„Egy évtized elteltével időszerű a járások működési tapasztalatainak rövid áttekintése. A magyar közigazgatás történetében meghatározó szerepe volt a járásnak mint területi igazgatási egységnek. Előzményei egészen az Árpád-korig nyúlnak vissza, de a járási területet érintő illetékesség először csak a XV. század első harmadából származó pénzügyigazgatási dokumentumokban lelhető fel. Bár a járások közigazgatási szerepköre folyamatosan változott, a középkortól egészen az 1983-as megszüntetésig megkerülhetetlen szerepet töltöttek be az államigazgatásban.
A kormány 2011-ben hozott döntést arról, hogy 2013. január 1-jétől a hatékonyabb, takarékosabb és ügyfélközpontú területi közigazgatás megteremtése érdekében – a települési és a megyei szint között – járásokat hoz létre, amelyek az államszervezet legalacsonyabb szintű területi egységeként működnek. Az Országgyűlés 2012-ben a járások kialakításáról szóló törvény elfogadásával újraépítette a Kádár-korszakban megszüntetett járási rendszert, amely a vármegyei szintnél alacsonyabb szinten intézendő államigazgatási feladatok ellátását biztosítja. Az elmúlt évtizedben számos törekvés volt e rendszer hatékonyabbá, méretgazdaságosabbá tételére és az ügyintézés könnyítésére. Az első, 2015-ös átalakítás jelentősen egyszerűsítette a járási hivatalok struktúráját, megszűntek a megyei szakigazgatási szervek, és ezzel párhuzamosan a járási hivatalok szakigazgatási szervre és törzshivatalra történő felosztása is, így egy egységesebb hivatali struktúra jött létre. A második nagy átalakítás 2017-ben a járási hivatalokat három kategóriába osztotta: járási hivatalok, kiemelt járási hivatalok és megyeszékhelyek járási hivatalai. A járási szint ekkor vált a hatósági jogalkalmazás legfontosabb szintjévé. A harmadik, 2020-as változtatás során tisztításra kerültek a járási hivatalok hatáskörei, több olyan feladatot is vármegyei szintre emeltek, melyek a kezdetektől járási hatáskörben voltak. A módosítás óta a járási hivatalok kizárólag járási szintű ügyekkel foglalkoznak.
Az újjáalakítást követően folyamatosan bővült a kormányablakban intézhető ügyek száma is, 2017-ben 1573, 2023-ban már több mint 2500 ügykört intézhetnek itt a polgárok.
Kisebb járásokban az ügyfélforgalom döntő többségét (akár 90 százalékát) a kormányablakok bonyolítják le. A legközelebbi kormányablaktól mért átlagos közúti távolság a fővároson kívül folyamatosan csökken. Amíg 2014-ben az átlagos távolság (214 kormányablakkal) 31,6 kilométer volt, addig 2018-ban ez a szám (296 kormányablakkal) 14,2 kilométerre csökkent. Jelenleg 313 kormányablak működik 287 településen, így az átlagos távolság tovább csökkent.
A polgárok az államigazgatással elsősorban a kormányablakban találkoznak, ezért különös jelentősége van annak, hogy milyen tapasztalatokat szereznek ezek működéséről. A Századvég Konjunktúrakutató Zrt. közvélemény-kutatást végzett, melyből kiderült, hogy az állampolgárok közel háromnegyede évente legalább egy alkalommal intéz ügyet kormányablakban.
A megkérdezettek közel 80 százaléka nagyon elégedett, 15 százaléka pedig jónak véli a kormányablakok megközelíthetőségét. Az ügyféltérrel és az intézhető ügyek számával 93 százalék elégedett, de az ügyintézők hozzáállása is kimagaslóan pozitív értékeléseket kapott.
Az előbbi pontokhoz viszonyítva az ügyfelek kevésbé elégedettek az ügyintézés gyorsaságával és az eljárások egyszerűségével.”
Forrás:
Tíz éves a járási rendszer – tapasztalatok és jövőkép; Bíró Zsolt; Világgazdaság; 2023. december 27.
(A szerző a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. gazdaságfejlesztési üzletágának vezető szakértője.)
