Vészhelyzeti működésre készül az ENSZ: a BT titkos online szimulációs gyakorlatot tartott
A modern államigazgatás egyik keveset hangoztatott, épp ezért nem túl széles körben ismert, ám annál fontosabb fogalma a „kormányzati folytonosság fenntartása”. 1962 őszén, a hidegháború csúcspontján, a hírhedt kubai rakétaválság napjaiban született meg ez a koncepció. A pusztulás szélére sodródott glóbusz nyugati felén kezdtek először szisztematikusan gondolkodni a „continuity of government” problémáján. Röviden arról volt szó, hogy a rendszerbe állított nukleáris fegyverekkel alapvetően változott meg a háborúk menete: a hordozóeszközök és pusztító robbanófejek kombinációja következtében egy támadás legfeljebb néhány tucat percnyi időt hagyott volna a másik félnek a felkészülésre. Az atomcsapás által elért országot, szétzilált vezetéssel, a biztos anarchia várta volna. A probléma megoldása két irányba terelte a szakembereket, elsőnek az Egyesült Államokban. Egyfelől kiterjedt óvóhelyrendszerek építésébe kezdtek, amelyek több ezer – kiválasztott, mert kulcsfontosságú – ember túlélését biztosították volna, akár hónapokra is. Másfelől megkezdték a „vészhelyzeti kormányzati struktúrák”, valójában „tartalék törvényhozások” és „tartalék kormányok” kialakítását: a kiválasztási elvek lefektetésétől a „helyettesítés” rendszerének kimunkálásán át a tartalék kormányzatok kijelölt tagjainak állandó nyomon követését biztosító rendszer kiépítéséig. A bonyolult szisztéma életképessége elképzelhetetlen lett volna az átfogó, a valóságos válsághelyzetet élethűen szimuláló gyakorlatok rendszeres megtartása nélkül.
Valami hasonló felkészülésre és gyakorlásra került most sor a II. világháború utáni világ legfontosabb multilaterális szervezete, az ENSZ kulcsintézményének biztosítására. Az elmúlt évtized geopolitikai átrendeződéseinek egyik jól érzékelhető mozzanata volt a többoldalú külkapcsolati intézmények korábbi presztízsének, szerepének csökkenése. Ez a folyamat nem hagyta érintetlenül az Egyesült Nemzetek Szervezetét sem. Ennek ellenére az ENSZ megkerülhetetlen szereplője maradt a globális kapcsolattartásnak, kapcsolatmenedzselésnek. A szélsebesen kibontakozó, és immár világjárvánnyá terebélyesedő koronavírus pándémiában, nyilvánvaló módon, elsősorban a világszervezet egészségügyi hivatala, a WHO kap kulcsszerepet. Azt azonban már egyértelműen érzékelik, sőt látják a nemzetközi kapcsolatok szakemberei, a nagypolitika szereplői, hogy ez a járvány alapjaiban rázza meg a Földgolyó amúgy is átalakulóban levő geopolitikai viszonyait. A COVID-19 nem csupán közegészségügyi értelemben jelent halálos veszélyt bolygónk lakosságára. Az államok közti feszültség növekedésével a fegyveres konfliktusok eshetősége is megnövekedett. Ezeknek a helyzeteknek a kezelésére szolgál, éppen 75 éve, a világszervezet egyértelműen legfontosabb szerve, a Biztonsági Tanács. Érdemes megemlíteni: diplomaták, a nemzetközi kapcsolatok szereplői között erős az a vélemény: a világjárványként terjedő koronavírus olyan válságot jelent, ami csak a háborúságokhoz mérhető. Ez feltétlenül indokolttá tenné, hogy a témával az ENSZ BT foglalkozzon, ahogy arra egyébként egy természeti csapással kapcsolatosan már volt precedens, amikor 2011-ben a Biztonsági Tanács határozatban nyilvánította a világ békéjét és biztonságát fenyegető folyamatnak az éghajlatváltozást.
A járvány okozta vészhelyzet, illetve a fertőzések tovaterjedésének megakadályozására egyedül szóba jöhető társadalmi távolságtartás (közkeletű magyar nevén „social distancing”) azonban felveti: a járványügyi helyzet további súlyosbodásával a Biztonsági Tanács sem lesz képes arra, hogy, szokásos módon, a BT-t alkotó állandó és időszakosan változó tagállamok képviselői révén, személyes ülésezéssel intézze a bolygó válsághelyzeteit. Többnyire az az álláspont, hogy a BT működésének folyamatosságát mindenképpen biztosítani kell, a legszigorúbb elzárkózás esetleges helyzetében is. A rendkívüli helyzetre való felkészülés érdekében, március 8-án, az ENSZ Titkárságának a szervezésében, titkos gyakorlást tartottak annak kidolgozására, hogy milyen technológiai feltételekkel, milyen eljárási folyamatokat követve tudná működését szükség esetén online folytatnia az ENSZ BT. A szimuláció során a tagállamok képviselői rendes BT-üléseket „játszottak” el: a hagyományos ügymenethez hasonlóan itt is sor került felszólalásokra, sőt, a nagy horderejű szavazást is kipróbálták az elektronikus rendszereken keresztül. A különbség csupán annyi volt, hogy a résztvevők – akik közül néhányan otthonukból, mások viszont országuk ENSZ-képviseletének épületéből dolgoztak – nem a valóságos üléseknek megfelelő ENSZ-nagykövetek voltak, hanem csupán azok politikai koordinátorai.
A technikailag sikeres, elvben működőképes videokonferencia alapú BT-ülés azonban bizonytalan, hogy valaha is beugrik majd a rendes ügymenet helyettesítésére. Előzetes hírek szerint ugyanis Oroszország (a BT egyik állandó, szavazati joggal rendelkező tagja) nem támogatja az online ülésezés gyakorlatát. Azzal érvelnek, hogy az ENSZ New York-i székháza ma a földgolyó egyik legjobban védett, legbiztonságosabb pontja járványügyi szempontból is, nincs tehát valódi nyomós ok a személyes találkozáson alapuló ülések felváltására. Mások, elsősorban az amerikaiak (másik állandó BT-tag) ezt annak tulajdonítják, hogy az oroszok nem bánnának egy kis szünetet, hogy addig se kelljen helytállniuk a számukra kínos témákban (pl. Szíria kérdésében). Külkapcsolati szakértők azonban ez a feltételezést, mondjuk így: diplomatikusan, megalapozatlannak tartják. Gyakorlati emberek állítják: a személyes kontaktus, a BT-ülésterem híres patkójában ülő személyek rezdüléseinek érzékelése, a terem atmoszférája egyszerűen nélkülözhetetlen. Mi ehhez hozzátesszük: a digitális diplomácia legjelesebb kutató egyértelműen vallják: a diplomácia olyan emberi interakció, ahol a személyességet sohasem fogja tudni teljesen kiváltani a digitalizáció technológiája, még a BT-nél jóval kisebb horderejű helyzetekben sem.
Szakértők ezért most azt latolgatják: ha az ENSZ BT továbbra is „igazolatlan hiányzóként” vonja ki magát a koronavírus elleni világküzdelemből, akkor az ENSZ főtitkárának kellene (az alapokmány 99. cikkelye alapján) magához vonnia az eljárás jogát ebben a kérdésben.
Amid the Coronavirus Threat, the UN Tries Out a (Cyber) Security Council Meeting; Stéphanie Fillion; PassBlue; 2020. március 10.
PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK
Digitális diplomácia vírusos időkben: a szakmai profizmus jól megférhet az emberséggel
A politika sokszor csak puszta propaganda. De, néha fölsejlik mögötte az emberek világa. Fontos ez: mert a megbékélés, a Közel-Keleten is, nem a nagyokon, a hatalmasokon múlik, hanem a kicsik sokaságán. A válságok talán erre valók: megmutatkozhat a hitványság – de a jóság is. Három fiatal lány, izraeli diplomaták, most az általuk szerkesztett arab nyelvű Twitter-csatornán üzentek. „Allah vigyázzon a környező országok arab embereire! A vírus sebesen terjed, és nem ismer határokat, nemzeteket, vallásokat…” Hat millióan nézték meg az üzenetet, ami már a vírusnál is gyorsabban terjed a neten, és tízezrével érkeztek a hozzászólások, köztük ez is, arabul: „Köszönet az emberi szavakért! Vigyázzatok magatokra! Allah óvjon meg titeket is, nővéreink!”
Israeli Corona Greeting Goes Viral in Arab World; Yossi Aloni; Israel Today, 2020.03.24.
Előnyt kovácsolni a kényszerből: Pakisztán digitális diplomáciai részleggel erősíti külkapcsolatait
A pakisztáni kabinet döntése értelmében 23 főből álló digitális média részleggel támogatják a kormányzati döntések kommunikációját. Az új szervezeti egység felállítására, amely azonban nem a külügyi tárca, hanem a Tájékoztatási és Műsorszórási Minisztérium alárendeltségében működik majd, 42 millió pakisztáni rúpia (nagyjából 85 MFt) forrást különítenek el az idei költségvetésből. Az újmédia szakemberekből összeállított csoportot Arslan Khalid, a pakisztáni miniszterelnök digitális média főtanácsadója vezeti majd. Az elsődleges cél az – év folyamán kidolgozandó – nemzeti digitális tájékoztatási stratégiához illeszkedve – aktívan támogatni, terjeszteni a kormányzat egyes intézkedéseihez kapcsolódó hivatalos álláspontokat, illetve általánosságban promotálni a pakisztáni kabinet „narratíváit”. A kitűzött feladatok között hangsúlyosan szerepel az is, hogy a csoport, szükség esetén, a közösségi média platformokon védelmébe vegye a kormányzati intézkedéseket, illetve álláspontokat, és megfelelő argumentációval szolgáljon a kritikák kezelésére. Az új szervezet – amelynek feladatleírásában kiemelten szerepel a kormányzati politikák kommunikációjának támogatása a globális közösségi média terekben – a következő felállásban kezdi meg a munkát: 1 csoportvezető, 1 digitális média tanácsadó, 5 digitális kommunikációs szakértő, 3 video szerkesztő, 2 videografikus, 1 fotós, 4 grafikus, 5 tartalomíró (szerkesztő) és 1 digitális feed manager.
Pakistan to set up 23-member media wing to lead digital diplomacy; Business Standard; 2020. március 17.
Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor
