„A European Journal of Information Systems októberben megjelent 29. száma különkiadásként foglalkozik a közszféra informatikai rendszereivel és innovációs gyakorlatával. A különkiadás bevezetőjében (IT-enabled innovation in the public sector: introduction to the special issue) a szerzők rámutatnak, hogy a digitális kor közszférája egyre inkább igyekszik kiaknázni az informatikai innovációban rejlő lehetőségeket, az adatgyűjtéstől a közszolgáltatások nyújtásáig, olyan új technológiákkal, mint a nagy adattömeg gyűjtése és feldolgozása (big data), a blokklánc, a mesterséges intelligencia vagy a tárgyak internete (IoT). Az ebben rejlő potenciál feltárásához és a folyamatos innováció ösztönzéséhez ugyanakkor szisztematikusabb megközelítésre van szükség. Kutatások sora szól arról, hogy a közszféra hogyan tudja bevonni az informatikai innovációt céljai megvalósításába, hogyan használja fel hatékonysága javítására, az együttműködés támogatására vagy a digitális szolgáltatások színvonalának emelésére és személyre szabására. Az eddigi tapasztalatok szerint ugyanakkor a közszféra eddig csak mérsékelt eredménnyel tudta kihasználni az informatikai innovációban rejlő átalakító erőt. Az automatizáció, a számítógépek és a digitalizáció javították a képességeket, de gyakran nem a tervezett területeken és módon, a változások pedig késéssel valósulnak meg. A különkiadás célja, hogy jó példák bemutatásán keresztül, gondolatébresztő cikkekkel mutasson be sikeres informatikai innovációkat a közszférából, kijelölve egyben a jövőbeli kutatások irányait is.
Mint a szerzők emlékeztetnek rá, a közszférában az innováció megközelítése abban is különbözik a vállalati szféráétól, hogy alapvető elvárás a közhasznúság, a közérdekű értékteremtés, emiatt nem lehet egyszerűen csak átemelni a vállalatoknál bevált gyakorlatokat. Nem kétséges, hogy az új technológiák, különösen a big data és a mesterséges intelligencia átalakítja a közszféra intézményeit és azok természetét, ugyanakkor alapvető kihívást jelent mindeközben a közérdek megőrzése, valamint a személyes jogok védelme. A hatékonyság és eredményesség javítása mellett kiemelt figyelmet kell, hogy kapjon az átláthatóság, a tisztességesség, az empátia, a magánélet védelme, a biztonság és a szakszerűség. Negatív példaként említik a szerzők India biometrikus azonosító rendszerét, amely hátrányosan érinti a kétkezi munkából élőket. Egyenlőtlenséget növelő, a társadalmi és digitális szakadékokat mélyítő megoldásokra más példákat is lehet említeni, mint például a kenyai digitális személyazonossági rendszer. De jól ismert a szociális platformok ellentmondásossága is, ami egyszerre jelent új lehetőségeket és új fenyegetéseket. A biztonság kérdése is egyre élesebben vetődik fel: az Egyesült Államokban 2019-ben több zsarolóprogramos támadás érte az önkormányzati informatikai rendszereket, mint korábban bármikor. Mindemellett a közszféra szokásos korlátjával, az alulfinanszírozottsággal is meg kell küzdeni. Ahhoz, hogy a költséghatékonyság és az innováció egyszerre tudjon megvalósulni, kettős képességű (ambidextrous) működésre és irányításra van szükség, amihez egyszerre kell kiaknázni a meglévő képességekben és a technológiai újításokban rejlő potenciált, összhangba hozva az egymással egyébként ellentétes érdekeket az innovációt jellemző hosszú távú kutató és felfedező magatartás (exploration), valamint a rövid távra fókuszáló, a hatékonyságra összpontosító kiaknázó viselkedés (exploitation) között. A szerkesztők a jó gyakorlatok bemutatására mintegy 40 beküldött szakcikkből válogatták ki több lépésben a különkiadásban megjelent elemzéseket.
Az elsőként szemlézett tanulmány (Efficiency creep and shadow innovation: Enacting ambidextrous IT Governance in the public sector) azokat a mechanizmusokat vizsgálja, amelyekkel az állami intézmények a fent említett módon értelmezett kettős képességet megvalósítják informatikai irányítási gyakorlatukban. Erős elméleti keret felvázolása mellett két svédországi kormányhivatal példáján mutatja be a hatékonyság-központú, illetve az innovációt ösztönző mechanizmusok egymásra gyakorolt kölcsönhatását. Az új technológiák – mint amilyen pl. a mesterséges intelligencia – alkalmazásával ugyanis kritikus fontosságú annak vizsgálata, hogy hogyan lehet megtalálni a helyes egyensúlyt ebben a kettős képességben. Az esettanulmány gyakorlati példákon keresztül mutatja be, hogy hogyan lehet egyszerre érvényesíteni a szűkös költségvetés által megkövetelt hatékonyság-központúságot és az informatikai innovációval való kísérletezést.
A második tanulmány (Enabling collaboration and innovation in Denver’s smart city through a living lab: A social capital perspective) azt vizsgálja, hogy az ún. élő laboratóriumok (living labs) hogyan segítik az innovációt a közszférában. Az élő laboratóriumok olyan környezetet teremtenek, amely lehetőséget nyújt az ötletek és projektek együttműködésen alapuló tesztelésére. A szerzők az amerikai Denver okosváros-törekvéseit vizsgálva értékelik annak jelentőségét, ahogy az egyes informatikai rendszereket koherens módon szervezték össze a „rendszerek rendszerévé”. A társadalmi tőke és a tudásátadás nézőpontján keresztül másodlagos adatokból és az érdekeltekkel folytatott interjúkból vezetik le és általánosítják, hogy hogyan érdemes irányítani a kutatási erőfeszítéseket. A tanulmány dokumentálja, hogy milyen értéket jelent az informatikai innovációban a telepítés előtti tesztelés az élő laboratóriumokban, amelyek módszertana az okosváros-törekvésekben is erősíti az együttműködést az érdekeltek között és hozzájárul a közszféra informatikai innovációinak sikeréhez.
A harmadik tanulmány (Exploring smartness in public sector innovation – creating smart public services with the Internet of Things) a közszolgáltatások „okosságát” állítja középpontba, Észtország téli útkarbantartási gyakorlatán keresztül, amely nagymértékben támaszkodik a tárgyak internete (IoT) feltörekvő technológiáira. Az interjúkból gyűjtött kvalitatív adatokat négy dimenzió mentén elemzik: hatékonyság, eredményesség, átláthatóság és együttműködés. A vizsgálati eredmények igazolják a téli útkarbantartási szolgáltatások fejlődését, és jól illusztrálják azt, ahogy a technológiák, emberek és szervezetek együttesen hogyan valósítják meg az okos szolgáltatást. Ehhez megfelelő vezetési és irányítóképességre, robosztus technológiai stratégiára és arra van szükség, hogy a szervezetben meglegyen a hajlandóság új gyakorlatok felfedezésére és alkalmazására, és ne csak egyszerűen informatikai fejlesztésként kezeljék a technológiaváltást.
A három tanulmány az informatikai innováció három különböző fázisát fedi le: az első a feltárási szakaszt a kettős képességű informatikai irányítás lencséjén keresztül; a második a bevezetés előtti kísérletezés fontosságát húzza alá az élő laboratóriumok gyakorlatán keresztül; a harmadik a megvalósítás, a végrehajtás szakaszára fókuszál, bemutatva az informatikai innováció értékteremtő potenciáljának realizálását. A recenzió szerzőinek konklúziója szerint a közszféra okos szervezetei megértik és megtalálják az egyensúlyt a hatékonysági megfontolások és az innovációs kíváncsiság egymással versengő igényei között, integrálják meglévő informatikai rendszereiket, új megközelítést vezetnek be az új technológiák tesztelésére, a végrehajtásban pedig valós idejű adatok felhasználásával teremtenek közhasznú értéket.”
Forrás:
IT-enabled innovation in the public sector: introduction to the special issue; Raquel Benbunan-Fich , Kevin C. Desouza, Kim Normann Andersen; European Journal of Information Systems; Volume 29, 2020 – Issue 4: Special Section: Information Systems and Innovation in the Public Sector; Pages 323-328; 2020. október 15.
DOI https://doi.org/10.1080/0960085X.2020.1814989
A kettős képességű (ambidextrous) működéshez lásd:
Ambidextrous organization; Wikipédia
Formalizát rugalmasság – A kettős képesség kialakulása egy középvállalatban; Taródy Dávid; Vezetéstudomány; XLIII. évf., 2012. 12. szám; ISSN 0133-0179; 49-60. o. (PDF)
„A szervezeti kettős képesség (organizational ambidexterity) kialakítása, azaz az egymással ellentétes viszonyban álló, hosszú távú, kutató, felfedező magatartás (exploration) és a rövid távra fókuszáló, a hatékonyságra összpontosító, kiaknázó viselkedés (exploitation) együttes kezelése komoly szervezeti és vezetői kihívás, mely rendkívül releváns a hazai kkv-szektor számára is.”
