„A Bizottság a mai napon részletes hatásvizsgálatot tett közzé az Európai Unió 2050-ig történő klímasemlegessé tételére vonatkozóan elfogadott cél elérésének lehetséges módjairól. E hatásvizsgálat alapján a Bizottság azt javasolja, hogy 2040-re az 1990-es szinthez képest 90 %-kal csökkentsük a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást, párbeszédet kezdeményezve valamennyi érdekelt féllel; a következő Bizottság az európai választásokat követően jogalkotási javaslatot fog előterjeszteni, amelyről az európai klímarendeletben előírtaknak megfelelően egyeztetni fog az Európai Parlamenttel és a tagállamokkal. Ez az ajánlás összhangban van az éghajlatváltozással foglalkozó európai tudományos tanácsadó testület (ESABCC) szakvéleményével és az EU Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségvállalásaival.
A mai közlemény számos olyan támogató szakpolitikai feltételt is meghatároz, amelyek elengedhetetlenek a 90 %-os cél eléréséhez. Ezek közé tartozik a 2030-ra elfogadott keret teljes körű végrehajtása, az európai ipar versenyképességének biztosítása, az igazságos átmenet hangsúlyosabb szerepe a „senkit sem hagyunk hátra” elv érvényesülésével, egyenlő versenyfeltételek biztosítása a nemzetközi partnerekkel, valamint stratégiai párbeszéd megkezdése – többek között az ipari és a mezőgazdasági ágazattal – a 2030 utáni keretről. Az ENSZ Dubajban megrendezett éghajlatváltozási konferenciájának (COP28) eredményei azt mutatják, hogy a világ többi része is ebbe az irányba halad. Az EU vezető szerepet tölt be a nemzetközi éghajlat-politikai fellépésben, és továbbra is ezt az utat kell követnie, hogy a tiszta technológiák új piacain az európai ipar számára lehetőséget teremtsen a növekedéshez.
Kiszámíthatóság és fenntarthatóság gazdaságunk és társadalmunk számára
A 2040-es éghajlat-politikai célérték meghatározása segíteni fogja az európai ipart, a befektetőket, a polgárokat és a kormányokat abban, hogy ebben az évtizedben olyan döntéseket hozzanak, amelyek az EU-t továbbra is jó úton tartják a 2050-re kitűzött klímasemlegességi célkitűzésének eléréséhez. Fontos jelzéseket fog adni arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet hosszú távon hatékonyan befektetni és tervezni, minimalizálva a meg nem térülő eszközök kockázatát. Ilyen előretervezéssel virágzó, versenyképes és méltányos társadalmat lehet formálni, dekarbonizálni lehet az uniós ipart és energiarendszereket, és biztosítani lehet, hogy Európa a beruházások elsődleges célpontja legyen, stabil, időtálló munkahelyekkel.
Emellett fokozható Európa jövőbeli válságokkal szembeni rezilienciája, és mindenekelőtt elérhető az EU fosszilis tüzelőanyagok behozatalától való energiafüggetlensége, amelyek 2022-ben a GDP több mint 4 %-át tették ki, miközben Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborújának következményeivel szembesültünk. Az éghajlatváltozás költségei és emberi hatásai egyre nagyobbak és láthatóbbak. Az éghajlattal kapcsolatos gazdasági károkat Európában csak az elmúlt öt évre vonatkozóan 170 milliárd euróra becsülik. Az Európai Bizottság hatásvizsgálata megállapítja, hogy a mérséklési erőfeszítések hiányában bekövetkező nagyobb globális felmelegedés miatt az EU GDP-je az évszázad végére még óvatos becslések szerint is mintegy 7 %-kal csökkenhet.
Az ajánlott cél eléréséhez szükséges feltételek megállapítása
Ahhoz, hogy 2040-re 90 %-kal csökkentsük a kibocsátást, számos előfeltételnek teljesülnie kell. A kiindulópont azon meglévő jogszabályok teljes körű végrehajtása, amelyek 2030-ig legalább 55 %-kal csökkentik a kibocsátást. A nemzeti energia- és klímatervek tervezetének folyamatban lévő aktualizálása kulcsfontosságú eleme az előrehaladás nyomon követésének, és a Bizottság együttműködik a tagállamokkal, az iparral és a szociális partnerekkel a szükséges intézkedések megkönnyítése érdekében.
A zöld megállapodásnak most olyan ipari dekarbonizációs megállapodássá kell válnia, amely az ipar meglévő erősségeire, például a szélenergiára, a vízenergiára és az elektrolizátorokra épül, és tovább bővíti a hazai gyártási kapacitást az olyan növekvő ágazatokban, mint az akkumulátorok, az elektromos járművek, a hőszivattyúk, a fotovoltaikus napenergia, a CCU/CCS, a biogáz és a biometán, valamint a körforgásos gazdaság. A szén-dioxid-árazás és a finanszírozáshoz való hozzáférés szintén döntő fontosságú az európai ipar kibocsátáscsökkentési céljainak elérése szempontjából. A Bizottság külön munkacsoportot fog létrehozni a szén-dioxid-árazás és a szén-dioxid-piacok globális megközelítésének kidolgozására. Európának emellett magán- és állami beruházásokat is mozgósítania kell annak érdekében, hogy gazdaságunk egyszerre fenntartható és versenyképes legyen. Az elkövetkező években a tagállamokkal szoros együttműködésben európai finanszírozási megközelítésre lesz szükség.
A méltányosságnak, szolidaritásnak és a szociálpolitikáknak továbbra is az átállás középpontjában kell maradniuk. Az éghajlat-politikai fellépésnek mindenki számára előnyökkel kell járnia társadalmainkban, és a szakpolitikáknak figyelembe kell venniük a legkiszolgáltatottabbakat, vagy azokat, akik a legnagyobb kihívásokkal szembesülnek az alkalmazkodás terén. A Szociális Klímaalap és az Igazságos Átmenet Alap olyan szakpolitikák példája, amelyek már ebben az évtizedben is segíteni fogják a polgárokat, a régiókat, a vállalkozásokat és a munkavállalókat.
Végezetül az összes érdekelt féllel folytatott nyílt párbeszéd kulcsfontosságú előfeltétele a tiszta átállás megvalósításának. A Bizottság már hivatalos párbeszédet indított az ipar és a mezőgazdaság érdekelt feleivel, és az elkövetkező hónapokig tartó európai politikai vita fontos lehetőséget kínál arra, hogy biztosítsuk a nyilvánosság bevonását a következő lépésekbe és szakpolitikai döntésekbe. Meg kell erősíteni a szociális partnerekkel folytatott strukturált párbeszédet hozzájárulásuk biztosítása érdekében, a foglalkoztatásra, a mobilitásra, a munkahelyek minőségére, valamint az átképzésbe és továbbképzésbe történő beruházásokra összpontosítva. Ez a folyamatos tájékoztatás segíteni fogja a következő Bizottságot abban, hogy jogalkotási javaslatokat terjesszen elő a 2030 utáni szakpolitikai keretre vonatkozóan, amely révén méltányos és költséghatékony módon teljesíthető a 2040-es célkitűzés. A dekarbonizáció üteme a szén-dioxid-mentes megoldásokat kínáló technológiák rendelkezésre állásától, valamint a körforgásos gazdaságban az erőforrások hatékony felhasználásától függ.
Az energiaágazat az előrejelzések szerint röviddel 2040 után eléri a teljes dekarbonizációt az összes kibocsátásmentes és alacsony szén-dioxid-kibocsátású energetikai megoldás alapján, beleértve a megújuló energiaforrásokat, az atomenergiát, az energiahatékonyságot, a tárolást, a szén-dioxid-leválasztást és -tárolást, a szén-dioxid-eltávolítást, a geotermikus energiát és a vízenergiát. A ma útjára indított, a kis méretű moduláris reaktorokkal foglalkozó ipari szövetség az ipari versenyképesség fokozására, valamint az erős uniós ellátási lánc és a képzett munkaerő biztosítására irányuló legutóbbi kezdeményezés. Ezen erőfeszítések egyik fontos előnye a kisebb mértékű függés a fosszilis tüzelőanyagoktól, amely annak köszönhető, hogy 2021 és 2040 között 80 %-kal csökkent energiacélú fogyasztásuk. A 2030 utáni keret lehetőséget kínál majd e szakpolitikák továbbfejlesztésére és szociális és iparpolitikákkal való kiegészítésére a fosszilis tüzelőanyagokról való zökkenőmentes átállás biztosítása érdekében.
A közlekedési ágazatban a technológiai megoldások és a szén-dioxid-árazás kombinációja révén várhatóan végbemegy a szén-dioxid-mentesítés. A megfelelő szakpolitikákkal és támogatással a mezőgazdasági ágazat is szerepet játszhat az átállásban, méltányos jövedelmek mellett biztosítva Európa megfelelő élelmiszer-ellátását, és olyan létfontosságú szolgáltatásokat nyújtva, mint például a talajok és az erdők szén-dioxid-tárolási kapacitásának növelése. Az e területen elérhető sikerekhez, valamint fenntartható gyakorlatok és üzleti modellek kialakításához elengedhetetlen a tágabb értelemben vett élelmiszeriparral, köztük a mezőgazdasági termelőkkel folytatott átfogó párbeszéd.
Az EU folytatja a keretfeltételek kialakítását ahhoz, hogy vonzóvá tegye a beruházásokat és a termelést. A sikeres éghajlatvédelmi átállásnak együtt kell járnia az ipari versenyképesség megerősítésével, különösen a tiszta technológiai ágazatokban. Az ipar dekarbonizációját elősegítő jövőbeli keretnek az európai zöld megállapodáshoz kapcsolódó meglévő ipari tervre kell épülnie. A közberuházásokat a vissza nem térítendő támogatások, hitelek, tőke, garanciák, tanácsadási szolgáltatások és egyéb állami támogatások megfelelő kombinációjával kell meghatározni. A szén-dioxid-árazásnak továbbra is fontos szerepet kell játszania a tiszta technológiákba történő beruházások ösztönzésében, valamint az éghajlat-politikai fellépésekre és az átállás szociális támogatására fordítandó bevételek generálásában.
Az ajánlott 90 %-os cél eléréséhez kibocsátáscsökkentésre és szén-dioxid-eltávolításra egyaránt szükség lesz. Ehhez szén-dioxid-leválasztási és -tárolási technológiák bevezetésére, valamint a leválasztott szén-dioxid ipari felhasználására lesz szükség. Az EU ipari szén-dioxid-kezelési stratégiája támogatni fogja a szén-dioxid-ellátási láncok és a szükséges szén-dioxid-szállítási infrastruktúra fejlesztését. A szén-dioxid-leválasztást a kibocsátáscsökkentési nehézségekkel küzdő ágazatokra kell összpontosítani, ahol az alternatívák gazdaságilag kevésbé életképesek. Ahhoz, hogy 2050 után negatív kibocsátás keletkezzen, szén-dioxid-eltávolításra is szükség lesz.
Előzmények
2023-ban az éghajlati összeomlás példátlan mértékben felgyorsult, a globális felmelegedés 1,48 °C-kal meghaladta az iparosodás előtti szintet, az óceánok hőmérséklete és a Déli-óceán rekordszintű jégvesztesége pedig minden eddiginél jóval nagyobb volt. A felszíni levegő hőmérséklete Európában még erőteljesebben emelkedett: a legutóbbi ötéves átlag 2,2 °C-kal meghaladja az iparosodás előtti korszakét. Az erdőtüzek, az áradások, az aszályok és a hőhullámok az előrejelzések szerint növekedni fognak, és a kibocsátások csökkentése és az alkalmazkodási intézkedések fokozása az egyetlen módja annak, hogy elkerüljük az éghajlatváltozás legrosszabb következményeit, és megvédjük az életet, az egészséget, a gazdaságot és az ökoszisztémákat.
A 2021 júliusában hatályba lépett európai klímarendelet jogi erőre emeli az EU azon kötelezettségvállalását, hogy 2050-ig elérje a klímasemlegességet, valamint meghatároz egy köztes célértéket, amely szerint 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 55 %-kal csökkenteni kell a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást. Az EU azóta elfogadta az „Irány az 55%!” című jogalkotási csomagot, amely lehetővé teszi a 2030-ra kitűzött célok elérését. A klímarendelet azt is előírja az Európai Bizottság számára, hogy a Párizsi Megállapodás 2023 decemberében lezajlott első globális értékelését követő hat hónapon belül tegyen javaslatot egy 2040-re vonatkozó éghajlat-politikai célértékre. Amint a következő Bizottság elfogadja a 2040-re vonatkozó éghajlat-politikai célértéket, ez képezi majd a Párizsi Megállapodás szerinti új, nemzetileg meghatározott uniós hozzájárulás alapját, amelyet 2025-ben közölni kell az UNFCC-vel.
A 2040-re vonatkozó éghajlat-politikai célérték meghatározása nemcsak egyértelmű gazdasági előnyökkel jár majd a szélsőséges időjárási események és az azokhoz kapcsolódó veszteségek alacsonyabb kockázata miatt, hanem számos járulékos előnnyel is, többek között a levegőminőség javulásával és a kapcsolódó egészségügyi előnyökkel, az importált fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkenésével és a biológiai sokféleség szempontjából jelentkező előnyökkel. Az éghajlatváltozás egyre gyakoribb és súlyosabb, jelentős és növekvő társadalmi hatásokkal járó és gazdasági károkhoz vezető szélsőséges időjárási eseményeket okoz. Ezek a gazdasági veszteségek messze meghaladják az éghajlat-politikai fellépés költségeit.
További információk:
Közlemény a 2040-re javasolt kibocsátáscsökkentési célértékről
Weboldal – A 2040-re vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzés
Idézet(ek)
„Európa már meghozta a stratégiai döntést arról, hogy innovatív, fenntartható és globálisan versenyképes gazdaságba ruház be, amely agilis, tiszta iparágak köré szerveződik. A mai napon megtesszük a következő lépést annak érdekében, hogy hosszú távú jólétet, stabil munkahelyeket és nagyobb gazdasági biztonságot érjünk el az Unióban. Az ipari vezető szerepet és az igazságos átmenetet ugyanazon érem két oldalának tekintjük. A nettó zéró kibocsátási célt szolgáló technológiák terén erős globális szereplőként az EU továbbra is a méltányosságot és a szolidaritást tartja az európai zöld megállapodás középpontjában.” – Maroš Šefčovič, az európai zöld megállapodásért, az intézményközi kapcsolatokért és a tervezésért felelős ügyvezető alelnök
„Az energiaágazat vezető szerepet tölt be Európa szén-dioxid-mentesítésében és kibocsátáscsökkentésében. Tovább kell haladnunk a 2040 felé vezető úton. A 2030-as években jelentős előrelépésre van szükség a fosszilis tüzelőanyagokról való átállás terén, és energiaszerkezetünkben növelni kell a megújuló energiaforrások részarányát. Most egyértelmű jelzést küldünk a befektetőknek arról, hogy Európa ezen a pályán marad, és hosszú távú kiszámíthatóságot és stabilitást kínál számukra. Polgárainak pedig azt üzenjük, hogy tisztább megoldásokat teszünk elérhetővé, és támogatjuk őket az átállás során.” – Kadri Simson energiaügyi biztos
„Épp a valaha mért legmelegebb évet hagytuk magunk mögött. Az éghajlat-politikai fellépés fontosságához nem férhet kétség, és a tervezést most azonnal kell kezdeni. Ami a jövőt illeti, stabilabban, két lábon kell állnunk: biztonságos és egészséges élhető környezet szükséges mindenki számára, valamint erős és reziliens gazdaság, a vállalkozások számára fényes jövőt és mindenki számára igazságos átmenetet biztosítva. Ez a ma bemutatott közlemény azt az üzenetet is közvetíti partnereink számára világszerte, hogy Európa továbbra is vezető szerepet tölt be a globális éghajlatvédelmi törekvések terén. Az éghajlati válság kezelése nem rövidtávfutás, hanem maraton. Gondoskodnunk kell arról, hogy mindenki átlépje a célvonalat, senki se maradjon le.” – Wopke Hoekstra, Commissioner for Climate Action”
Forrás:
A Bizottság 2040-es kibocsátáscsökkentési célértékre vonatkozó ajánlást terjeszt elő a klímasemlegesség 2050-ig történő eléréséhez vezető út meghatározása érdekében; Európai Bizottság; 2024. február 6.
