„A kétéves kifutás után idén nyáron végleg lezárultak a 2014-2021 közötti Európai Uniós költségvetési ciklus operatív programjaihoz tartozó fejlesztési projektek. Ezen időszak alatt több mint 200 milliárd forint jutott az e-közigazgatás fejlesztésére. Nagy Zoltán, a Digitális Magyarország Ügynökség Európai Uniós ügyek igazgatója segítségével nemcsak a kézzelfogható eredményeket néztük meg, hanem azt is, hogy mindeközben hogyan változott a szakmapolitikai stratégia.
◼︎ Az e-közigazgatás elmúlt 10 éve
– Sokat változott a világ és az infokommunikációs technológia 2014 óta. Mennyiben lett más a hazai e-közigazgatás?
– Dióhéjban: e-közigazgatási szolgáltatásokat igénybe vevők vagy a rendszeresen internetezők száma jelentősen nőtt az elmúlt években, és már az EU-átlag fölött jár. Az előre kitöltött űrlapokkal intézhető ügyek száma is az európai átlag körül alakul.
– Milyen egyéb területeken mutatható ki ez az előrelépés, miben tudná megragadni a változások lényegét?
– Többfelé bontanám a kérdést. Vegyük először a szűkebben vett technológiát. Az alapnyilvántartások és bizonyos rendszerek léteztek, de az egész kormányzati informatika rendkívül töredezett volt. A szigetrendszerek eseti jelleggel voltak összekapcsolva, a kommunikáció egyéni fejlesztések alapján és nem egységes, szabványosított modellben történt. A hardvereket mindenki maga üzemeltette, szó szerint több ezer kisebb-nagyobb szerverteremben működtek a szerverek, hálózati eszközök, mindazokkal a rendelkezésre állási és biztonsági problémákkal, amelyeket ezek jelentettek.
Mi történt azóta? Működik a Kormányzati Adatközpont (KAK) mint a kormányzati informatikai fejlesztéseknek otthont adó infrastruktúra. Nem minden kormányzati, e-közigazgatási rendszer és szolgáltatás került ide, de folyamatosan történik az áttelepítés, ahol ez lehetséges. Legalább ennyire fontos, hogy kialakultak a kommunikációs és szolgáltatási szabványok.
– Ezek alatt mire kell gondolni?
– Kiemelt célkitűzés volt, hogy az egyes rendszerek szabványosított formában kínáljanak egymásnak és az ügyfeleknek szolgáltatásokat. Ha mondjuk szükség van elektronikus aláírásra, azonosításra, dokumentumküldésre vagy adatlekérésre, akkor ennek legyen meg a kidolgozott protokollja, informatikai megoldása, mégpedig olyan formában, amely alapján a későbbiekben további rendszerek is tudnak csatlakozni a szolgáltatásokhoz. Ennek a mély szintű interoperabilitásnak az a lényege, hogy folyamatosan csökkenjen az egyedi megoldások száma, és rendezettebb, kompaktabb informatikai ökoszisztéma jöhessen létre. Ha például elkészül egy új egészségügyi informatikai alkalmazás, amelynek szüksége van a beteg személyes adataira, akkor nem kell az új rendszer és a személy- és lakcím-nyilvántartás között egyedi megoldást fejleszteni, mert csak képletesen le kell venni a polcról a megfelelő modult.
– Milyen formákban születettek meg ezek a szabványos megoldások?
– A központi szolgáltatási busz, a KKSZB a rendszerek közötti adatcserét teszi egységessé, megkönnyítve a kommunikációt az egyes nyilvántartások és szakrendszerek között. A szeüsz-ök és keüsz-ök, azaz a szabályozott és a központi elektronikus ügyintézési szolgáltatások azt a célt szolgálják, hogy az ismétlődő feladatokra, szolgáltatási elemekre minden ügyintézési folyamatban egységes megoldások jöjjenek létre. Hogy csak két közismert példát említsek: keüsz-ként működik a központi azonosítási ügynök, a KAÜ, azaz az ügyfelek hitelesítését végző szolgáltatás, vagy az elektronikus fizetési és elszámolási rendszer, az EFER, amellyel szintén több ügyintézés során lehet találkozni. Ezek sok esetben nem feltétlenül láthatóak az állampolgárok számára, ugyanakkor számukra is megkönnyítik az ügyintézés folyamatát.
– Ha már a technológiák szóba kerültek, nem mehetünk el szó nélkül a hálózatfejlesztések mellett sem.
– A Szupergyors Internet Program (SZIP) mellett nemcsak a lakossági internetellátottság lefedettsége és sebessége javult nagymértékben, hanem az államigazgatásé is. A Nemzeti Távközlési Gerinchálózat (NTG) fejlesztése során az állami szervek, hivatalok közötti adatkapcsolat is magasabb szintre emelkedett. Szükség is van erre, hiszen az ügyintézés folytatódó digitalizálódásával, valamint a kép-, hang- és videófájlok megjelenésével értelemszerűen nő az adatforgalom is.
Az infrastruktúra fejlettsége terén európai szinten is kifejezetten jól állunk, de ez tipikusan az a terület, ahol nem lehet a babérokon ülni, folyamatosan kell a fejlesztéseket végezni. A SZIP egyébként szép példája volt az állam és a piaci szereplők közös munkájával végrehajtott fejlesztéseknek.
– Melyek azok a változások, amelyek túlmutatnak a technológiai kérdéseken?
– A műszaki fejlesztések akkor lehetnek sikeresek, ha valamilyen nagyobb elképzelésbe, koncepcióba illeszkednek. Az elmúlt időszak egyik fontos vezérelve a szolgáltató állam megteremtése volt, amely azonban csak fokozatosan valósulhat meg. Az állami bürokrácia papír alapú ügyintézési folyamatai 200 éves múltra tekintenek vissza, azok nem csak az államigazgatás napi működését határozzák meg, de a jogszabályi környezet is ennek megfelelően alakult ki. Ezt egyik napról a másikra vagy akár egyik évről a másikra nem lehet gyökeresen felforgatni.
Az első lépés ezért az lehet, hogy a meglévő államigazgatási folyamatokat képezzük le digitálisan, és a meglévő működési rendben, de már elektronikusan szolgáljuk ki az ügyfeleket, az állampolgárokat. Jó példa erre a régebbi adóbevallás: pontosan ugyanúgy nézett ki az elektronikus űrlap, mit a papír alapú, csak éppen kéznél voltak a magyarázatok és a rendszer számolt az adózó helyett, illetve figyelmeztetett, ha hiányzott vagy nem stimmelt valami. Vagy bizonyos értelemben ilyen az újabb fejlesztésű ePapír rendszer is. Szabad szövegben írható meg a beadvány, kérelem, csak éppen nem kell borítékba tenni és postára adni, mert az alkalmazás kitölti a szükséges adatokat, kiválasztható a címzett, és egyetlen gombnyomással elküldhető a dokumentum. Ez hasznos megoldás volt, de reményeink szerint ezt azért hamarosan kényelmesebb megoldások válthatják fel.
– Hogyan lehet innen továbblépni?
– Számos fejlesztés irányult arra, hogy megteremtődjenek a közigazgatás stabil informatikai alapjai, és ahogy ezek megvannak, gyorsabb tempóban tudunk elindulni a szolgáltató állam koncepciójának megvalósítása felé. Változtak az informatika kínálta lehetőségek is – talán elég csak az okostelefonok vagy a felhőtechnológia elterjedésére utalnom –, így egyre inkább megnyílt annak lehetősége, hogy a meglévő közigazgatási folyamatok digitalizálása helyett felhasználó központú, az ügyfelek, azaz az állampolgárok és a vállalkozások igényeihez igazodni képes megoldásokkal álljunk elő. Ez az egyik célkitűzése a Digitális Magyarország Ügynökségnek is, azaz, hogy felgyorsítsa az állam digitális átállását, és megerősítse azt a fajta digitális ökoszisztémát, amelyben a személyes ügyintézés helyett kényelmesen, a mindennapjainkba illeszkedő módon digitálisan intézhetők az ügyek.
A korábbi fejlesztések is részben ebbe az irányba mutattak, így a személyre szabható ügyintézési felület (SZÜF) vagy az eSZJA, és már korábban is megjelent az ügyek csoportosítása az élethelyzet szerint. Az állampolgár nem ügyeket akar intézni, hanem az élethelyzetéből adódó feladatokat akarja megoldani, legyen az költözés, gyermek születése, bármi. Ilyenkor értelemszerűen azt szeretné, ha az államigazgatás végigvezetné a lehetőségein és kötelezettségein.
Ha mindezt számokra akarom lefordítani: mostanra 4,5 millió állampolgárnak van Ügyfélkapu-regisztrációja, ami közel háromszorosa a 2014-es értéknek. Emellett 600 ezer gazdálkodó szervezet rendelkezik Cégkapu-regisztrációval. 2014-ben maximum 100 ügyet lehetett elektronikusan intézni, mára közel 2000-re nőtt ez a szám. Az persze kifelé nem látszik, hogy miközben az ügyintézést igyekszünk minél kényelmesebbé, élményszerűbbé tenni, gondoskodni kell arról, hogy a közigazgatásban ne sérüljön az eljárási rendek jogszerűsége.
És még egy dologról nem szabad ezzel kapcsolatban elfeledkezni. Kívánatos és szükségszerű az elektronikus e-közigazgatási szolgáltatások fejlesztése, de mindenkinek biztosítani kell az igényeinek megfelelő ügyintézési lehetőséget. Ha pedig ez valami miatt a személyes megjelenés, akkor a személyes ügyintézésre is módot kell adni.
– Hadd térjek át egy egészen más, de nem kevésbé fontos témára, a nemzeti adatvagyon hasznosítására. Sikerült a tervezett mértékben haladni az adatok hasznosításában?
– Az időszak kezdetén még csak álom volt az állami adatvagyon felhasználása, hiszen akkor még az alapokat kellett rendbe tenni. Az azóta eltelt időben viszont exponenciálisan nőtt a rendelkezésre álló és feldolgozható adatok mennyisége. Összeurópai szinten is megy az útkeresés az adatvagyon felhasználása kapcsán. Tisztán látszik, hogy bővíteni szükséges a gazdasági szereplők számára elérhetővé tett adatok körét: a vállalkozások is szeretnének minél több és minél pontosabb adat elemzése alapján üzleti döntéseket hozni.
Szenzitív témáról van szó, hiszen személyes adatokról, adatok megbízhatóságáról beszélünk, és ezzel kapcsolatban még számos nyitott kérdést kell lezárni. Olyan úton járunk most, amelyen időben indultunk el, időben kezdtünk el gondolkodni a hazai adatvagyon hasznosításának mikéntjéről. A következő időszakra várom, hogy nyugvópontra jut az európai diskurzus, megszületnek az erre a területre vonatkozó jogszabályok. Ha ez megvan, mi is nagyobb ütemben tudunk haladni a kitűzött célok felé.
– Egy másik kérdés, ahol látok némi elmaradást a kitűzött célokhoz képest, az a jogszabályban is lefektetett elvárás, hogy az ügyintézés során ne kelljen megadni olyan adatokat, amelyek az államigazgatás rendelkezésére állnak. A gyakorlati tapasztalatok alapján ez nem működik teljeskörűen…
– Több oka is lehet ennek. Egyrészt, nem minden szervezetre terjed ki az e-ügyintézési törvény, tehát lehetnek olyan elektronikus eljárások, amelyek államinak tűnnek, de mégis, az államtól független szereplő a gazdája. Hogy egy aktualitást említsek, ilyen lehet az egyetemi felvételikkel kapcsolatos eljárás. Másrészt, az államigazgatáson belül is lehetnek még olyan rendszerek, ügyintézések, amelyeknél még nem valósult meg ez az elvárás.
Adottság, hogy Magyarországon nem lehet egy személyt egyetlen azonosítóhoz kötni, ezért a különböző rendszerekben más-más azonosítóval azonosítjuk az állampolgárokat. Ilyen a személyi igazolvány szám, az adószám, a TAJ-kártya száma, és így tovább. Ilyenkor mindig benne van a technológiában a hiba lehetősége, hiszen ha nem pontosan ugyanúgy szerepelnek az adatok a különféle nyilvántartásokban, megnehezül az automatikus azonosítás.
A másik eleme ennek, hogy bár egyre több ügy intézhető elektronikusan, mindenre még nem terjed ki az e-ügyintézés. Értelemszerűen a gyakori ügyeket vesszük előre: így például a kormányhivatali ügyintézések 80-90 százalékát nagyjából 15 ügyfajta teszi ki. Ezek esetében már nem igazán kell ilyen jellegű hibától tartani, miközben mondjuk a veszélyes kisrágcsáló bejelentésének digitalizálása talán kevésbé fontos és – még egy ideig – elviselhető, ha csak személyesen intézhető.
A következő időszakban, nem kis részben az egységes európai távoli elektronikus azonosítás, az új EIDAS bevezetésével ezen a téren is lesznek komoly előrelépések. A technológiai fejlődés is mind egyszerűbbé teszi az elektronikus azonosítást és aláírást, akár egy e-személyi vagy egy mobiltelefon segítségével is. Ha ez megvalósul, európai szinten jön létre egy olyan szabályozási és technológiai környezet, ahol nem csak állam-állampolgár vagy állam-vállalkozás viszonylatában lehet elvégezni az azonosítást és a dokumentumhitelesítést, hanem magánszemélyek, vállalkozások és az állam tetszőleges kombinációja között is.
Megújuló intézményrendszer
Az új uniós ciklusra a 2014-es választások után jelentősen átalakult a kormányzatban az infokommunikáció szakmapolitikai struktúra. Az e-közigazgatás fejlesztéséért a Belügyminisztérium felelt, így megkapta a kormányzati informatikai infrastruktúrához kötődő fejlesztési és üzemeltetési feladatok végrehajtását. A BM alárendeltségébe került a NISZ Zrt. és a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEKKH) is; utóbbit 2016-ban integrálták a NISZ szervezetébe. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium feladata lett a piachoz köthető fejlesztési irányok kidolgozása és a vállalkozások digitalizációját elősegítő pályázatok, projektek kidolgozása, lebonyolítása.
Ezt a struktúrát váltotta fel 2022-ben az új rendszer, amelyben az újonnan létrehozott Digitális Magyarország Ügynökség (DMÜ) irányítása alatt vonták össze az addig több minisztérium érdekeltségébe tartozó szervezeteket, háttérintézményeket és vállalkozásokat.
Ügyfélbarát NAV
Adózni senki nem szeret, de ha meg kell tenni, legalább legyen minél egyszerűbb. Az elmúlt években az utóbbi kívánság mind a vállalkozások, mind a magánszemélyek esetében teljesült.
A jelentősebb NAV-fejlesztések sorát az online pénztárgépek bevezetése indította 2014-ben. A NAV rendszerébe elektronikusan bekötött, a tranzakciókat automatikusan jelentő pénztárgépek jelentősen hozzájárultak a gazdaság kifehérítéséhez: az első három évben 530 milliárd forinttal több bevétel folyt be a költségvetésbe. A 2015 elején bevezetett Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszer (EKÁER) segítségével az árucikkek valós útja vált nyomon követhetővé, megelőzhetővé téve a közúti fuvarozással és áruforgalommal kapcsolatos áfacsalásokat.
A magánszemélyek számára hozott jelentős változást az eSZJA 2017-es megjelenése, erősítve egyúttal a NAV szolgáltató jellegét. A rendelkezésére álló adatokból a NAV elkészíti a magánszemélyek SZJA-bevallását, amit elektronikusan (vagy igény szerint postán) elérhetővé tesz számukra. Az adózónak nincs más dolga, mint ellenőrizni a bevallást, és jóváhagyni, ha nem talál benne módosítanivalót. A magánszemélyek több mint kétharmada változtatás nélkül hagyja jóvá bevallását. Az adózással kapcsolatos tevékenységek és kötelezettségek jobb áttekintését segíti a megújult Ügyfélportál is.
A vállalkozók számára jelentős mérföldkő az online számlarendszer bevezetése volt, amely 2018-tól folyamatosan terjedt ki az adózók és a számlák egyre szélesebb körére. A számlák adattartalmát a számlázóprogramokon (vagy az erre szolgáló NAV-felületen keresztül) jelenteni kell az adóhatóságnak. A NAV így szinte minden információval rendelkezik az adózók gazdasági tevékenységéről, de ezek egy részét meg is osztja a vállalkozásokkal, megkönnyítve például a számlabefogadás elektronizálását. Ehhez kapcsolódik a várhatóan jövőre elinduló eÁFA szolgáltatás: ez az áfa-bevallást készíti el automatikusan, ahogy az eSZJA a személyi jövedelemadóban segít.
Recept a felhőben
Az ágazati szakrendszerek között az egyik leglátványosabb fejlődést az egészségügyi mutatta fel az elmúlt években. A magyar egészségügyhöz évtizedekig hozzátartozott a papír alapú, a beteg kezébe nyomott lelet (amit vinni kellett a következő vizsgálatra) vagy éppen a kézzel írt (később nyomtatott) recept.
Mindezt alapvetően megváltoztatta a Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) bevezetése. Az EESZT gyűjti, majd az orvosok és a páciensek számára elérhetővé teszi a diagnózisokat, az ellátási és beavatkozási adatokat, amelyekből az egészségügyi szakmai irányítás statisztikákat készíthet. Az EESZT más szakrendszerekkel is tud adatokat cserélni.
Az egészségügyi rendszer tavaly már több mint 2 milliárd egészségügyi adatot és 550 millió ellátási eseményt tartalmazott, napi 800 ezer elektronikus recept került bele. Az EESZT-nek köszönhető az is, hogy az orvost látogató nyugdíjasok olyan természetességgel használják a „felhő” szót, mint a veterán informatikusok…”
Forrás:
Az ügyintézéstől a szolgáltatás felé; IT Business; 2023. szeptember. 5.
