„Az Eurostat friss adatai szerint a magyar átlagbér emelkedése az egyik legnagyobb volt Európában, mégis továbbra is az unió utolsó harmadában ragadtunk. A bérfelzárkózás mögött alacsony bérre épített gazdaságpolitika, szerkezeti csapdalehetőségek és versenyképességi hiányosságok rajzolódnak ki.
Az Eurostat november 12-i jelentése szerint a teljes munkaidőben foglalkoztatottak éves átlagbére az EU-ban 2024-ben 5,2 százalékkal emelkedett. Az átlagbér 39 800 eurora nőtt.
A legmagasabb értéket Luxemburgban (83 000 euro), Dániában (71 600 euro) és Írországban (61 100 euro), a legalacsonyabbat pedig Bulgáriában (15 400 euro), Görögországban (18 000 euro) és Magyarországon (18 500 euro) találjuk.
A magyar átlagbér 2024-ben az EU-s átlag csupán 46,4, az osztráknak pedig 31,5 százalékát teszi ki.
Ausztriában az ötödik legmagasabb átlagbért látjuk. Csehország 6, Lengyelország 3 és Szlovákia egy hellyel előz meg bennünket az átlagbérek tekintetében.
[A táblázatot az eredeti cikkben lehet elolvasni.] A táblázatban azt látjuk, hogy a vizsgált országok között a magyar átlagbér emelkedése a harmadik legmagasabb volt 2022-ről 2024-re, amiből a 2023-ról 2024-re bekövetkezett emelkedés 8,7 százalék, 3,5 százalékkal magasabb, mint az EU-s átlag. Ez az emelkedés azonban alacsonyabb, mint amit 2022-ről 2023-ra látunk: az ugyanis 17,5 százalékos volt. A 2024 évi emelkedés az EU-ban a 25. helyre elég. Csak Bulgáriát és Görögországot előzzük meg. 2022-höz képest ez így is egy helynyi előrelépés, mivel akkor még a 26. hely volt a mienk. Érdemes kitérni a bérek kapcsán az árakra is. Az infláció növekedése Magyarországon 2022-ben 15,3, 2023-ban 17,0 és 2024-ben 3,7 volt. Ezen belül az élelmiszer infláció 2022 júniustól 2023 júliusig minden hónapban 20 százalék fölött volt. A további hónapok csökkenő infláció emelkedése pedig ezen magas szintekre rakódott rá. Érdekes adat, hogy 2024-ben a magyar élelmiszer infláció közel volt az EU-s átlaghoz ((95 százalék), az osztrák magasabbra kúszott, elérve az EU-s átlag infláció 111 százalékát.Viszont ha a magyar átlagbéreket nézzük, azok az EU-s átlag csupán 46,4 százalékát érték el. Ezzel szemben az osztrák átlagbér az EU átlag 142,2 százaléka volt 2024-ben. A nemzetstratégiai kérdés azonban az, hogy mit fejeznek ki ezek az adatok. Azt mutatják, hogy bár enyhe javulás van, de a magyar gazdaságpolitika még mindig alacsony bérekkel igyekszik a külföldi tőkét Magyarországra csábítani.
Ez pedig gátolja, hogy a magyar gazdaság és társadalom sikeresen használja ki a környezeti változások kínálta lehetőségeket, amelyek a jól megfizetett tudáson, kreativitáson alapuló magas termelékenységű gazdaságokat hozzák nyerő helyzetbe. Ezt érzékeltetik a legfrissebb versenyképességi helyezéseink is, mint például az, hogy az IMD svájci versenyképességkutató 2025 évi tanulmánya szerint a vizsgált 69 országból azon 45 ország között, amelyek egy főre jutó GDP-je 20 ezer dollárnál magasabb, csak a 40. helyen vagyunk. Csehország viszont a 23.
A digitális versenyképességi listán ugyanezen országok között szintén a 40. hely a miénk. Csehország a 33. helyen van. Ez a tanulmány arra is kitér, hogy a technológiai, hálózatkiépítettségi eredményeink jók – erre a 69 országos listán a 37.-ek vagyunk – a jövőre való felkészültségünk viszont csak a 61. helyre elég, ami az EU-ban a 26. helyet jelenti. Egyedül Bulgáriát előzzük meg.
Ezek az adatok összefüggenek a béradatainkkal, illetve az alacsony bérre építő tőkebecsábítási gazdaságpolitikával. Azt érzékeltetik ugyanis, hogy Magyarország továbbra is az EU és egyre inkább Ázsia olcsó „összeszerelő gyára”. Ez az út pedig, ha a GDP-ben nem is, a jövő lehetőségeinek kihasználásán alapuló fejlesztési út választásban, a tudásalapú gazdaságra való áttérésben visszatartja a magyar gazdaságot és társadalmat egyaránt.
Rontja az esélyeinket az is, hogy továbbra is sok a jobb munka és magasabb fizetés miatt külföldön munkát vállaló fiatalok száma. Az Eurostat 2025.07.22-ki jelentése szerint a 25-29 éves korcsoportban 2023-ban 13293 fő ment el Magyarországról, ami 2134 fővel magasabb, mint a 2022 évi adat. A 30-34 éves korcsoportnál pedig a veszteségünk 10459 fő, ami 1564 fővel több az előző évinél. Ezek a fiatalok hiányoznak a magyar tudásvagyonból, ami szükséges lenne a tudásalapú fejlődési út választásához.
A kitörési út a tudásberuházások növelése lehetne, továbbá a gazdaság magyar szereplőinek hozzásegítése ahhoz, hogy előrelépjenek az értékláncon a nagyobb hozzáadott értékteremtés felé, több értelmes, jól fizető munkahelyet kínálva a magyar fiataloknak megőrízve ezzel itthon a már meglévő tudást. Másrészt az új tudásba be is kell fektetni. Nem lehet ugyanis úgy tudásalapú fejlődési útra áttérni, ha a tudásberuházások – ahogyan arra egy friss OECD tanulmány rámutat – nálunk csupán az összes beruházás 12,3 százalékát teszik ki, míg például a versenyképességben jóval előttünk lévő Ausztriában ez az érték 25,4, Csehországban pedig 18,3 százalék.
Ezzel együtt minden további, alapvetően összeszerelő tevékenységre épülő külföldi tőkebefektetés támogatását azonnal le kellene állítani. Mert bár a GDP termeléshez nyilván ezek a beruházások is hozzájárulnak, viszont elsősorban a GDP-n belül azt a profitarányt növelik, ami – tulajdonosi jövedelem formájában – nagy valószínűséggel el is hagyja az országot. Ez az érték egyébként már most is folyamatosan nő: 2021-ben még GDP 14,2 százalékát tette ki, 2024-re viszont 15,9 százalékra emelkedett. A kivitt profit pedig – bár a GDP-t növeli – nem járul hozzá sem a gazdaság, sem a társadalom fejlődéséhez. A legújabb felvetés, a KKV-k erősítése, a működésüket nehezítő bürokrácia csökkentése viszont jó irányt jelentő jó megoldás.”
Forrás:
Magyar bérek: javuló számok, rossz helyezés – miért ragadtunk az EU-rangsor végén?; Csath Magdolna; Növekedés.hu; 2025. november 19.
(A cikk statisztikai adatait tartalmazó táblázat a fenti webcímen elolvasható.)
