„A 2024-es magyar EU-elnökség központi célkitűzése a Versenyképességi Megállapodás elfogadtatása, amelyet november 8-án terveznek tárgyalni az informális EU-csúcson Budapesten.
Az ambiciózus célkitűzés mögött álló erőfeszítések nem csupán Magyarország, hanem az egész Európai Unió versenyképességét és innovációs kapacitását hivatottak növelni. Mario Draghi a föderálisabb megvalósításban, Orbán Viktor a gazdasági semlegesség politikájában hisz, és látható, hogy noha többen több különböző utat vázolnak fel, a teljesítmény növelésének fontosságában mindenki egyetért. A versenyképesség szorosan összefügg a kutatás-fejlesztési (KFI) kapacitások erősítésével, hiszen az innovációk és technológiai fejlesztések közvetlenül hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez.
Jelenleg a világ 50 legnagyobb technológiai vállalatából mindössze négy található az EU-ban. Emellett az EU részesedése a globális kockázati tőkéből mindössze 5%, szemben az Egyesült Államok 50%-os részesedésével. Az európai versenyképességi fordulat elősegítése érdekében csökkenteni kell a kutatási hálózatok töredezettségét, és megszüntetni a K+F finanszírozás terén fennálló regionális különbségeket, ami azt jelenti, hogy szükség van a kutatási és innovációs támogatások átfogó reformjára, a digitális transzformáció megvalósítása, az új technológiák fejlesztése és az adminisztratív akadályok csökkentése érdekében. Jelenleg például Közép-Európa csak a K+F finanszírozás 8%-át kapja, miközben az EU lakosságának 24%-a él ebben a régióban. A KFI-teljesítmény fokozása és a régiók közötti különbségek csökkentése alapvető fontosságú, ha Európa versenyképességét hosszú távon szeretnénk biztosítani.
Az Európai Unió nem csak egy intézményi ciklusváltás közepén áll, de dolgozik a következő hétéves költségvetésén is. A kutatásfinanszírozás terén különösen aktív párbeszéd zajlik, amelyet élénkít, hogy az Ursula von der Leyen által kijelölt biztosok portfóliói között jelentős átfedések vannak, a kutatás, az innováció és a digitalizáció területein. Az átfedések a programok megvalósítását is bonyolíthatják, különösen annak fényében, hogy a kutatásfinanszírozás számos biztos területét érinti, így megosztva a döntéshozatali felelősséget és erőforrásokat. A Versenyképességi Megállapodás tervezetében az EU arra törekszik, hogy 2030-ig elérje a 4%-os GDP beruházási célt a kutatás és innováció területén, a tudás áramlása mint az ötödik szabadság bevezetése is szerepel a dokumentumban, valamint az Európai Innovációs Tanács megerősítése – Zaharieva biztos kutatásfejlesztési prioritásaival összhangban.
Az Európai Bizottság közzétette az Európai Kutatási Térségről szóló előrehaladási jelentését, amely szerint az EU még messze van a GDP 3%-ának KFI-re fordításának céljától, elsősorban a magánberuházások alacsony szintje miatt, és azt is elismeri, hogy többet kell tennie annak biztosítása érdekében, hogy a widening országok kutatói több finanszírozási lehetőséghez jussanak.
A versenyképesség és a kutatásfejlesztés–innováció finanszírozásának összefüggései a fentiekből, valamint a biztosi mandátumokból is világosak, így két kérdés maradt: mennyire jelenik meg Magyarország érdeke a KFI terén a versenyképességi paktumban, és mennyire tudja majd az új uniós kutatásfinanszírozás csökkenteni a regionális különbségeket, erősítve Európa versenyképességét.
Noha a magyar egyetemek uniós finanszírozásból való kizárásának problémája továbbra sem rendeződött, a Widening Country kategóriába tartozó országok nemrégiben aláírt nyilatkozatban szólítják fel az EU-t, hogy biztosítson szélesebb körű támogatást a kutatásfinanszírozási keret lehívása során alulreprezentált országok számára. Az Európai Bizottság következő kutatási és innovációs keretprogramjának kidolgozásáért felelős Heitor-csoport jelentős átalakítást javasol az uniós finanszírozási eszközök terén.
A Heitor-jelentés szerint a Widening programot át kellene strukturálni a következő pénzügyi keretprogramban (FP10), hogy kevesebb eszközt tartalmazzon, könnyebben használható és hatékonyabb legyen. Emellett javasolják, hogy a Widening programot nevezzék át „Advancing Europe”-ra. A jelentés nagyobb összehangoltságot szeretne a nemzeti és uniós források között, mondván, hogy az Európai Szemeszternek – az EU gazdasági és költségvetési politikákat összehangoló fő eszközének – kellene felelősséget vállalnia a tagállamok állami és magán KFI-kiadásainak felülvizsgálatáért, beleértve az EU strukturális alapjaiból származó kutatási pénzeket is. Javasolja továbbá egy új pre-accelerator program bevezetését az Európai Innovációs Tanács (EIC) keretében, hogy növelje a widening országok startupjainak sikerességi rátáját az EIC források megszerzésében. Nem sokkal később nyilvánosságra hozták a Horizon Europe 2025-ös munkaprogramjának widening tervezetét, amely a widening országok startupjait támogatná az EIC pre-accelerator programjának létrehozásával.
Az EIC 2025-ös munkaprogramja pedig 2024 júliusban jelent meg, amely szerint a kis- és közepes vállalatok és startupok 10–30 millió eurós tőkebefektetést kaphatnak jövőre, ami a jelenlegi maximális 15 millió eurós támogatási határ duplája, ezzel a mélytechnológiai vállalatok finanszírozási hiányát igyekszik csökkenteni Európában. A stratégiai technológiák számára indított STEP Platform célja az EU programok forrásainak összpontosítása a digitális, a mélytechnológiai, a tiszta- és biotechnológiai ágazatokra.
A Heitor-jelentés egy független Ipari Versenyképességi és Technológiai Tanács, valamint egy Európai Társadalmi Kihívások Tanács létrehozását is javasolja, amelyek a kollaboratív kutatásokat irányítanák. Mindez azt jelentené, hogy az FP10 nagyrészt a Bizottság hatókörén kívül kerülne irányításra. A csoport szeretné megduplázni a kutatási és innovációs költségvetést 93,5 milliárd euróról 220 milliárd euróra annak érdekében, hogy Európa visszaszerezze versenyképességét. A javaslatok között szerepel a katonai és civil célokra is felhasználható („kettős felhasználású”) innovációk bevonása, valamint az együttműködés fokozása globális szinten, ideértve Kínát is. A kettős felhasználású technológiák fejlesztése azonban gondot okozhat az EU-n kívüli országok, mint az Egyesült Királyság, Kanada vagy Dél-Korea számára, mivel az érzékeny védelmi kutatások hozzáférése korlátozott lehet számukra, hiszen a nagyobb védelmi fókusz miatt az EU korlátozhatja, mely országok csatlakozhatnak bizonyos projektekhez. A törekvésekkel kapcsolatban Svájc és az Egyesült Királyság is kifejezte álláspontját.
Mindeközben Ekaterina Zaharieva, az EU kutatásért és innovációért felelős biztosjelöltje fontos lépéseket ígért az új FP10 keretprogram kialakításában, amelynek egyik prioritása a kutatási költségvetés növelése és az adminisztráció egyszerűsítése, hogy az uniós forrásokhoz való hozzáférés gyorsabb és hatékonyabb legyen. A biztosjelölt azzal is nyugtatta a kutatói közösséget, hogy az FP10 nem olvad be teljesen a Versenyképességi Alapba, noha a két program bizonyos mértékben összefonódhatna. Az új keretprogram kiemelt figyelmet fordítana a mesterséges intelligencia alkalmazására, valamint az SME-k és startupok szerepének növelésére. Zaharieva célja a kutatási infrastruktúrák EU-szintű stratégiájának kidolgozása is, hogy a kutatók, különösen az ipar, az SME-k és startupok számára hozzáférést biztosítson világszínvonalú létesítményekhez. Javaslatokat fogalmazott meg az MI bevezetésére a tudományos kutatásban és egy európai élettudományi stratégiára.
A magyar EU-elnökség fő célkitűzése a Versenyképességi Paktum elfogadtatása, amely alapvető szerepet játszik az európai gazdasági dinamizmus és versenyképesség fokozásában. Ezt a paktumot az őt követő lengyel elnökség tovább erősítheti a Versenyképességi Alap bevezetésével, amely célzott támogatásokat és ösztönzőket kínálna az innováció és a gazdasági fejlődés területén.
Bár felmerült az az aggály, hogy az EU következő hétéves költségvetési ciklusában a teljes kutatásfinanszírozás a Versenyképességi Alap részévé válhatna, ez nem tűnik megvalósíthatónak és konkrét szándékot sem tükröz. Ezt az elképzelést már így is számos ellenvélemény fogadta.
Bármi is lesz a kutatásfinanszírozás jövője, bizonyos értékekről nem szabad megfeledkezni: a kutatás és fejlesztés finanszírozása alapvető versenyképességi kérdés, amelynek célkitűzései során figyelemmel kell lenni a régiók közötti különbségekre. Ennek révén érhető el, hogy a kutatásfinanszírozás hatékonyan szolgálja a versenyképességi szempontokat, miközben az európai régiók közötti különbségek csökkentéséhez is hozzájárul.”
Forrás:
A magyar elnökség Versenyképességi Paktuma és az uniós kutatásfinanszírozása jövője; Pató Viktória Lilla; Ludovika.hu, Öt perc Európa blog; 2024. október 29.
