„Az értekezés a politikai kommunikáció válogatott kutatásainak és elméleteinek főbb irányait mutatja be. Célja nem egyszerően annyi, hogy áttekintést nyújtson száz év elméleti alapozásából, hanem a versengő kutatási területek és teóriák közelebbi vizsgálata és új összefüggések bemutatása is részét képezi. A múltbéli és a jelenkori vizsgálatok közötti harmóniát keresi, miközben a magyar szakirodalomból hiányzó, vagy részleteiben több korábbi munkában megtalálható előzményekre hívja fel a figyelmet. A kutatás különböző tudományterületek például a politológia, kommunikációtudomány, médiatudomány, szociológia, szociálpszichológia, antropológia, information society studies és internet studies eredményeinek átfogó használata által igazolja, hogy a politikai kommunikáció kutatása új szakaszába ért. A két szakasz közötti legfőbb különbség pedig a jelek átvitelének módja, vagyis a média milyensége. Amíg az első szakaszban a kutatók a szűkös frekvenciákon mőködő analóg jelátvitel alapján vizsgálták a politikai kommunikációt, addig a második szakasz a szinte végtelen számú frekvenciát nyújtó digitális jelátvitel vizsgálatát fedi le.
Az értekezés végső célja tehát, hogy bevezessen a két szakasz eltérő vizsgálati módszerének logikájába, áttekintse a kutatási területeket és nyomon kövesse a legfőbb változásokat. Így igazolhatóvá válik az a gondolat, hogy a politikai kommunikáció használatában komoly változások történtek, miközben a tudományterületében használt módszerek önállósodáson mentek keresztül. A politikai kommunikáció nem a politikatudomány, a kommunikáció vagy más tudományágak kutatási módszerek puszta átemelését jelenti a politikai kommunikáció értelmezési keretei közé, hanem a saját területén hasznosítható angolszász és kontinentális európai szakirodalom és gyakorlat széles körű áttekintésével kezelem az értekezésben felmerülő kérdéseket. A tárgyalt témák elméleti és helyenként komparatív megközelítést kívánnak, hiszen különböző államokban elért eredményeket kívánom vegyíteni a nemzetközi és a magyar trendekkel. A téma feldolgozása a magyar politikai kommunikáció kutatás számára is úttörő lehet, hiszen nem született még olyan magyar nyelven írt munka, amely a politikai kommunikáció fejlődését tekinti át, valamint olyan sem, amely az új kommunikációs technológiák és a szereplők figyelembe vételével végezné el a terület teóriájának a rendszerezését.”
Forrás:
A politikai tartalmú közlésfolyamat új kora : Politikai kommunikáció a hagyományos és az új kommunikációs technológiák korában, Merkovity Norbert, Szegedi Tudományegyetem Állam- és jogtudományi Doktori Iskola, 2011. május 26. (pdf)
