„Miközben a magyar helyreállítási tervről küszöbön áll a döntés, a 2021 és 2027 közötti kohéziós források lehívásához szükséges feltételek is kezdenek összeállni. A politikai jóváhagyás ugyanakkor elválhat a tényleges kifizetésektől, ha a magyar kormány nem felel meg az úgynevezett feljogosító feltételeknek.
November 22. fontos vízválasztó lehet a magyar pénzekről szóló vitában, az Európai Bizottság ugyanis ezen a napon két, magyar szempontból fontos döntést is hozhat. Az egyik a jogállami feltételességi eljárás során a kormány által tett vállalások teljesülésének értékelése. A másik a magyar helyreállítási terv valószínű jóváhagyása.
Utóbbiról nagyjából-egészében másfél év gyötrelmes tárgyalássorozat után úgy tűnik sikerült megállapodni, jóllehet akad még néhány lényeges megválaszolatlan kérdés. Az egyik a közpénzek korrupciómentes és átlátható elköltésére vonatkozó magyar intézkedések átvezetése a helyreállítási tervbe, azon mérföldkövek közé, amelyek teljesítése nélkül Magyarország a politikai jóváhagyás ellenére sem férhet hozzá a kifizetésekhez.
A másik a Bizottság által kért, igazságszolgáltatás függetlenségét biztosítani hivatott reformok véglegesítése és ezek beemelése a mérföldkövek közé dátumokkal és intézkedésekkel.
Ettől függetlenül úgy néz ki, hogy mivel nagyon szűkek a határidők, és az év végéig meg kell születnie a tanácsi jóváhagyás után a pénzügyi megállapodásnak, aminek révén elkerülhetővé válik a forrásvesztés, amely a már csökkentett keret (5,8 milliárd euró) közel 80%-át érintené bizottsági források szerint.
A feltételességi eljárás keretében készülő bizottsági értékelést egyelőre bizonytalanság övezi. A Bizottság nagy eséllyel visszaigazolja majd a magyar kormány 17 intézkedésben testet öltő erőfeszítéseit az uniós pénzügyi érdekeket veszélyeztető problémák orvoslására. Nem lehet ugyanakkor kizárni teljességgel azt sem, hogy egyes vállalások végrehajtását illetően felmerülnek majd olyan kifogások, amelyek meghiúsítják az eljárás azonnali lezárását.
Ehhez képest a 2021 és 2027 között papíron hazánk rendelkezésére álló közel 22 milliárd eurónyi kohéziós politikai forrásokról viszonylagos politikai szélcsendben csordogáltak a tárgyalások az elmúlt hónapokban.
Információink szerint ezen a területen is kezd véglegesen összeállni a csomag annak ígéretével, hogy a kormány év végéig megkapja a jövő évi kifizetések folyósításához szükséges engedélyeket forrásvesztés nélkül. Az első hiányzó láncszem ehhez a fejlesztési célokat és a pénzek elosztását rögzítő partnerségi megállapodás bizottsági jóváhagyása. Úgy tudjuk, hogy a kormány néhány napja benyújtotta a véglegesnek szánt verziót, így a jóváhagyási aktus már csak rövid idő kérdése és egy bizottsági illetékes jelzése szerint november végéig sort is keríthetnek rá.
Időközben a hétből négy operatív program is véglegesen be lett nyúlva, ezekben már nem várhatók változások. Ezek a következők: digitális, gazdaságfejlesztési és területfejlesztési operatív program. A negyedik a végrehajtásról, intézményi háttérről szóló OP, ezen is maximum technikai kiigazítások várhatók.
Három operatív program benyújtása még várat magára. Ezek: a környezetvédelmi, a közlekedési és a humán erőforrás programok. Úgy tudjuk, hogy a végleges benyújtás előtt még több nyitott kérdést is tisztázni kell, ezek közé tartozik az energiahatékonyság, vagy a méltányos energiaátállást biztosító alap. A tanárok béremelését részben a humán erőforrás-program, az ehhez szükséges reformokat pedig a helyreállítási eszközből (RRF) finanszírozzák majd. A tanárok béremelésére 1,8 milliárd euró áll majd rendelkezésre a kohéziós politikából.
A partnerségi megállapodás aláírása nélkül nem lehet jóváhagyni az operatív programokat, jóváhagyott OP-k nélkül pedig nem kezdődhetnek meg a kifizetések. Elvileg év végéig az összes operatív programot el kellene fogadtatni ahhoz, hogy egyik vagy másik programra az uniós költségvetésből címzett források időarányos része, egyhatoda ne vesszen kárba.
A programok kitárgyalása és elfogadtatása azonban még nem elég az üdvösséghez. A Bizottság ugyanis minden egyes operatív programnál ellenőrzi, hogy azok megfelelnek-e az úgynevezett feljogosító feltételeknek. Alapvetően négy horizontális feltételről van szó, ezek közé tartozik a fogyatékosok jogainak tiszteletben tartása, a nemek közötti egyenjogúság, de magyar szempontból alighanem a legrelevánsabb az alapvető jogi charta elveinek való megfelelés.
A kormánynak néhány napja nyilatkoznia kellett arról, hogy megítélése szerint teljesíti-e a feljogosító feltételeket. A válasz az volt, hogy igen. Ehhez a kormánynak joga van, de a Bizottságnak más a véleménye, többek között az akadémiai szabadság és a szexuális kisebbségek jogai (gyermekvédelmi törvény) azok a vitás kérdések, amelyek miatt a testület nem írja alá a magyar véleményt.
Ez a véleménykülönbség egyelőre csak technikai problémaként jelentkezik, mivel az Európai Bizottságnak meg kell indokolnia, miért nem tartja teljesültnek a feljogosító feltételeket Magyarország esetében. Úgy tudjuk, hogy ettől még akkor is megúszhatja a kormány a forrásvesztést, ha az OP-k végleges és teljes elfogadása formailag átcsúszna a jövő évre.
A vita rendezéséig ugyanakkor nem lesznek kifizetések, ahogy Lengyelország esetében is. De, ez már amúgy is csak a jövő évben kerül majd az asztalra. ”
Forrás:
A feljogosító feltételek, avagy kavics a kohéziós gépezetben; EU Monitor; 2022. neovember 15.
