Holland űrbiztonsági stratégia felé
Az utóbbi évek egyik szembeötlő jelensége az űrkutatás, illetve szélesebben értelmezve a világűr „demokratizálódása”. Egy évtizeddel ezelőtt még vélhetően mulatságosan valószerűtlenül hangzott volna, ha egy Hollandia méretű relatíve gazdag, de kicsi és geopolitikai súlyát tekintve sem nehézsúlyú ország szakértői saját nemzeti űrstratégia kidolgozásán munkálkodtak volna. Az űrdimenzióval kapcsolatos gyökeres változások egyik jele és érdekes dokumentuma most éppen ez: a közelmúltban megjelent szakértői munkaanyag, amely a holland nemzeti űrbiztonsági stratégia kialakításának témáját igyekszik körüljárni.
A szakértői munka kiindulási pontja az, hogy az Űrkorszak alapvetően új szakaszába érkezett. A hasznos terhek (tárgyak) világűrbe, Föld körüli pályára juttatásának költségei rohamosan csökkennek, ennek megfelelően a működésbe állított műholdak száma exponenciálisan növekszik. Az elkövetkező egy-két évtizedben várható a világűrben keringő égitesteken található nyersanyagkincs kiaknázási műveleteinek megindítása. Ugyanakkor az űr kutatásának és kiaknázásának felgyorsulásával párhuzamosan új fenyegetések sora jelenik meg: az űrtörmelékek növekvő tömege által jelentett veszélyektől a világűr gyors militarizálása által jelentett kihívásokig. A meglepő igazság ráadásul az, hogy ezek a kihívások olyanok, amelyek Hollandia (ha úgy tetszik: egy Hollandia nagyságú ország) nemzetbiztonságát is közvetlenül érintik ma már. A világűr meghódításával kapcsolatban támadó különleges kockázati tényezők egyaránt fenyegethetik Hollandia hadi képességeit és gazdasági jólétét. Ennek megfelelően a holland politikai elitnek már most, időben fel kell készülnie az űrfenyegetések jelentette kockázatok csökkentésére.
A fenti koncepció keretében kidolgozandó holland űrbiztonsági stratégia bizonyos nyersanyagai már rendelkezésre állnak a Külügyminisztérium és a Gazdasági Minisztérium 2019-ben készített néhány munkaanyagában. A szakértői csoport csupán felvázolja egy átfogó űr(nemzet)biztonsági stratégia kereteit és tartalmait, kiemelve néhány olyan kulcsterületet, amelynek tisztázása már a közeljövőben elkerülhetetlenné válhat.
Felkészülés az űr-krízishelyzetekkel való szembenézésre
Valójában a holland nemzetbiztonságot már most is érzékenyen érinthetik a világűrrel kapcsolatos események (diszruptív akciók, vagy folyamatok). A nemzetbiztonság, különösen a katonai képességek szempontjából alapvető fontosságú navigációs rendszerek túlnyomó részben már ma is műholdas rendszereken alapulnak. Az ezeket érintő fenyegetettségek csökkentése (vagy más megközelítésben, ezek rezilienciájának növelése) alapvető nemzetbiztonsági kérdés.
- Fontos beavatkozási terület ebben az összefüggésben a szervezeti helyzetfelismerő képességek (situational awareness) javítása. Kiemelt kormányzati feladat (pl. az Infrastrukturális Minisztérium korábbi ilyen irányú tevékenységének kiszélesítésével) az űrbeli krízishelyzetek által okozott lehetséges fenyegetések átfogó felmérése. Ennek keretében szükséges azonosítani az űrtelepítésű kritikus nemzetbiztonsági rendszerek körét.
- A holland és európai űr infrastruktúra ellenálló képességének növelése szintén kulcsfontosságú eleme a krízishelyzetekre való felkészülésnek. Az űrtelepítésű kritikus rendszereket (műholdas rendszereket) fenyegető veszélyek részben az ún. műhold-elhárító rendszerek fejlesztéséhez kapcsolódnak. Ilyen rakétarendszereket ma már nem csupán a nagyhatalmak (USA, Oroszország, Kína), de a feltörekvő közép (India), sőt regionális kishatalmak (Izrael) is birtokolnak. Ugyanakkor az űrtelepítésű kulcsfontosságú infrastruktúra biztonságára nézve egyre növekvő – és az ASAT technológiánál jóval „demokratikusabb, mert olcsóbb és könnyen elérhető – veszélyt jelentenek a kiberdomén felől érkező fenyegetések. A világűr mint geopolitikai tér mind jobban összekapcsolódik a kibertérrel: az olcsó, könnyen telepíthető űrbeli kibervédelmi rendszerek fejlesztése ezért a holland űrbiztonsági stratégia egyik prioritása kell, hogy legyen.
- A hadműveleti ellenálló képesség növelésének fontossága nem marad el az infrastruktúrák fizikai védelme mögött. A holland kormánynak vészeljárási forgatókönyveket kell kidolgoznia az esetlegesen bekövetkező diszrupciók (űrbeli vészhelyzetek, támadások) kivédésére. A „mi lenne ha?” típusú forgatókönyveknek ki kell terjedniük a katonai szféra mellett a polgári szektort érhető űrfenyegetésekre is. Az eljárási menetrendeket a holland kormánynak európai szintre kell emelnie, előmozdítva a közös uniós előrejelző, ellenálló képességet növelő, vészforgatókönyv készítő tevékenységeket.
Űrpolitikák kidolgozása, űrbiztonsági kapacitások kiépítése
Az űrbiztonság növelését célzó intézkedések megvalósítási kereteként törekedni kell a multilaterális formátumokon (EU, illetve NATO szövetségi rendszereken) belüli fellépések kiépítésére. Már most rendelkezésre áll több olyan kezdeményezés, amelyeken belül Hollandia fontos szerepet játszhat, illetve amelyeket az ország előnyösen kihasználhat űrbiztonságának kiépítésére: az EU Külpolitikai Szervezetének (EU External Action Services) „Stratégiai Compass” kezdeményezése, valamint az EU Space Surveillance and Tracking Support (EUSST) projektje. Hasonlóan jó kereteket biztosíthatnak a holland űrbiztonság erősítését célzó kezdeményezéseknek az EU közös katonai Kutatás-Fejlesztési programjai (PESCO), illetve az Európai Védelmi Ipari Fejlesztési kezdeményezés (EDIDP). Ezeknek a programoknak a megfelelő felhasználása nem csupán a holland nemzetbiztonság közvetlen fenyegetettségeinek csökkentéséhez járulhat hozzá, de az ilyen (elsősorban K+F programokba való bekapcsolódás) a holland nemzetgazdaság erősítését, és az ország stratégiai autonómiájának erősítését is szolgálhatja.
A nemzeti és nemzetközi világűr szabályozás revíziója és kiterjesztése
A világűrrel kapcsolatos nemzetközi szabályozási anyag ma már átfogó felülvizsgálatra és revízióra szorul. Bizonyos esetekben pedig a szabályozás vagy nem eléggé átfogó, vagy éppenséggel nem a szükséges mértékben specifikus. A nemzetközi szabályozás ilyen gyenge pontjai ma már alapvetően serkentik, nem pedig (eredeti rendeltetésük szerint) korlátozzák a világűrben és a világűrért folyó versengést. Bizonyos (mára égetően fontossá váló) kérdésekben (mint például az űrtörmelékek problematikája) a jelenleg érvényes nemzetközi szabályozás egyáltalán nem ad eligazodást. Hasonlóan szabályozatlan (illetve nem megfelelően szabályozott) a már használaton kívüli műholdak visszatérítése. Talán a legsúlyosabb hiányosság, legégetőbb szabályozásra váró terület a fegyverkezés témáját érinti: miközben a nagyhatalmak mindegyike aktívan kapcsolódott be a világűr militarizálásába, semmiféle érdemi nemzetközi párbeszéd nem kezdődött még a világűrbeli fegyverzetkorlátozás elveinek, kereteinek és megvalósítási gyakorlatának kimunkálására. Hollandia tehát három nemzetközi jogi szabályozási részterepen is aktív szereplőjévé válhatna a normaalkotó munkának: a világűrrel kapcsolatos tulajdonjogi szabályozások, illetve a világűr erőforrásainak kiaknázási jogát illető szabályalkotásban; az űrszeméttel kapcsolatos átfogó megállapodás kidolgozásában; a világűr fegyverzetkorlátozási keretrendszerének kialakításában.
Towards a Space Security Strategy; Hugo van Manen et al; The Hague Center for Strategic Studies; 2021. március 31.
PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK
Ausztrália: űr középhatalmi aspiráns
Az űrhatalmi státusz elérése ma már erősen foglalkoztatja az ausztrál politikai és szakmai eliteket is. Az Ausztrál Nemzetbiztonsági Szakkollégium (az ausztrál kormány és az ország közszolgálati egyeteme által közösen kialakított és működtetett kutatószervezet) most egy friss szakpolitikai háttértanulmányban foglalta össze a lehetséges ausztrál űrhatalmi státusszal kapcsolatos problémákat, illetve ajánlásokat.
A tanulmány kiindulási pontja az, hogy a világűr hovatovább kritikus fontosságú dimenzióvá válik Ausztria nemzetbiztonsága és polgári (gazdasági) érdekei szempontjából egyaránt. Ugyanakkor ez a roppant perspektívákat kínáló domén ma már túlzsúfolt, túl sokak által áhított és túl sok versengéssel terhelt (congested, contested and competitive). A jelentősebb hatalmak, elsősorban az USA, Kína és Oroszország újabb – egyértelműen destabilizáló – űrversengésbe kezdtek, jól láthatóan lerázva magukról mindazokat az önként vállalt megszorításokat és korlátokat, amelyek a korábbi évtizedekben stabil és kiszámítható hellyé tették a világűrt politikai és katonai értelemben egyaránt.
Ebben a túl kompetitív közegben, paradox módon, éppen hogy nyílhat lehetősége a kisebbeknek: Ausztrália, egyfajta „űr középhatalomként” jelentős szerepet vállalhat a felelősségteljes állami viselkedés űrbeli normáinak kidolgozásában és érvényre juttatásában. Ebben a tekintetben az egyébként a geopolitika nagyjai körébe nem tartozó ország egyszerre tudná szolgálni saját nemzeti érdekei érvényre juttatását, és a nemzetközi rend stabilitásának biztosítását.
Australia as a Space Power: Combining Civil, Defence and Diplomatic Efforts; Australian National University; 2021. májsu 28.
Űrszemét csapódott a Nemzetközi Űrállomás robotkarjába
Az elmúlt hetekben többször is terítékre vettük az űrszemét (szelídebb elnevezéssel űrtörmelék) problematikáját. Jeleztük, hogy az űrben keringő törmelékek rohamosan növekvő mennyisége ma már nem csak valami kényelmetlen (mintegy „esztétikai”) kísérő jelensége a világűr felfedezésének és meghódításának, hanem hova tovább olyan veszélyforrás, amely kritikus módon veszélyeztetheti a csupán műszeres felszerelési tárgyakat (különböző műholdakat és más kiszolgáló rendszereket), de különösen az emberrel végzett űrkutatási tevékenységek járműveit: az űrhajókat, leszállókompokat és természetesen a Föld körüli pályán keringő űrállomásokat is. Az űrkutatás évtizedeinek „melléktermékeként” gyülemlő, és különböző sebességgel, különböző pályákon keringő darabok, tárgyak eszközrészek a korábbi űrhajók, műholdak, szállítóeszközök részeiből tevődnek össze. Természetesen a meteorit darabok szintén ezt az (emberi kéz alkotta) veszélyes hordalék tömeget szaporítják. A hordalékdarabok többsége (különösen a meteorit morzsák, vagy por) csekély méretű, legfeljebb néhány milliméter, esetleg néhány centiméter átmérőjű. Óriási sebességüknek (és így hatalmas mozgási energiájuknak) köszönhetően azonban végzetes sérüléseket okozhatnak az aktív űreszközökben, műholdakban égi laboratóriumokban.
Az elmúlt hét egyik drámai eseménye a bizonyság rá, hogy az űrszemét problémája legfeljebb látszólag lehet valami elméleti, tudományos kérdés: nagyon is valóságos, kézzelfogható veszélyek forrása ez a romtömeg. Nem sokkal ezelőtt észlelte először a NASA, majd a Kanadai Űrhivatal is, hogy a Föld körüli pályán keringő Nemzetközi Űrállomás egyik fontos eszközét valamikor a közelmúltban súlyos becsapódás érte. A kanadai gyártmányú Canadarm2 nevű külső robotkaron fedezték fel a sérülést. A fontos külső munkálatok elvégzésére, rakodásra szolgáló eszköz megőrizte ugyan működőképességét, az incidens mégis figyelmeztető jel. A sérülést okozó, néhány mikronnyi átmérőjű tárgy lehetett mikrometeorit, vagy éppen egy azonos pályán keringő műholdról lemorzsolódott parányi festékrészecske is. Az egyre nagyobb mennyiségű, keringő űrtörmelék figyelése ezért fontos, sőt prioritást élvező feladat a világ jelentős űrhivatalainak programjában. Mintegy 23 000 jelentősebb méretű tárgy és törmelékfolyamatos nyomon követése komoly kihívást jelent. Ugyanakkor a keringő törmelék milliméteresnél kisebb átmérőjű darabjai lényegében láthatatlanok maradnak a földi megfigyelők elől. Pusztító erejüket viszont jól példázza a robotkart megrongáló mikronnyi részecske hatása.
Space junk hit the International Space Station, damaging a robotic arm; Ashley Strickland; CNN; 2021. június 1.
Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor
