„Az internetszuverenitásnak, az államok újfajta szabályozási igényeinek lehetséges történeti analógiái
A neomediaevalizmus tudományos irányzata a középkor fogalmaival próbálja megérteni, leírnikorunk legújabb technológiai, gazdasági és szociológiai fejleményének, a világhálónak a működését.
Húsz éve a világ lakosságának mintegy tizenkét-tizenhárom százaléka fért hozzá az internethez, mára hatvanhét százalék, azaz csaknem öt és fél milliárd ember csügg a világhálón. Vannak-e az internetszuverenitásnak, az államok újfajta szabályozási igényeinek, a felhasználók és az óriásplatformok egymás közötti viszonyainak olyan történeti analógiái, amelyek segíthetik az internet mint komplex, folyamatosan változó és sokszínű ökoszisztéma megértését és szabályozását?
…
Az internetezők átlagos napi közösségimédia-használata világszerte száznegyvenhárom percet, azaz majdnem két és fél órát tett ki naponta 2024-ben. Ebben a rendszerben az információhoz, a digitális eszközökhöz és a gazdasági lehetőségekhez való hozzáférést néhány domináns szereplő ellenőrzi, ami a digitális hozzáférésen és ellenőrzésen alapuló új hierarchiát hoz létre. Varoufakis és Yen arra figyelmeztetnek, hogy beavatkozás nélkül a kialakulóban lévő technofeudalizmus olyan új, immobilis társadalmi rendet fog megszilárdítani, amelyben egy kis elit rendelkezik a digitális termelési eszközök fölött, ahogyan a feudális urak a föld és annak terményei fölött rendelkeztek. Mindez pedig elég sötét képet fest elénk arról a kommunikációs eszközről, amelyen keresztül a mindennapokban gyakoroljuk véleménynyilvánítási szabadságunkat.”
Forrás:
Technofeudalizmus; Gosztonyi Gergely; Országút; 138. szám; 2025. április 25. (PDF)
Lásd még:
Welcome to the Age of Technofeudalism; Morgan Meaker; Wired; 2024. április 24. (Varufákisz-interjú)
