„Az európai kutatásfinanszírozás jövője szempontjából fontos a keretösszeg növelése, az adminisztráció egyszerűsítése és az eljárások gyorsítása, azonban a forráselosztási aránytalanságok ennek ellenére is alááshatják Európa hosszú távú innovációs kapacitását.
Az Európai Bizottság február 12-én közzétette az új hétéves uniós költségvetésről szóló közleményét. Egy héttel később, február 19-én az Európai Parlament Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottsága (ITRE) jelentést fogadott el, amelyben jelentősen magasabb költségvetést és egyszerűsített finanszírozási mechanizmusokat követel a következő, 10. kutatási keretprogram (FP10) számára, amely jelenleg Horizont program néven fut. Az Európai Parlament a javaslatról ezen a héten, a március 11-i plenáris ülésen fog szavazni. A jelentés hangsúlyozta, hogy az EU tudományos és technológiai versenyelőnyének megőrzése érdekében növelni kell a finanszírozást, csökkenteni kell a bürokráciát és erősíteni kell a határokon átnyúló együttműködést.
Akadémiai álláspontok az új kutatási keretprogramról
Eközben számos egyetem önálló álláspontot tett közzé a következő kutatási keretprogram vonatkozásában. A Leuveni Egyetem például egy önálló, stabil, elkülönített és jelentősen magasabb költségvetéssel rendelkező 10. keretprogramot részesítene előnyben. „A kutatás és innováció (K+I) finanszírozásának az Európai Versenyképességi Alapba (ECF) való bevonása nem feltétlenül oldaná meg Európa versenyképességi problémáját, és egy olyan keretprogram elvesztését jelentené, amelynek bevált eredményei vannak” – fogalmazott Dr. Jan D’hooge, a KU Leuven kutatáspolitikai rektorhelyettese. Megjegyezte: „Több felhívásra van szükség a kis és közepes méretű konzorciumok számára, kisebb projektköltségvetéssel. A nagyszabású projekteket sokkal bonyolultabb az elejétől a végéig irányítani, és fennáll a veszélye, hogy a tényleges kutatási tevékenységektől a bonyolultabb pályázatírási, támogatás-előkészítési vagy irányítási folyamatok felé terelik az erőforrásokat” – tette hozzá.
Az Egyesült Királyság a Brexitet követően újra társult ország a Horizont programban. Egyetemeinek közös álláspontja az egyes programok közötti szinergiák, az átjárhatóság szükségességét hangsúlyozza. Kiemelendő, hogy a harmadik országok szerepének fontosságára is ráirányítják a figyelmet: „A 10. keretprogramnak kiegyensúlyozott és arányos megközelítést kell alkalmaznia a biztonságos és megbízható kutatási együttműködések előmozdítása érdekében. Minimálisra kell csökkenteni a társult országok részvételének akadályait a kritikus és kialakulóban lévő technológiákkal kapcsolatos területeken” – fogalmaznak nyilatkozatukban az Egyesült Királyság egyetemeinek képviselői.
Az ALLEA, az európai természet-, társadalom és bölcsészettudományi akadémiák szövetsége, amely mintegy 40 – EU-s, illetve nem EU-s – ország több mint 50 akadémiáját tudhatja tagjai között, szintén az új keretprogram diverzifikációját javasolja, vagyis, hogy a támogatási formák széles skálája legyen elérhető, a kisebbektől a középméretűeken át a nagyobb szabásúakig, a rövidebb időtartamra szóló támogatásokra való jelentkezés menete pedig gyorsabb és letisztultabb legyen. Ha több kisebb támogatási forma is rendelkezésre áll, ezek egyaránt segítik a kezdő kutatók támogatását, a résztvevők szélesebb körét érik el, és szélesebb spektrumon szolgálják a kiválóság építését. A szövetség mindemellett kiemeli a finanszírozás aránytalanságát az Európai Unión belül: „a legtöbb »widening« országnak még mindig további kapacitásbővítő eszközökre van szüksége, amelyek támogatják kutatási stratégiájuk jelentős fejlesztését, valamint erősítik kutatási intézményeik szervezetét és finanszírozását is.”
Egyszerűsítés, semlegesség, arányosság
Magyarország számára az adminisztratív egyszerűsítés, az eljárások gyorsítása és a gazdasági semlegesség elvének alkalmazásán túl az is érdek lenne az új kutatási keretprogram kapcsán, hogy csökkenjenek a kapcsolódó források elosztásának aránytalanságai az Európai Unión belül.
A belső piac jövőjéről szóló eddigi konzultációk és előzetes állásfoglalások során az eddigiekben elsősorban arról esett szó, hogy a kohéziós politika mennyiben képes támogatni az Európai Unió egyes szakpolitikáinak célkitűzéseit, az a megközelítés azonban mindezidáig nem került be a stratégia szempontrendszerébe, hogy az Európai Unió egyes szakpolitikái mennyiben képesek hozzájárulni a kohézió célrendszeréhez. A Lisszaboni Szerződés a területi kohéziót hivatalosan is az Európai Unió Szerződéseinek rendelkezései közé integrálta 2007-ben. Ennek megfelelően az Európai Unió működéséről szóló Szerződés (EUMSZ) 174. cikke hangsúlyozza a gazdasági, társadalmi és szociális kohézió fontosságát, a területi kohézió fontosságát, kiemelve az egyes országok közötti egyenlőtlenségek kezelésének szükségességét.
A területi kohézió kiemelten fontos a Magyarországon belüli, és az Európai Unió régiói közötti innovációs szakadékok szűkítése érdekében, amely együtt jár a közvetlen finanszírozású uniós források lehívásának régiók közötti aránytalanságok felszámolásával. Az Európai Bizottság új európai innovációs menetrendje elismeri, a Draghi-jelentés pedig az európai versenyképesség legfontosabb akadályként említi az innovációs szakadékot. A Bizottság a közvetlen uniós források tagállamok közötti elosztásának egyenlőtlenségeit is elismeri, és hangsúlyozza, hogy stratégiai megközelítésre van szükség ahhoz, hogy ezeket a forrásokat a növekedés és az innováció szolgálatába állítsák, éppen azért, mert az innovációval kapcsolatos területi egyenlőtlenségek fokozzák a belső piaci különbségeket, ebből következően pedig akadályt képeznek az uniós szabadságok – személyek, szolgáltatások, áruk és tőke – szabad áramlásával szemben. Márpedig a belső piac célja éppen ezen uniós alapszabadságok akadálytalan áramlásának biztosítása. Az egyenlőtlenségek feloldásának érdekében azonban nemcsak a kohéziós pénzek játszanak szerepet, hanem az EU programok olyan forrásai is, mint az uniós kutatási program pénzei.
Az Európai Unió továbbra is elmarad az USA és Kína mögött a K+F beruházások terén: 2022-ben a GDP mindössze 2,24%-át költi erre a célra, míg az USA-ban ez az arány 3,5%, Kínában pedig 2,4%. Annak ellenére ugyanis, hogy a Horizont program 95,5 milliárd eurós költségvetésével a 38 közvetlen uniós alap közül a legnagyobb, e pénzeszközök elosztása egyenlőtlen volt: a később csatlakozott EU13 országok a jelenlegi keretprogram 2021-es indulása óta a nettó uniós hozzájárulásnak mindössze 7,89%-át kapták meg az időszakos országos teljesítményt összefoglaló Horizont Jelzőrendszer 2023. december 20-án közzétett adatai alapján. Ezzel áll ellentétben a korábban csatlakozott EU14 országok által kapott 84%-kal, annak ellenére, hogy az EU13 országok a támogatható pályázatok 16%-át nyújtották be. Az adatokból kiderül, hogy jelentős az egy főre és kutatóra jutó finanszírozási különbség: az EU13 országok lényegesen kevesebbet kapnak, mint az EU14 országok. Például az EU13 országokban a teljes lakosságra jutó nettó uniós hozzájárulás 20 euró, míg az EU14 országokban 70 euró. A Horizont finanszírozás eloszlása nem csak tagállamok között egyenlőtlen, a kiegyensúlyozatlanság regionális szinten is érvényesül. Az EU20 NUTS2 statisztikai régiója részesül az uniós támogatások 51%-ban, míg a fennmaradó 230 régiónak kell megosztoznia a maradék 49%-on. E téren jól teljesítő déli régiót is jócskán találunk, hiszen az attikai régió (Athén NUTS2 régiója) például 650 millió euróval a 8. legnagyobb kedvezményezett, amely mellett eltörpül a Magyarország számára országos szinten kiosztott 128 millió euró összegű uniós forrás.
Felfogásbeli változás kell az európai versenyképesség érdekében
Mindez azért is releváns, mivel a védelmi és kettős felhasználású innovációk európai szintű finanszírozása pedig éppen a Horizont Európa és az Európai Védelmi Alap közvetlen uniós források rendszerén keresztül lehetséges, az e téren tapasztalható regionális és innovációs egyenlőtlenségek tehát nemcsak helyi szinten vagy csak egyes tagállamokra jellemzően jelentenek gazdasági hátrányt, hanem alapvetően az európai egység, szuverenitás, belső piac és versenyképesség akadályát képezik.
Az európai versenyképességgel kapcsolatos kihívásokat az eddig információk szerint egy Európai Versenyképességi Alap létrehozásával rendezné az EU egyes stratégiai szektorok és kritikus technológiák támogatására, e téren azonban szemléletbeli változás nem körvonalazódik. Ráadásul a hírek szerint az új költségvetés még inkább átpolitizálttá válna, mint a jelenlegi MFF, az ezzel kapcsolatos bizottsági közlemény szerint egy eurót se lehet majd olyan tevékenységre elkölteni, amelyhez kapcsolódóan a jogállamiság alapelvei, illetve az EU pénzügyeinek védelme nem garantált. Tovább erősödnének az olyan eszközök, mint a kondicionalitási eljárás, az helyreállítási alap politikai elvárásai és a kohéziós politika horizontális feljogosító feltételei, miközben a jogállamisági jelentések ajánlásai és az uniós költségvetésből járó pénzügyi támogatás közötti kapcsolat a tervek szerint még szorosabbá válna. Mindez éles ellentétben áll azzal, amit az Európai Bizottság az új költségvetési időszak zászlajára tűzött: az európai gazdaság újraindításával.
Ezzel szemben, amint azt a magyar uniós elnökség alatt elfogadott Budapesti nyilatkozat is rögzíti, az európai versenyképesség fellendítése egy teljes felfogásbeli változást igényelne. Egy olyan új felfogást, ami ahelyett, hogy a jelenlegi gyakorlat szerint politikai, ideológiai okok vagy egyéni érdekek miatt hátráltatja, ellehetetleníteni igyekszik, minden lehetséges eszközzel segíti és előmozdítja a tagállamok gazdasági teljesítményét, mindemellett pedig a kiválóság elve mellett figyelembe veszi a területi felzárkóztatás szükségességét is az innováció vonatkozásában.”
Forrás:
Arányos kutatásfinanszírozásra van szükség az Európai Unió új költségvetésében; Petri Bernadett; Ludovika.hu, Öt perc Európa blog; 2025. március 11.
