) fejlődéséhez is. Miután ezek a technológiák éretté váltak a belső piacra, a cégek utat kezdtek keresni a külpiacok felé is. Erre különösen jó lehetőséget ad a kapcsolódás a meglévő „hagyományos” BRI-fejlesztésekhez, tovább javítva az összekötöttséget és a logisztikát. A szerző három példát említ ezekre.
- Az első példa az e-kereskedelem és a vámeljárások automatizálása, amivel a BRI-fejlesztések és a kínai külkereskedelem egyik szűk keresztmetszetét oldja. A késés ugyanis nagy problémákat okoz a szállításban, ezek jelentős része pedig visszavezethető a vámeljárások lassúságára. Egy jó gyakorlat ennek megoldására az a digitális szabadkereskedelmi övezet, amelyet Malajzia az Alibabával együtt hozott létre, mintegy elektronikus világkereskedelmi platformként.
- A DSR szintén hozzájárul ahhoz, hogy kínai – jelentős részben állami tulajdonú – cégek közvetlenül is fejlesszék az infokommunikációs infrastruktúrát a fejlődő országokban. A Huawei Afrikában fejleszt lendületesen, a magántulajdonú ZTE pedig a Világbank finanszírozásával Afganisztánban épít üvegszálas hálózatot.
- A DSR fejlesztései mindemellett a fenntarthatóság igényének is eleget tesznek. Az okos infrastruktúrák érzékelőkkel és fejlett felügyeleti rendszerekkel épülnek ki, ami az erőforrások felhasználását optimalizálja, ahogy az okos energetikai hálózatok (smart grids) az energiafelhasználást. A Digitális Övezet és Út (Digital Belt and Road – DBR) nevű testület pedig 32 millió dolláros programot indított olyan környezeti kihívások kezelésére, mint a vízbiztonság, a természeti katasztrófák kockázatkezelése, a klímaváltozás vagy a természeti örökség védelme. A programban 19 ország szakemberei és 7 nemzetközi szervezet vesz részt.
Összességében elmondható, hogy a DSR olyan lehetőségeket kínál a BRI-nek, amitől az lényegesen hatékonyabbá és fenntarthatóbbá válik. Külföldi szereplők számára azonban aggodalomra adhat okot a kínai adatkezelési gyakorlat – ami nyugaton botrányt kelt (ld. a Cambridge Analytica esetét), az Kínában egyenesen támogatott gyakorlatnak számít. A Digitális Selyemút ezért egyszerre testesíti meg a legnagyobb lehetőségeket és a legnagyobb kétségeket is.”
Forrás:
The Invisible Silk Road – Enter the digital dragon; Beltandroad.blog; 2018. május 6.
Eredetileg: European Institute for Asian Studies
Szerkesztői megjegyzés: Nem biztos, hogy a szokásos nyugati értelmezés, amely Kína előnyét a politikai hatalom nem demokratikus voltából eredő adatvédelmi könnyebbségnek tulajdonítja, megállja a helyét. A kérdésre még vissza fogunk térni.
