„* A júniusi európai parlamenti választások után új elnöke lesz az Európai Bizottságnak.
* A pártcsaládok csúcsjelöltjeiket delegálják a pozícióra.
* A legtöbb esélye a jelenlegi elnöknek, Ursula von der Leyennek van.
* Azonban mégis előfordulhat, hogy a befutó egy még ismeretlen külső szereplő lesz.Júniusban véget ér a 2019–2024-es uniós ciklus. Az európai parlamenti választások után újraosztják az intézményekben a vezető pozíciókat, így az Európai Bizottság elnökét is megválasztják.
Az európai pártcsaládok harmadik alkalommal jelölték ki előzetesen, hogy mely politikusaikat delegálják a Bizottság élére. A regnáló elnök legesélyesebb kihívója egy luxemburgi biztos, de könnyen lehet, hogy végül egyikük sem kerül a Bizottság élére, ugyanis az elnök kiválasztásában az uniós állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács is részt vesz.
Háborús idők háborús elnöke
Az Európai Parlament legnagyobb pártcsaládja, az Európai Néppárt (EPP) Ursula von der Leyent, a Bizottság jelenlegi elnökét indítja csúcsjelöltként. Erről március elején döntött a párt kongresszusa.
Von der Leyen 2019-ben brüsszeli tapasztalat nélkül, szinte a semmiből lett elnök. Az EP-választást megnyerő EPP csúcsjelöltje a német Manfred Weber volt, akit azonban többen nem támogattak a Tanácsban, így megindult a többnapos casting. Konszenzusos jelöltként végül a német védelmi miniszterként dolgozó von der Leyent javasolta a pozícióra a Tanács. A politikust szűk, kilencfős többséggel választotta meg az Európai Parlament.
Ursula von der Leyen
Von der Leyen hamar berendezkedett a Bizottság főépületében, a Berlaymont-ban. Erős kézzel vette át a 30 ezer munkavállalót foglalkoztató mamutszervezetet, és közben sokkal nagyobb tempót diktált, mint elődei. Szinte mandátumának első percétől krízismenedzserré vált, 2020 elején ugyanis kitört a koronavírus-járvány, két évvel később pedig Oroszország megtámadta Ukrajnát.
A háborúban meglátta a lehetőséget az egykori védelmi miniszter, aki nemcsak villámgyorsan az ukránok oldalára állt, hanem azért is mindent megtett, hogy az Unió a megtámadott ország legfontosabb nemzetközi szövetségesévé váljon. Az ukránok végsőkig tartó támogatását és az európai védelmi képességek fejlesztését hangsúlyozó von der Leyen népszerűsége is növekedni kezdett. Egyre többen gondolták úgy, hogy háborús időkben háborús elnökre van szükség.
Azonban nem támogatja mindenki az elnököt. A leghangosabb kritikusa Orbán Viktor, aki szerint a Magyarországnak járó uniós források egy részét befagyasztó elnök az elmúlt években Soros emberévé vált, de a Politico forrásai szerint Emmanuel Macron francia elnök szemét is szúrja von der Leyen túlzott önjárósága.
Utóbbi tulajdonságához kötődik az elnök legnagyobb botránya. A New York Times beperelte von der Leyenéket, miután a Bizottság nem hozta nyilvánosságra az elnök sms-eit, amelyeket a Pfizer gyógyszeróriás vezérigazgatójával váltott. Az amerikai lap szerint von der Leyen egyedül tárgyalta le a második körös, több milliárd eurós uniós vakcinabeszerzést, majd kész tények elé állította a tagállamok vezetőit, akik végül formálisan is jóváhagyták az üzletet.
Aki már a választás utáni alkudozásra készül
Von der Leyen legesélyesebb kihívója Nicolas Schmit, a szociáldemokrata pártcsalád csúcsjelöltje. A luxemburgi politikus jelenleg a Bizottság munka- és szociális ügyekért felelős biztosaként dolgozik. Bár Brüsszelben kifejezetten beágyazottnak számít, szinte biztos, hogy a legtöbb uniós választópolgár még sosem hallott róla.
Schmit jelölésében szerepet játszott, hogy a szociáldemokraták káderhiányban szenvednek. Legismertebb biztosuk, a Bizottság alelnökeként dolgozó Frans Timmermans visszatért a holland belpolitikába, más pedig nem maradt, aki egyszerre népszerű és befolyásos is.
Mivel a szociáldemokratákat stabilan a második helyre mérik a közvélemény-kutatók, Schmittől valószínűleg nem is várnak győzelmet a pártcsalád vezetői. Inkább az EP-választások utáni tárgyalásoknál szánnak neki fontos szerepet. Brüsszeli beágyazottsága ugyanis jól jöhet, amikor a Néppárt vezetőivel kell alkudozni a különböző pozíciókról. A parlamenti többség megszerzéséhez szinte biztosan kellenek a szociáldemokrata képviselők szavazatai is a Néppártnak, így Schmiték jó alkupozícióból indulnak.
Ezt valószínűleg arra fogják használni, hogy a szavazóiknak fontos szakpolitikai témáikat belobbizzák a következő Bizottság programjába, valamint megszerezzék több uniós csúcsszerv, köztük a Tanács elnöki pozícióját. Utóbbit jelenleg a liberális Charles Michel vezeti. Brüsszeli információk szerint a szociáldemokraták a korrupciós vádak miatt lemondott portugál miniszterelnököt, Antonio Costát delegálnák a Tanács élére.
Megosztott liberálisok
A Parlament harmadik legnagyobb frakciója jelenleg a Renew Europe. A liberális-centrista képviselőcsoport alapból megosztott, három különböző pártcsalád képviselőit tömöríti. Náluk ülnek a hagyományos liberális pártcsalád, az ALDE, a macronista Renew, valamint az Európai Demokratikus Párt (EDP) politikusai is.
Macron jelenlegi formájában ellenzi a csúcsjelölti rendszert, mert hiányolja az egységes európai pártlistákat. Ennek és a liberálisok megosztottságának fényében nem meglepő, hogy akárcsak 2019-ben, idén sincs klasszikus értelemben vett csúcsjelöltje a tábornak. A liberálisok egy háromfős csapatot bíztak meg a kampány vezetésével.
Az ALDE csúcsjelöltje a német parlament védelmi bizottságának elnöke, Marie-Agnes Strack-Zimmermann, aki Németországban harcias ukránpártiságáról ismert. Legutóbb azzal került be a hírekbe, hogy kormánypárti politikusként megszavazta az ellenzék javaslatát, amivel Taurus cirkálórakétákat küldtek volna Ukrajnának. Ezt Olaf Scholz kancellár többször is elutasította.
A liberális vezértrióba az EDP a főtitkárát, az olasz–francia Sandro Gozit delegálta, míg a Renew a francia Valérie Hayert nevezte meg csúcsjelöltjeként. A három politikus legfontosabb feladata az lesz, hogy megakadályozza, hogy a frakció az ötödik helyre csússzon vissza. A legfrissebb közvélemény-kutatások ugyanis azt mutatják, hogy mindkét szélsőjobboldali képviselőcsoport megelőzheti őket.
Egyedül, párban, jelölt nélkül
A kisebb pártcsaládok közül egyedül a legkisebb parlamenti frakcióval rendelkező szélsőbaloldal állított hagyományos csúcsjelöltet, az osztrák kommunista, Walter Baier személyében. A zöldek egy párosra, a német Terry Reintkére és a holland Bas Eickhoutra bízták kampányuk irányítását.
A Néppártól jobbra lévő két pártcsaládnak viszont még nincsen csúcsjelöltje. A Giorgia Meloni által dominált konzervatív-nacionalista Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) egyáltalán nem nyilatkozott a témában, míg a szélsőjobboldali-oroszbarát Identitás és Demokrácia (ID) bejelentette, csúcsjelöltet ugyan nem állít, de a csúcsjelölti vitán Anders Vistisen dán EP-képviselővel képviselteti magát.
A közvélemény-kutatások alapján az ECR és az ID parlamenti frakciója is növekedhet a választások után, a mérések szerint övék lehet a harmadik és negyedik legnagyobb képviselőcsoport. Emiatt akár az is elképzelhető, hogy a parlamenti szavazásnál a Néppárt megpróbálja a konszolidáltabb ECR-képviselőket meggyőzni saját jelöltjének támogatásáról. A parlamenti többség megszerzése már 2019-ben sem volt egyszerű von der Leyen számára, idén valószínűleg még nehezebb lesz.
Füstös szobák
A csúcsjelölti rendszer a 2014-es bevezetése óta felemásan teljesített. Jean-Claude Junckert megválasztották a Bizottság elnökének, míg Manfred Weber jelöltsége már a Tanácsban elbukott. Von der Leyen esetében egyelőre mindkét opció elképzelhető.
Amennyiben a második verzió valósul meg, lehetetlen előre megjósolni, ki lehet a Bizottság következő elnöke. Von der Leyen személye a bizonyíték, hogy ha a Tanács „füstös” szobáiban úgy határoznak, akár egy Brüsszelen kívülről érkező politikus is vezetheti a Bizottságot. ”
Forrás:
Duplázhat-e Von der Leyen a Bizottság élén? És kicsoda Nicolas Schmit? Csúcsjelöltek, akik elvezetnék Brüsszelt; Molnár Kristóf; 444.hu; 2024. április 1.
