„Hogyan néznének ki a digitális bíróságok? Mi várható reálisan a közeljövőben? Rovatunkban már több alkalommal foglalkoztunk az igazságszolgáltatás és a digitalizáció kapcsolatával, az absztrakt kérdések és etikai elvárások szintjétől kezdve, konkrét példákon át, a létező működési struktúrákat boncolgatva. Ezúttal a legaltech egyik legismertebb inkubátora, a Bucerius Law School „The Future of Digital Justice” című, friss kutatása mentén vázolunk egy helyzetjelentést, valamint egy reális jövőképet.
Az egyetem a Boston Consulting Group és a German Legal Tech Association közreműködésével a jogi pálya különböző területein dolgozó szakemberekkel készített körülbelül 50 mélyinterjút, amelyben a jogalkalmazás jelenlegi helyzetét, a bírósági rendszert, valamint ezek jogi és gazdasági hatásait vizsgálták. Az elemzés szűkebb fókusza az egyetem miatt Németország, azonban a tanulságok azonos (sőt, hatványozott) módon érvényesek Magyarországra nézve is.
Miért is fontos egyáltalán az igazságszolgáltatás digitalizációja? Miért van rá szükségünk?
Ezeket a kérdéseket a legtöbbször elfelejtjük feltenni, ha egy folyamat átalakításáról, különösen, ha a digitalizációról beszélünk. Az életünket ugyanis egyre jobban áthatják a technológiai innovációk, így hajlamosak vagyunk ezt reflektálatlanul elfogadni a jogrendszerrel, a bíróságokkal kapcsolatban is. Az általános tendencia mögött azonban más okai is vannak az igazságszolgáltatás digitalizációját sürgető hangoknak.
A jog egy globalizált gazdaságon, fizikai érintkezést nem feltétlenül igénylő szolgáltatásokon alapuló környezetet próbál lekövetni mind a szabályozás, mind a jogalkalmazás terén, amellyel a mai bíróságok papír alapú, személyes megjelenésű és túl költséges működése nem kompatibilis. A jogalkalmazás területén egyre nagyobb űr tátong a különböző jogi szolgáltatások között. Míg az ügyvédi irodák, vagy a nagyobb vállalatok jogi osztályai egyre gyorsabban, hatékonyabban képesek megoldani az ügyfelek egyre komplexebb problémáit, ez a lendület megtorpanni látszik a bíróságok kapujában. Ez pedig – kisebb leegyszerűsítéssel – az access to justice problémáján keresztül elvezet minket a bíróságoktól való elforduláshoz. A jogvitás felek egyre nagyobb arányban keresnek intézményen kívüli megegyezéses, vagy alternatív konfliktusrendezési fórumokat. Ez a tendencia természetesen sok szempontból értékelhető pozitívan, az állami igazságszolgáltatás helyzetét kivéve, amelyre a belé vetett bizalom csökkenése a változást sürgető nyomást erősíti.
A kutatás során megkérdezettek úgy látják, hogy a probléma kiindulópontja abban áll, hogy sem a jogalkotás, sem a bíróságok nem az ügyfelek számára nyújtandó szolgáltatásként tekintenek az igazságszolgáltatásra, hanem egy érinthetetlen, magasztosabb funkcióként látják, amely nem a jogkeresők, hanem a jogászok igényei szerint működik. Ezen felül a bírói kar magasabb átlagéletkora folytán általános szkepticizmus jellemző a technológia irányába, amelyet a kutatás többek között a történelem során átélt, személyes adattal történő visszaélésekkel magyaráz. (Legalábbis Németországban.) Mindez a digitalizáció felé irányuló motiváció, nyitottság és szakértelem hiányában nyilvánul meg. Ahhoz, hogy elkezdődhessen bármiféle változás a digitalizáció irányába, ennek a felismerésnek tudatosulnia szükséges minden szereplő (jogalkotás, kormányzat, bíróságok, civil szféra) számára. Eddig viszont a kutatás szerint – a hozzá fűzött várakozásokkal ellentétben – még a COVID-19 pandémia által hozott karantén helyzet sem jutott el.
Mit takar az igazságszolgáltatás digitalizációja? Milyen példákat találhatunk rá?
A robotbírók és hologramos tárgyalások mítoszaival szakítva, digitális igazságszolgáltatás alatt a bírósági környezet, eljárások és eszközök automatizálását értjük. Ide tartoznak a bírósági igazgatási, működési és kapcsolattartási eljárások mind a szabályozás, mind a technológiai megoldások szintjén, amelyekhez az automatizált ügyintézés más eszközei is (például: digitális azonosítás) szükségesek. Ezek segíthetik a bíróságok belső működését, és az ügyfelekkel való kapcsolattartást egyaránt. A kutatás az elméleti felsoroláson túl bemutat konkrét példákat is olyan országokból, amelyeket követendő példaként emel ki a digitalizáció útjára lépő igazságszolgáltatási rendszerek számára.
A műhely egy korábbi tanulmányára hivatkozással, a kutatás a jogi technológiai eszközöket három szintre osztja. Az első, mintegy megalapozásként szolgáló megoldásokat „enabler technology”-ként (magyarul kb. infrastruktúra-technológia) aposztrofálja. Ide sorolhatók a felhő alapú tárhelyszolgáltatások, a kiberbiztonsági és az elektronikus kapcsolattartásért felelős programok. Utóbbiak közé tartozik az elektronikus aláírás, a videó és hangfelvételes kommunikáció és a tárgyalótermek technológiai felszereltsége is. Ezek a technológiák bármennyire is evidenciaként tűnhetnek az olvasók számára, nem képezik minden jelenlegi bírósági működés részét. Teljeskörű kiépítésük előfeltételét jelenti egy bíróságokra specializálódott hatékony és operatív infrastruktúra, valamint eljárásrendszer bevezetésének.
Második, közbülső szintként „support process solutions” gyüjtőnév alatt találhatók a bírósági folyamatokat támogató, kiegészítő szoftverek. Ezek közül most sem ismeretlenek a bíróságok számára a különböző ügykezelő, ügyelosztó és dokumentummegosztó rendszerek. Ennek ellenére a legtöbb helyen ezek a programok párhuzamosan futnak a papíralapú ügyvitellel, valamint a különböző intézmények által használt verziók nem átjárhatók, gátat szabva ezzel a célként kitűzött hatékonyságnak. Ezen felül a papíralapú ügyintézés az adatbázisokat fragmentálttá teszi, márpedig bármilyen „support process solution” első lépése egy robosztus adatbázis. Ezen a szinten tehát a legnagyobb célkitűzés a már elérhető megoldások elterjesztésében, összehangolásában és kiegészítésében áll. Erre példaként hozható Szingapúr end-to-end online ügykezelési rendszere („Integrated Case Management System – ICMS”), amely ugyanazt a platformot biztosítja a peres felek, jogi képviselőik, a hatóságok és a bíróságok számára. Az ügyfelek végigkísérhetik az eljárás előrehaladását, a bíróságok számára pedig az elektronikus adatokból teljesítési mutatók, valamint ügyteher kalkulációk nyerhetők ki.
Végül, de nem utolsó sorban a harmadik kategória a hagyományosan bírók, bírósági alkalmazottak által elvégzett munkákat helyettesítő „substantive law solutions” (érdemi jogi munkát támogató megoldások) csoportja. Klasszikus példaként utalhatunk az automatizált dokumentumkészítő programokra, amelyek formanyomtatványokat kitöltve állítanak elő egyszerűbb bírósági iratokat. Ezen túl találhatunk esetelemző, jogi háttérkutató, sőt a legmagasabb szinten határozattervezetet előkészítő szoftvereket is. Ezek a beléjük táplált adatokból, esetjogból dolgoznak, így itt is különösen fontos a megfelelő és alkalmazható adatbázisok megléte. Kanadában, Brit Kolumbia tartományban a kisértékű polgári és gépjárművel kapcsolatos követeléseket egy online bíróság („Civil Resolution Tribunal – CRT”) ítéli meg, kizárólag a virtuális térben lefolytatott eljárás eredményeként. A felek a programon keresztül kommunikálnak, itt töltik fel bizonyítékaikat és kapják meg a bíróság döntését, amely ugyanolyan jogerővel rendelkezik, mint bármilyen „hagyományos” intézmény határozata. Ausztriában a bíróságok jogi chatbotokat üzemeltetnek általános jogi tanácsadást nyújtva, valamint egy külön ügynökséget („Agency for Passenger Rights”) hoztak létre, melynek szakértői rendszere utazási panaszokat generál az ügyfelek számára a megadott adatok alapján.
Mi várható a jövőben?
De miből állna a digitális igazságszolgáltatás, ha nem a robotbírók seregéből? A kutatás reális várakozásokat vázol fel számunkra. A feleket internetes chatbotok segítik problémájuk rendezésében, és a bírósági eljárást egyre nagyobb arányban fogja megelőzni alternatív vitarendezési módszer igénybevétele – természetesen digitalizált formában. Mindezek sikertelensége esetén kezdődik a bírósági eljárás. A bíróságok a jövőben elhagyják majd helyhez kötöttségüket, adott esetben épület sem lesz szükséges számukra. Az eljárások online zajlanak majd, főszabály szerint személyes meghallgatás nélkül. Ahogyan az életünk egyre több része tolódik távolsági kapcsolattartásra, a bíróságokon is áthelyeződik a kapcsolattartás a személyes interakcióról az online kommunikációra. Az eljárás során mind a felek, mind a bíróság cselekményeit segítik majd online bizonyíték-feltöltő szolgáltatások, videokonferencia tárgyalások, valamint automatizált döntéselőkészítő és kutató szoftverek. Eljuthatunk egészen odáig, hogy a bírók számára programok készítik elő a határozatokat az első betűtől az utolsóig. Az online eljárást követően a végrehajtás is ugyanazon a rendszeren keresztül megy végbe. Mindennek következményeként a feleket egyre nagyobb arányban segítenék digitalizált eszközök az általános jogi információszolgáltatás terén, jogi képviselőik számára az összetettebb, bonyolultabb kérdések megoldása maradna feladatként.
Az absztrakt célkitűzéseken túl konkrét ütemterv is rendelkezésünkre áll mindezek megvalósítására. Hangsúlyozzuk itt is, hogy a vizsgálat a német rendszerről szól, azonban a digitalizációs indikátorokból kiindulva Magyarország esetében is érvényesek lehetnek ugyanazon megállapítások. A kutatás a digitalizációban hátramaradottabb országokat (ahova Magyarország is sorolható) 10 éves lemaradásból indítja. Ahhoz, hogy elérjék a most fejlett digitális országok szintjét, a következő 10 évet a meglévő bírósági eljárásaik automatizálásával és standardizálásával szükséges eltölteniük. Az ezt követő 5 év során az előző fázis tapasztalatai és adatai alapján olyan optimalizált eljárásokat kell integrálni, amelyek a korábban említett, „ügyfél-barátságtalansággal” szakítanak. Ezekből az eljárásokból lehet majd a következő 10 év során egy egységes platformot létrehozni, amely minden ügyfajtát és bírósági cselekményt lefed digitálisan, majd még 15 év alatt mindezt integrálni a virtuális bírósági eljárások menetébe.
Mit mond mindez számunkra?
A kutatás üdítő példája annak, hogy a rémisztegetésen és az utópiákon túl olvashatók magas szintű elemzések és realisztikus elképzelések a bíróságok digitális transzformációjának területén. Ennek pozitív hatása kétirányú lehet: egyrészről a szakmabeli, másrészről a lakosság szintjén alkalmas a kételyek eloszlatását segíteni. Fontos továbbá kontextusában beszélni a jelenségről és hangsúlyozni a technológiai innovációk társadalmi, joghoz jutást támogató, valamint gazdasági, üzletvonzó hatását is. A bíróságokba vetett bizalom jelenleg többek között a hatékonyság hiánya miatt hanyatlik, amelynek valós megoldására szolgálhat a technológia e célra való fordítása, lépést tartva ezzel a bíróságokon kívüli élet ritmusával.”
Forrás:
Quo vadis digital justice? – egy reális vízió a bíróságok jövőjéről; Kálmán Kinga; arsboni; 2022. július 12.
A cikk a Digitális jogalkalmazás rovat keretében jelent meg. Az eddigi írások itt találhatók.
